Az október 31-i forradalommal Magyarország végképp elszakadt Ausztriától. A honvédelmi minisztérium, amelynek élére Károlyi Linder Béla tüzér alezredest állította, átvedlett hadügyminisztériummá. Linder mellé államtitkárnak, mint miniszterhelyettes, Friedrich István került. Hogy mi módon, erre nézve Böhm Vilmos „Két forradalom tüzében” című munkájában a következőket olvassuk: Október 31-én a délutáni órákban Budapest utcáin „A katonákhoz” címzett öles plakátok jelentek meg Friedrich István hadügyi államtitkár aláírással. Ugyanaznap a délutáni órákban Friedrich bevonult a hadügyminisztériumba és minden megbízás nélkül átvette a hadügyi államtitkárság vezetését. Sem a kormány, sem a nemzeti tanács nem tudta, kinek a felhatalmazására adta ki Friedrich a proklamációt és kinek a megbízásából írta alá a plakátot államtitkári jelzéssel. Károlyi Mihály kormányelnök azt hitte, hogy Linder hadügyminiszter nevezte ki Friedrichet, Linder pedig azt hitte, hogy Károlyi adta Friedrichnek a megbízást. Már a november 5-i minisztertanácson szóba került a Friedrich-ügy. A minisztertanácsi jegyzőkönyv 6. pontja erről a következőket mondja: „Miniszterelnök úr szóvá teszi, hogy Friedrich István cionista gárdát akar szervezni. Ez őrület. Szende pénzügyi államtitkár úgy van informálva, hogy a szovjet Friedrichre támaszkodik. Hadügyminiszter úr Friedrichnek az államtitkári állástól való felmentését kéri. A miniszterelnök úr helyesli. A minisztertanács hozzájárul”. Ugyan-e minisztertanácsi jegyzőkönyv 16. pontjában a következők foglaltatnak: „Hadügyminiszter úr újból szóba hozza. Friedrich felmentését. Kérdi, ki van-e nevezve Friedrich? A minisztertanács megállapítja, hogy nincs”. „Friedrich azonban nem olyan ember volt, akitől egy egyszerű minisztertanácsi határozattal lehetett volna megszabadulni”. És tényleg Friedrich még két hónapig maradt a hadügyminisztérium első államtitkára.

November 4-én a minisztertanács Böhm Vilmost, az egykori villanyszerelőt, illetve a későbbi írógépügynököt nevezi ki államtitkári hatáskörrel a hadügyminisztérium leszerelési ügyeinek vezetőjévé. Ez időtől kezdve Böhm és Friedrich, illetve Friedrich és Linder között a szervezés és leszerelés kérdésében állandó volt a nézeteltérés és torzsalkodás.