Szeptember 17-én a szerbeknek hatalmas és nagy eréllyel tovább folytatott ellentámadása már az egész 6. hadsereg frontjára terjedt ki, minek folytán az utóbbi az eddig véres harcok árán nehezen szerzett területnek egy jelentékeny részét kénytelen volt az ellenségnek újból átengeni. E nehéz küzdelmek közepette egyes sereg- és csapattestek ismételten kiválóan derék magatartást tanusítottak s mindenesetre érdekes epizód, hogy Trollmann altábornagy törzsével együtt maga is beállott a legelső vonalban küzdők sorába.

Az 5. hadsereg helyzete e napon lényegileg nem változott. Ennek a hadseregnek a szó legteljesebb értelmében kátyúba jutott szekerét a szomszédos csoportoknak kellett volna a szárazra kivonszolniok. Ez a segítőakció azonban szeptember 17-én a szomszédos 6. hadsereg balszárnyán nemhogy előhaladást, hanem inkább retrograd visszafejlődést mutat. Ellenben az ellenkező szárnyon a Krauss-csoport sokatigérő közbelépése már pozitivabb formában kezdett kialakulni. Hogy a mačvai mocsarakban nemsokára ez is megrekedt, azt egyelőre még senki sem tudhatta.