5. számú melléklet.

November 10-én az 5. hadsereg a Dobrava–Slatina–Brestovac által jelölt vonalat érte el; a 6. hadsereg pedig itt-ott szerb utóvédekkel folytatott harcok után a pečka–zavlaka–tekeresi úttól keletre fekvő magaslatokig jutott előre. (Lásd az 5. számú mellékletet.) Wurm táborszernagy csoportjával szemben az ellenség még mindig szivós ellentállást fejtett ki s így kivált annak déli szárnya nem sok tért nyerhetett előrefelé, a legszélsőbb jobbszárnyon levő 4. hegyidandár pedig egyáltalában nem tudta a Zapolje-magaslaton jól beásott ellenséges csoportot legyűrni.

November 11-én már az 5. hadsereg is valamivel folyékonyabban juthatott előre és pedig a kombinált hadtest a Banjani, a VIII. hadtest pedig a Koceljevo felé vezető országút mentén, ahogyan az az 5. számű mellékletből kivehető. A 6. hadsereg általában véve a pečka–osečina–crniljevo–klaki országutat érte el, miközben a XVI. hadtest még mindenütt igen szivós ellentállásra talált s ezért térnyerése is jóval kisebb volt mint a XV. és XIII. hadtesté. Ez leginkáb abban leli magyarázatát, hogy a Valjevo felé vezető utak túl voltak tömve nemcsak a visszavonuló szerb csapatok vonataival, hanem a felkerekedett és mindenünnen elmenekült lakosság szekereivel és barmaival, amelyek hamarosan az összes utakat elállották. A szerb vezetőség, hogy részben segítsen magán és hogy az ellenség előnyomulását is tőle telhetőleg késleltesse, ezeket a szerencsétleneket újból visszakergette elhagyott szülőföldjükre. Ez a körülmény és a folytonos esőzések következtében feneketlenné vált utak mind nehezebbé tették csapatjaink folyékony előrejutását.

Ennek dacára Potiorek táborszernagy e napon kiadott alábbi direktiváival gyors utánnyomulásra serkentette alárendelt seregtesteit. Ezek a direktivák következőleg hangzottak:

«1. Mindkét hadsereg további előnyomulásának folyékonynak kell lennie, hogy megakadályozzák az ellenséget abban, miszerint Valjevo környékén és a Kolubara mentén lábát újból megvethesse.

«2. Az 5. hadsereg a Koceljevo–Presadi–Tordojevac–Rubribreza–Ljig folyó által jelölt vonaltól északra nyomul elő és előcsapatait Umka (a Száva mentén)–Meljak–Mečak–Barosevac–Dudovica vonaláig tolja elő.

«3.A 6. hadseregnek az 5-iktől délre előcsapataival a Dudovica–Mionica–Brezgje–Krčmar–Drenovacki Kik–Povljen által jelölt vonalig kell előrejutnia.

«4. A 6. hadseregen belül előnyomul: A XIII. hadtest a legdélibb oszloppal a Braznikon, Babinalukán és tovább a Rabas és a Ribnica folyó mentén. A XV. hadtest az előbbihez csatlakozva, az osečina–kamenica–valjevói országút és a Veliko b.–Krčmar által jelölt vonalig bezárólag. A XVI. hadtestnek akként kell a Valjevotól délre fekvő területre jutnia, hogy bármelyik pillanatban megakadályozhassa az užicei ellenséges hadsereget[1] abban, hogy Valjevo irányában közbeléphessen.

«5. A jelzett terület elérésével és az obrenovac–valjevói vasút birtokavételével a hadseregnek kiadó anyagi ellátása annyira összefügg, hogy a csapatoknak a megérdemelt hosszabb pihenő csak az említett célok elérése után adható meg».

A vett parancsból kifolyólag november 12-én az 5. hadsereg részben az éjszakába is belenyuló menetek révén a rettenetes rossz utak dacára elég szépen haladt előre. (Lásd az 5. számú mellékletet.) A 6. hadsereg északi szárnya, a XIII. és XV. hadtest még szintén elég szépen tudott tért nyerni, de főkép a XVI. hadtest jobbszárnya sehogy sem bírta ama szándékát keresztülvinni, hogy e napon a rogačica–valjevói országutig jusson előre.

Az 5. hadsereg e napi szép térnyerése Potiorek táborszernagyot a következő parancs kiadására bírta rá: «Az 5. hadsereg ma Usce–Beljin–Banjani–Debelo b.–Draginje vonalát érte el s holnap okvetlenül át akarja lépni a Kolubarát. A XIII. hadtestnek okvetlenül csatlakoznia kell az 5. hadsereg eme energikus impulzusához s holnap legalább Presadi–Jautina vonaláig nyomuljon előre. A XV. és XVI. hadtestektől elvárom, hogy holnap Valjevót elfoglalják».

