A XVI. hadtest jobbszárnyának elrendelt visszavétele nem ment símán, miután az éj folyamán Krupanjnál beérkezett szerb erősbítések már a hajnali órákban támadásra indultak a sanaci állás ellen s ezt a támadást rövid egymásutánban nyolcszor megismételték, bár eredménytelenül. Sanaci csoportunk hősies kitartása a tovább délre visszavonuló és szintén erélyesen megtámadott 1. és 2. hegyidandár helyzetét is lényegesen megkönnyebbítette. Délután 1 óra tájban jelentékeny szerb erők az utóbb említett dandárok karačica–zdrelai, ellentállásra még alig berendezett poziciói ellen intéztek támadást, amelyet csak nagynehezen – valóban a legutolsó ember latbavetésével, mert a küzdelem tetőpontján még a hadosztályparancsnok és törzse is fegyvert fogott – sikerült kivédeni. A csapatok kimerülésére és a nagy veszteségekre való tekintettel a XVI. hadtest parancsnoksága ennek a szárnynak még további, Sv. Petar–Jagodnja vonaláig való visszavételét rendelte el, miáltal a front még további hét kilométerrel rövidült meg. Sőt a 6. hadsereg parancsnoksága még ennél is tovább ment, a szélső jobbszárnyat Crnca–Lipniko 609. m. p.–777. m. p. vonaláig vonván vissza e egyidejűleg a 109. népfölkelődandárt a Dubovikra éa Dubovicára rendelte, hogy onnan oldalozó tűz alá fogja a XVI. hadtest jobbszárnya (18. hadosztály) előtt elterülő terepet.

Az ellenség ezt az újabb átcsoportosítást nem nagyon zavarta meg s a délután folyamán a Trollmann-csoport következőleg helyezkedett el: a 13. hegyidandár a 669-es, a 6. hegyidandár a 777-es magaslaton, a 7. hegyidandár a Jagodnján. A Bogat-csoport 9. hegyidandára a Kosutnja stopára vonatott, míg az erősen megviselt 1. és 2. hegyidandár a jobbszárny mögé rendeltetett retablirozás céljából. A Bogat-csoport erősbítésére a XV. hadtestnek a Snjarič-dandárt kellett volna délebbre eltolnia, de ez a szerbek támadása folytán nem volt lehetséges.

Délután 4 órakor a szerbek a XV. hadtest balszárnya ellen is erőteljes támadásba mentek át s bár azt lényegében visszautasítani sikerült, a hadtest említett szárnya mégis a jobban védelmezhető főállásba, Kuliste–Crni vrh. –Smrdan kar. vonalába vonatott vissza.

Az 5. hadsereg a több egymás mögött fekvő vonalban erősen elsándolt és gyakori támadó előretörésekkel szívósan védekező szerbekkel szemben sem szeptember 17-én, sem a következő napokon eredményt felmutatni, illetve tért nyerni nem tudott.

A támogatására hivatott Krauss-csoportnál e napon a 29. hadosztály Drenovacból gyengébb ellenséget űzött ki, a 41. landwehr-dandár pedig komitácsikkal folytatott csatározás után Sevaricet szállotta meg.

Krauss altábornagy előterjesztésére a csoport immár hivatalosan is a «Krauss altábornagy kombinált hadtest» elnevezést nyerte, amelyből a szeptember 18-ra kiadott intézkedés szerint az 58. dandárnak a Száva mentén, az 57. és 14. dandárnak Pričinovic, a 42. landwehr-dandárnak Uzvece, a 104. népfölkelődandárnak Mitrovicán át Nočaj felé s végül egy csoportnak Zasavicán át kellett előnyomulnia, hogy a VIII. hadtesttel az összeköttetést helyreállítsa. Az eddig a Száva északi partján biztosító szolgálatot teljesítő 7. népfölkelő gyalogezred szintén a Száván túlra rendeltetett.