A forradalom kitöréséig fennálló törvények szerint Magyarországból a tüzér- és műszaki alakulásokat nem számítva 47 cs. és kir. és – a 4 horvát ezredet figyelmen kívül hagyva – 27 honvéd gyalogezred, 10 vadászzászlóalj, továbbá 16 cs. és kir. és 9 honvéd huszárezred nyerte kiegészítését. Miután mindezen alakulások nem voltak beilleszthetők az 5. sz. mellékletként csatolt belgrádi fegyverszüneti szerződéssel engedélyezett 6 gyalog- és 2 lovashadosztály keretébe, megfelelően össze kellett őket vonni. Ennél az összevonásnál, illetve a csapattestek elnevezésénél a volt 6 honvédkerület és a volt 2 honvéd lovashadosztály szervezése és elhelyezése szolgált alapul és a szükséges legénységi kiegészítés biztosítása céljából az öt legfiatalabb sorozási évfolyamnak visszatartása határoztatott el. Ámde ez a szervezés a maga egészében nem volt végrehajtható. Egyrészt a visszatartott évfolyamok túlnyomó többsége a fegyelem és rend felbomlása következtében a csapattesteket önkényüleg elhagyta, másrészt egyes volt közös hadseregbeli csapattestek, ragaszkodva régi tradíciókhoz és a világháborúban szerzett hírnévhez, vonakodtak más számú és elnevezésű, bár éppoly hősiesen küzdött csapattestekbe beleolvadni. Ennek folyamányaként az eredetileg tervezett egységes új magyar hadsereg helyett egy kisebb konglomerátumokból hevenyében összetákolt, de rendszeres tagozású hadseregnek egyáltalán nem nevezhető fegyveres haderő keletkezett.