A 6. hadseregnek ha nem is valami nagyon térnyerő, de azért napról-napra tovább terjedő sikerei is kivált a krupanji helyzet a szerb hadvezetőséget méltán gondolkodóba ejthette. Főleg a szerémségi kudarc után sürgősen oly ellenszerről kellett gondoskodni, amely az osztrák-magyar haderők további előnyomulását megakasztani képes leend. Már az eddigi események is megmutatták, hogy tisztán csak szivós ellentállás kifejtésével ezt a problémát megoldani nem lehet, azért nagyon helyes volt az az érzés, hogy valamenyik irányban inszcenálandó támadó fellépéssel kell és lehet csak a gordiusi csomát megoldani. E támadás helyének és irányának megválasztása nem volt túlkönnyű dolog. A Száván való átkelés ép az imént csütörtököt mondott. Az 5. hadsereggel szemben az alsó Drinán való előretörés talán eredménnyel kecsegtetett volna, de ezt a hadműveleti irányt úgy a Krauss-csoport, mint a 6. hadsereg hamarosan hátba foghatta és így felette veszedelmes operációnak igérkezett. A 6. hadsereggel szemben tisztán arcban alkalmazandó ellentámadás nehéznek, véresnek és hosszantartónak látszott s így legmegfelelőbbnek mutatkozott a 6. hadsereg déli szárnyának átkaroló megtámadása, bár ide a Szerémségből a Száván át visszavonult csapatoknak leghosszabb volt az útjuk, amennyiben a távolság Kupinovo és Krupanj között mintegy 60 kilométert, vagyis 3 napi menetet tett ki. Hogy e nagy távolság dacára az I. Duna-hadosztály részei mégis már 15-én éjjel a tett színhelyére, Krupanj tájékára beérkezhettek, az vasutak hiányában bizonyára csak úgy vált lehetségessé, hogy ezeknek a segítő csapatoknak legalább javarészét alighanem kocsikon szállították rendeltetésük helyére.

Hogy a felső Drina mentén a szerbek előretörése aránylag oly könnyen sikerült, azon nem csodálkozhatunk, hiszen tudjuk, hogy Potiorek táborszernagy erről a vidékről úgyszólván minden elvonható katonát észak felé, a döntő mérközés szinhelyére rendelt.

Hogy a szerbek ennek dacára, főleg a Krupanj körüli helyzetre való tekintettel elég kritikusnak látták a helyzetet és úgy vélekedtek, hogy nincs veszteni való idejük, annak legjobb bizonyitéka, hogy újonnan beérkező erősítéseket nyomban részletenként, még az éj folyamán dobták harcba.