Fokozta a nehézségeket a harctéri helyzet is. Július 18-án már az antant-ellenoffenzíva vette kezdetét, mely eleinte lassan, de nemsokára a végső siker minden kilátásával haladt tovább előre, úgy hogy Burián báró külügyminiszter szeptember 14-én, mely napon a bolgárok a macedon fronton felmondták a szolgálatot, Wilson útján a hadviselő feleket bizalmas megbeszélésre hívja fel, kijelentvén, hogy a központi hatalmak Wilson pontozatainak legmesszebbmenő alkalmazását sem ellenzik. Ezt az ajánlatot Wilson egy órával annak átvétele után röviden visszautasította.

Tekintettel arra, hogy Bulgária Ljapsev miniszter és Lukov tábornok közvetítésével szeptember 29-én Salonikiben az antantcsapatok főparancsnokától fegyverszünetet és különbékét kért, hogy Románia újból mozgolódni kezdett, az olasz fronton pedig az ellenség támadása küszöbön állott, továbbá, mivel a németek ügye a nyugati fronton is mindinkább rosszabbra fordult, s végül mivel a cseh-tót állam megalakulásának október 2-án történt kipattanása folytán a csehek elszakadása a monarchiától immár bizonyosnak látszott, nem maradt más hátra, mint hogy az időközben gróffá kinevezett Burián október 4-én Wilsonhoz nyílt békeajánlatot juttatott, amelyhez külön jegyzékben Németország is csatlakozott.

Wilson Burián jegyzékét egyelőre még csak válaszra sem méltatta és csak a németekkel vette fel a tárgyalás fonalát, akiket mindig újabb és újabb megalázó feltételeivel úgyszolván porig sújtott. Ennek eredménye az lett, hogy Németországban kiütött a forradalom s a forradalmi korány már nem Wilsonnal, hanem közvetlenül az ellenséges főparancsnoksággal folytatta a tárgyalásokat.