A piavementi kudarcból Károlyi és egyik fő embere, Urmánczy igen nagy tőkét kovácsolt. Utóbbi katonai barátainak (ezalatt, mint később kiderült, Linder Béla alezredes, a későbbi hadügyminiszter volt értendő) hivatalos adatai alapján a rémhírek egész garmadáját kürtölte világgá, s fennen hangoztatta, hogy elveszett a háború, azonnali béke kell! Károlyiék eme aknamunkája, mely már a nyílt forradalmasítással volt egyértelmű, egyrészt a katonaságnak, ahol ez időtől kezdve a menetszázadoktól már tömegesen kezdtek az emberek elszökdösni, másrészt a munkásságnak szólt, amely június 20-án általános sztrájkba lépett, úgy hogy hat napig még az újságok sem jelentek meg. Ez alkalommal tartotta Károlyi Mihály is első forradalmi ízű beszédét a MAV-gépgyárban, mely napon ő és hívei nyíltan egyesültek a szociáldemokratákkal. Július elejétől kezdve ehhez még a nemzetiségi izgatások is hozzájárultak, úgy hogy az állapotok immár napról-napra kiállhatatlanabbakká váltak.