5. számú melléklet.

Wurm táborszernagy az október 18-án megindítandó támadásra akként intézkedett, hogy a 18. hadosztály a szemben lévő ellenséget, támadólag előnyomulva, arcban lekösse, mialatt az 50. hadosztálynak Mokron át előnyomulva, az ellenség oldalába kellett betörnie. A már október 13-ika óta Pale-ba kikülönített Heider alezredesnek 2 századból, csendőrökből és szabadcsapatokból álló csoportjával az 50. hadosztály jobboldalát kellett biztosítania, míg Barthos alezredesnek 3 zászlóaljával és 2 1/2 ütegjével Kalinovikból Foča felé kellett előtörnie az e tájon levő montenegróiak lekötése céljából.

Október 18-án a 8. hegyidandár a Han Gromile felé való előnyomulás közben számottevő ellenséges ellenhatás nélkül érte el a Puhovac–Sokolac által jelölt vonalat (lásd az 5. számú mellékletet). Az 5. hegyidandár a szintén nem valami erősen megszállott Siercitől délre fekvő magaslatokat vette birtokába. A 17. hegyidandár arcvonalát a Kitak–Stupe magaslatokig tolta előre, de azokat elfoglalni nem tudta s végül a 13. hegyidandár úgyszólván alig tudott tért nyerni a Babjak–Vigova ga. vonalában álló ellenség ellen. Az 50. hadosztályból a 1/2 3. hegyidandár Brezovicén át előnyomulva, Golubacot, a zöm pedig Bjelogorcit érte el.

A Heider-különítmény e napon megmaradt Pale tájékán, ellenban Barthos alezredes a Miljevina–Ratajnál megállapított ellenségben azt a hitet keltendő, hogy Kalinovikból nagyobb számú erők indulnak támadásra, a nap folyamán egy határvadászokkal megerősített századot a Plijes-magaslatra, 1 1/2 zászlóaljat 6 géppuskával és 1/2 üteggel pedig Sierčán át Oziára rendelt ki, ő maga pedig 1 géppuskákkal ellátott zászlóaljjal és 1 1/2 üteggel az országúton Poljice-ig nyomult előre.

Október 19-én a 8. dandár Bandin Odžakon és Crkvinán át előnyomulva, a kora délután folyamán elég heves harcok árán a Kulától, illetve Novosevcitól északra fekvő magaslatok vonaláig jutott előre. Néhány órával később az ellenség az egész 8. hegyidandár arcvonala ellen hatalmas ellentámadást hajtott végre, amely elől a dandár legszélső jobbszárnyának csak valamivel, a Kula felé előnyomult csoportnak pedig egészen a 889. trigonometrikus magaslatig kellett visszavonulnia. Az 5. hegyidandár estig a Pobratcitól kétoldalt fekvő magaslatokig dolgozta előre magát. A 17. dandár a Stupe-magaslatot foglalta el, de a Kitakot nem sikerült hatalmába kerítenie. A 13. dandár ezúttal sem jutott tovább előre.

Az 50. hadosztály e napon déli oszlopával (1/2 3. hegyidandár) és a zömöt képező északi oszlop (1/2 3. és 15. hegyidandár) előcsapataival a romanja-planinai fennsík nyugati szélére kapaszkodott fel. Előbbi Mokrotól keletre, utóbbiak az 1355–Veliki vrh 1331 magaslatok vonalában vetették meg a lábukat; a zöm többi része csak a fennsík alján fekvő Bredzeig jutott előre. Ellenségre csak a déli oszlop bukkant, de az sem fejtett ki szivósabb ellentállást. A Gales felé előrerendelt Heider-különítmény utóbbemlített magaslatról oly erős ellenséges tűzzel fogadtatott, hogy Jasenem túl nem tudott előnyomulni.

Barthos alezredes e napon az előtte álló montenegróiak megtámadására készült, mi célból a középső oszlopnak az országúton, a jobbcsoportnak a Plijes-magaslatról Jelecen át, a balcsoportnak pedig a Kolun-magaslaton át nagyot kerülve, az ellenség oldalai felé kellett előnyomulniok. A jobb- és középcsoport kisebb csatározások után el is érték az ellenséges főállást, a balcsoport ellenben a Kolun-magaslat felé való előnyomulása közben az ellenség által meglepetvén, széjjelveretett. Ezáltal Barthos alezredes baloldala fedezetlenül maradván, október 20-ika folyamán az egész csoport ismét Kalinoviknál gyülekezett. Az ellenség október 21-ike folyamán Karaula–Mukinja–Sierča vonaláig közelítette meg a kalinoviki erődítményeket. Miután a fentiek szerint az 50. hadosztálynak a Romanja-planinára való feljutása és a 18. hadosztályhoz való csatlakozása október 19-ike folyamán biztosítottnak volt tekinthető, Wurm táborszernagy az eddig hadtesttartalékul visszatartott 16. hegyidandárt Mislovóra rendelte előre, hogy – mihelyt a két hadosztály között a csatlakozás megtörtént – onnan tovább előnyomulva, a 13. dandárral együtt az ellenség jobbszárnyát támadja meg.

