A macedon fronton ellenünk elért sikereken felbuzdulva és a mögöttes országrészekben ekkor már tetőpontjára hágott zűrzavart és elégedetlenséget kihasználva, 1918. október 24-én az olaszok is megtámadták délnyugati frontunkat és megelőző élénk tüzérségi tűz után mindenekelőtt a Brenta és a Piave közti szakaszon, valamint a Montello vidékén tettek nagy erőfeszítéseket frontunk áttörésére. Csapataink az első olasz rohamokat sikerrel verték ugyan vissza, de mivel az általános katonai és politikai konstelláció rohamos rosszabbodása folytán a háború sikeres befejezésére vonatkozó reményeink mindinkább tünedezni kezdtek, a közben október 24-én külügyminiszterré kinevezett Andrássy Gyula gróf október 27-én stockholmi követünk útján jegyzéket küldött Wilsonnak, amelynek annak feltételeit elfogadva, kijelenti, hogy más tárgyalások bevárása nélkül is hajlandó a békéről és az azonnali fegyverszünetről tárgyalásokba bocsátkozni.

Ekkor már, mint alább Arz báró vezérezredes nyilatkozatából is kitűnik, a hadsereg jó szelleme is bomladozni kezdett, miért is a hadsereg főparancsnokság október 28-án az olasz front visszavonását rendelte el. Itt azonban a leghatározottabban ki kell jelentenünk, hogy a magyar csapatok majdnem kivétel nélkül, még a Piavén is, utolsó pillanatig derekasan állottak ellen az olaszok támadásainak és a bomlás főleg csak a szláv ajkú csapattestek körében öltött nagyobb méreteket. Hangsúlyoznunk kell továbbá, hogy a különböző harctereken a nagyobb arányú felbomlás csak október utolsó napjaiban következett be és azt kétségkívül elsősorban a mögöttes országrészek hangulata okozta.