Ezt vallja Arz báró is és még hozzáteszi: „bizonysága ennek az, hogy pl. a hegyi front, ahová a hírek nehezebben jutottak el, mindvégig tartotta magát és tovább küzdött”.

Kövess báró tábornagy, a magyarországi déli front parancsnoka, e tárgyban következőleg nyilatkozott: „Én 1918. október 8-án vettem át a parancsnokságot a délvidéki hadseregek felett. A front jobbszárnyát Pflanzer-Baltin hadserege alkotta, aztán a Sarkotic gyalogsági tábornok vezényelte Bosznia-hercegovinai s végül Steuben tábornok 11. német hadserege következett, amelynek kötelékében szintén harcoltak Szerbiában osztrák-magyar csapatok. Mindezen csapatok hangulata nem volt a legjobb. Károlyiék agitációja akkor már megfertőzte és valósággal aláaknázta a katonai fegyelmet. A póttesteknél már sűrűbben fordultak elő lázongások és a propaganda különösen akkor végezte a legrombolóbb munkát, amikor a csapatokat Magyarországon át leszállították a Dunához… Egyébként a harcvonal november 4-éig teljesen intakt volt, de a mögöttes részekben már fellángolt a lázadás tüze”.