Ez a csatlakozás október 20-án déltájban állott helyre, amidőn az 50. hadosztály déli oszlopa a Bogovicka-planina déli szegélyén fekvő 1288-as magaslaton az ottani ellenséggel harcbaszállott. Estig ezt az ellenséget Siljava glava–Nepravdici vonaláig sikerült visszanyomni, míg a hadosztály zöme szakadó esőben végrehajtott nehéz menet után csak este érkezett meg a harc színhelyére.

Az 50. hadosztály részeinek harcbaszállása lényegesen megkönnyítette a 8. dandár helyzetét is, amelynek jobbszárnya a nap folyamán a rogaticai országút mentén fekvő 839. és az attól 4 1/2 km-nyire délnyugatra fekvő 1018-as magaslatig jutott előre. A dandár balszárnycsoportja már reggel újból elfoglalta Bandin-Odžakot, ahol déltájban egy erős ellenséges ellentámadást kellett kivédenie. Ez az ellentámatás az 5. hegyidandár arvconalára is átterjedt, de ennek is sikerült azt a Pobratcitól kétoldalt fekvő magaslatokon elfoglalt állásában eredménnyel visszautasítania. A 17. hegyidandár balszárnyának e napon végre mégis sikerült a Kitak-magaslatot birtokába ejtenie, ellenben a 13. hegyidandár még mindig nem tudott tért nyerni, sőt örült, hogy egy jobbszárnya ellen intézett ellenséges előretörést kivédenie sikerült.

A szerbek ezek szerint e napon egy hatalmas áttörési kisérletet hajtottak végre a XVI. hadtest közepe ellen, amely azonban nem vezetett eredményre.

Október 21-én a szerbek folytatták az áttörési kisérletet és a 8., 5. és 17. hegyidandároknak csak nagy megerőltetés árán sikerült a rogaticai országút és a Stipe-magaslat között a frontot megtartani, ellenben a Kitak-magaslat egy d. u. 5^h tájban végrehajtott szerb ellentámadásnak áldozatul esett és a 17. hegyidandár balszárnyának ismét az 1315-ös trigonometrikus magaslatra kellett visszahuzódnia. A 13. és 16. hegyidandár elrendelt együttes támadása főleg azért nem haladt előre, mert a 16. dandár csak nagynehezen tudott az őserdő jellegével biró Dobrotus-planinán áthatolni úgy, hogy annak előcsapatai estig csak a Zepáról Babjakra vezető utig juthattak előre.

Az 50. hadosztály reggeltől dálután 3^h-ig tartó küzdelem után, miután közben déltájban Nepravdicinál egy erős ellenséges ellentámadást visszautasított, végre elfoglalta a Nepravdici–Siljava glava közötti ellenséges állást, de a Markovo b.-tól kétoldalt új állást foglalt ellenség folytatólagos megtámadásától a hadosztályparancsnokság a csapatok kimerülése miatt és mivel már nemsokára sötétedni kezdett, eltekintett. Az 50. hadosztály által elért siker hatása alatt a 8. hegyidandár jobbszárnyának a 932-es magaslatig siekrült előrejutnia. Végül Heider alezredes-különítménye e napon anélkül, hogy ellenségre bukkant volna, a Vitéz-planinára jutott fel.

A 18. hadosztály közepe ellen irányló makacs ellenséges áttörési kisérletek arra bírták Wurm altáborszernagyot, hogy a drinamenti fronton a XVI. hadtestnek Goiginger Henrik tábornok parancsnoksága alatt visszamaradt részei mögött tartlékviszonyban álló 4. hegyidandárt a Han Piesakhoz rendelje.

