Ily körülmények között nem csoda, hogy végül Pogányék az egész vonalon győztesek maradtak és mihamar bántatlanul és zavartalanul folytathatták aknamunkájukat, amelynek programja a régi rendszerű hadseregnek, kivált pedig a hadsereg lelkét képező tiszti karnak teljes szétzüllesztésében és tönkretételében csúcsosodott ki, hogy ezáltal aztán az összes állami intézmények és berendezések terén teljesen szabad utat és kezet nyerjenek a legmesszebbmenő garázdálkodásra és a zavarosban való halászásra. Így váltak a katonai vonatkozású ügyek már kezdettől fogva Kun Béláék összes manipulációinak középpontjává, legfontosabb katonai szerveik, a katonatanácsok pedig, melyekről alább még bővebben szólunk majd, a bolsevizmus igazi magjává.

A fenti cél elérésére 1918. november 1-túl kezdődőleg egy előre megfontolt és határozottan körvonalazott, főbb vonásaiban Kun-Pogányék által inspirált terv céltudatos végrehajtása vette kezdetét, melyhez a részletintézkedéseket és az azokhoz szükséges adatokat a különféle minisztériumokban és egyéb közhivatalokban mind nagyobb számban elhelyezett, túlnyomó többségben szintén zsidó vallású megbizottaik szolgáltatták, ami természetesen csakis Károlyinak, valamint Berinkey kormányának tudtával és hallgatólagos beleegyezésével történhetett meg.