Ámde mindez csak pium desiderium maradt, mert az 5. hadsereg nem annyira ellenséges ellenhatás, mint inkább az utak és a mellékterep krudelis volta miatt november 13-án nemhogy a Kolubarát el nem érhette, hanem egyáltalában alig tudott tért nyerni; a 6. hadseregnek pedig még kétnapi keserves harcokat kellett végigszenvednie, amíg végre az annyira óhajtott Valjevót birtokába ejthette. A kombinált hadtest balszárnyán a 104. népfölkelődandár a mondott napon Vrhovinát, a 29. hadosztály Orasacot, a 7. hadosztály a 107. népfölkelődandárnak Ljubinicinál vívott elég erős küzdelme után az említett helyiséget, a 21. landwehrhadosztály Vrelót érte el, ellenben a 9. hadosztály, bár országút állott rendelkezésére, alig 1–2 km-re jutott tovább előre.

E napon Obrenovacnak minél könnyebb szerrel való birtokbaejtése céljából újból szőnyegre került a szerémségi csoport részeinek a Száván való áthajózásának kérdése, de Frank gyalogsági tábornok hosszabb megfontolás után, okulva a 106. helyi népfölkelődandár csúfos kudarcán, ezúttal ismét negativ álláspontra helyezkedett, pedig a szerémségi és a bánsági csoportot most már bátran fel lehetett volna használni a Száva–Dunától délre is, mivel az orosz-török konfliktus kitörése folytán a délmagyarországi betörés céljából az Alduna mentén összpontosult orosz seregtest időközben más rendeltetést nyert.

A 6. hadsereg északi szárnyán előnyomuló XIII. hadtest még e napon is elég szépen jutott előre, de már a XV. és még inkább a XVI. hadtest Kamenicánál és attól délre egész ellenséges seregtesteket találtak maguk előtt harchoz fejlődve. A támadást lényegesen befolyásolta és megnehezítette az a körülmény is, hogy itt a magas hegyvidéken majdnem egész napon át havazott, ami a tüzérség közreműködését ugyszólván teljesen kizárta. Csak a legdélibb szárnyon harcoló 4. hegyidandárnak sikerült végre a rogačica–valjevói utat végkép hatalmába keríteni.

A szerbek e napon, november 13-án, amint az az 5. számú mellékletből látható, még egyszer egész haderejüket állították csatasorba és pedig Obrenovac és Ub között az I. Sumadia- és a lovashadosztályt, Ub és a Karaula-magaslat között az I. Morava- és az I. és II. Timok-hadosztályt, a Blizonjski visovin a kombinált hadosztályt, Kamenicától kétoldalt, a Jautina és Jolina breza közötti aránylag szűk téren az I. és II. Drina-, a II. Morava- és az I. Duna-hadosztályt, tovább délre a Stavetől Rogacicáig a hegységben a II. Duna- és az oda felrendelt II. Sumadia-hadosztályt. Az 1. és 2. vonalbeli csapatok erősbítése gyanánt sok helyütt 3. vonalbeli csapatok is állíttattak legelső vonalba.

November 14-én a kombinált hadtest a 104. népfölkelődandárral Obranovácot és attól délre Velikopoljét érte el; a 29. hadosztály Piroman–Brovic, a 7. hadosztály a Cemanov most környékét, a 21. landwehr-hadosztály az Ubbal szemben levő Sovljakot érte el; végül a 9. hadosztály kissé hátramaradva, Novaciig jutott előre. A hadtesttartalékul kijelölt 71. dandár Banjaninál tartatott vissza.

A 6. hadsereg e napon a szemben levő ellenség megtámadására nyomult előre és pedig a 36. hadosztályt a Blizonski visovi felé; a Jautina-magaslatot északról a 42. horvát honvéd-, keletről a 40. honvédhadosztály támadta meg. A 48. hadosztály délután 4-ig a Martinovič magaslatott ejtette birtokába. Az 1. és a kombinált hadosztály Kamenicát foglalták el. AZ 50. hadosztály e napon sem tudott Stavenál és attól délre lényegesen előbbre jutni, ellenben a 18. hadosztálynak sikerült a Medvednik-, Jablanik- és Borovnjak-magaslatokat elfoglalni; végül a 4. hegyidandár a Jasenovac-magaslatot ejtette birtokába.

A csapatjaink által a két szárnyon elért siker úgy látszik azt a meggyőződést érlelte meg a szerb hadvezetőségben, hogy az elfoglalt állást aligha fogja eredménnyel megvédhetni s így a nov. 15-ikére hajló éjjel tovább folytatta a visszavonulást s így a mondott napon kemény harcokra készült 6. hadsereg reggel örvendetes meglepetésel vette tudomásul, hogy előle az ellenség úgy eltünt, mintha sohasem lett volna ott. Ennek folytán a nap folyamán az 5. hadsereg és a 6. hadsereg balszárnya nagyobb nehézség nélkül érhette el a Kolubárát, a XV. és XVI. hadtest pedig Valjevo körül csportosult, mely várost elsőnek a 48. hadosztály osztagai szállották meg a késő délutáni órákban anélkül, hogy ott számottevő ellentállásra találtak volna.

Ez az örvendetes esemény még ugyanaznap azt az elhatározást érlelte meg a balkán haderők főparancsnokságánál, hogy az offenziva további folytatása mellett annak keretén belül az 5. hadseregparancsnokság által Belgrádot is hatalmába kerítteti, miről Frank gyalogsági tábornokot nyomban értesítették.

[1] Itt azonban tudvalevőleg csak a némileg megerősített II. Sumadia hadosztály állott.