Október 22-ikére Wurm táborszernagy a támadás folytatását rendelte el. E napon reggel azonban az 50. hadosztály és a 18. hadosztály jobbszárnya nagy ámulattal azt állapította meg, hogy a velük szemben volt ellenség az éj folyamán nyomtalanul eltünt és csak a 17., 13. és 16. hegyidandárral szemben tartott ki még egyideig valószinűleg a rogatica–visegradi országút biztosítása céljából. A Rogaticára előreküldött lovasjárőrök már ott sem találtak ellenséget. A nyomban előrerendelt 50. hadosztályból a 3. hegyidandár a nap folyamán Budaci–Rudine vonalát, a 15. hegyidandár pedig Kramer selót, a Heider-különítmény szintén anélkül, hogy ellenségre bukkant volna, Praca dlt érte el. A 18. hadosztály jobbszárnya szintén haladéktalanul megkezdte az utánnyomulást és a nap folyamán a 8. hegyidandár Borovskóig, az 5. hegyidandár pedig Rakitnicáig jutott előre.

Október 23-án már az 18. hadosztály balszárnyával szemben sem fejtett ki ellentállást az ellenség s így e napon a 13. hegyidandár Zivaljevicot, a 17-ik pedig Arnautovicot érte el. Az 5. és a 8. hegyidandár a Mednik- és Tmor-magaslatokon lezajlott kisebb harcok után e magaslatokat szállotta meg. A 3. dandár harc nélkül Hadrovicit, a 15-ik Rogaticát érte el, ahova Dobračán át a Heider-különítmény is bevonult. A 4. hegyidandárt, miután már nem volt szükség rá, Wurm táborszernagy visszaküldte Goiginger Henrik tábornok csoportjához.

Október 24-én a szerbek egy erős utóvéde Veliki b.–Vracevica vonalában szivós ellentállást fejtett ki, amelyet a 3. és 4. dandár csapatainak csak estefelé sikerült megtörni. A 3. dandár egy különítménye a megjegjai hidat szállotta meg. Az idetódult szerb osztagok itt át nem kelhetvén, Visegrad felé tértek ki, ahol október 25-ike folyamán már csak nagy veszteségek árán tudtak a folyó jobbpartjára átkelni. Az 5. dandár e napon Stavanjnál, a 17-ik obadinál, a 13-ik Poljanicanál, a 16-ik pedig Zivaljevicnál éjjelezett. A Rogaticáról Goražde felé visszavonuló montenegróiakat Wieden ezredes követte dandárának (15.) egy különítményével és október 25-ike folyamán az ellenséges utóvéd által megszállva tartott Jabuka-nyerget ejtette birtokába.

A Goraždera visszavonult montenegróiakat Wieden ezredes október 26-án innen is elűzte. A gyors iramban Foča felé visszavonuló montenegróiakat Wieden ezredes továbbüldözte és október 28-án Ustikolinát érte el. Ugyanekkor egy 5 századból és 4 lövegből álló csoport Kalivinikból tört előre Foča felé. E két különítmény koncentrikus támadása elől a montenegróiak, miután október 30-án estig Fočától nyugatra még elég szivósan tartották magukat, a folyó jobbpartjára huzódtak vissza.

Ilyenformán most már Fočáig az egész Drina-mente meg volt tisztítva a benyomult ellenségtől és Wurm táborszernagy csoportjával ismét visszatérhetett az alsó Drina mentére a félbemaradt eredeti nagy feladat folytatása céljából.

A Foča és Slap közötti Drina-szakasz megfigyelésére Snjaric tábornok maradt vissza a megerősített 17. hegyidandárral.

A romanja-planinai csatavesztés hire arra bírta Vučinič tábornokot, hogy a Goražde–Fočán át visszavonuló montenegrói csapatok degazsirozása céljából október 23-án egy új erőteljes támadást intézzen a Gačko polje ellen. Ebből október 27-ig tartó heves és változatos küzdelmek keletkeztek Avtovac körül, amelyekben a Kalinovikról odarendelt Barthos-különítmény, a bileki helyőrség egy segítőcsapata, továbbá Mostarból, Stolacból és Nevesinjéből hevenyében odarendelt osztagok is részvettek. Az ekként 16 századra, 9 géppuskára és 10 lövegre erősbödött avtovaci védőrség október 27-én a maga részéről lépett fel támadólag és ez annyira imponált az ellenségnek, hogy az jóideig újból passziv magatartást tanusított.

Trebinje előtt október 25. és 27-ike között szintén kisebb összecsapásokra került a dolog a mi csapataink támadólagos fellépése mellett.

A cattarói erődítéseket a montenegróiak, valószinűleg a romanja-planinai harcokkal kapcsolatban, október 19. és 20-án a Lovčenről erősen lődözték, de erődeink tüzérsége a flotta támogatása mellett eredménnyel viszonozta azt, úgy hogy október 25-ikétől kezdve az ellenséges tüzérségi tűz már lényegesen alábbhagyott.