A csapatok szelleme és hangulata tekintetében a világháború vége felé ugyanis feltűnő különbség volt észlelhető a mögöttes országrész és a front katonasága között. A testet-lelket kifárasztó világháború hosszú tartama mindenekelőtt és legerősebben a munkásosztályra volt romboló hatással, ami nem annyira az annak előtte is napirenden volt bérmozgalmakban, mint inkább a társadalmi forradalom eszméinek terjedésében és az abból keletkező túlkapásokban nyilatkozott meg. Ezért Budapest és az ország nagyobb munkástelepei tekinthetők ama gócpontoknak, ahonnan az elégületlenség és fegyelmetlenség nagyobb arányokban a mögöttes országrészben tartózkodó katonaságra átragadt. Az elégületlenség és fegyelmetlenség szításának új melegágyai lettek maguk a mögöttes országrészbeli póttestek 1918. május–június havától kezdve, amikor az orosz hadifogságból hazakerültek, akik Leninék szisztematikus előkészítése folytán már erősen át voltak itatva a bolsevizmus mérgétől, a szellemi karantén táborokban nyert kioktatás után tömegesebben nyertek oda beosztást.