Trollmann altábornagy balszárnycsoporja ellen (6. és 7. hegyidandár Goiginger Henrik tábornok parancsnoksága alatt) a szerbek a 16-ikára hajló éj folyamán ötször intéztek heves támadást, de eredménytelenül. Erre hajnalhasadáskor egy újabb szerb támadással kapcsolatosan a mieink ellentámadásba mentek át és a szerbeket egészen Krupanjig szorították vissza, ahol azok újból állást foglaltak.

Ez eredményen felbuzdulva, a Bogat-csoport (9., 4. és 5 hegyidandár) szintén ellentámadásba ment át, de az ellenséget a Kostajnikról jövő oldalozó tűz folytán, mely magaslatot a Snjarič és a 11. hegyidandárnak még mindig nem sikerült elfoglalnia, csak a Stolice gerincéig szoríthatta vissza.

Miután az enapi kemény harcok a csapatokat nagyon kimerítették és döntő eredmények kivívására a folyton erősbödő ellenséggel szemben kilátás úgy sem volt, a XVI. hadtest parancsnoka, Wurm táborszernagy az est beáltával a csapatoknak a főgerincre, Sanac–Kosutnja Stopa–Kriva jela vonalába való visszavételét rendelte el, megjegyezvén, hogy a szerbeknek a felső Drinán át történt előretörése folytán a 109. népfölkelődandár már a reggeli órákban Ljubovijára, az ottani hadihíd biztosítására rendeltetett vissza. Ezzel kapcsolatban a Gabriel-csoport (1., 2. és 1/2 13. hegyidandár) alighanem a szerb kombinált hadosztály 2 ezredének támadása elől a Petkovo brdo-magaslatra vonult vissza.

A XV. hadtest körletében az Eisler-csoportot kivéve, amelynek, mint már fentebb említettük, sehogy sem sikerült a Kostajnikot hatalmába keríteni, a többi csoportok mind tért nyertek előrefelé és pedig Braun altábornagy a 79. dandárral a Carigrad délnyugati lejtjét érte el, Stracker tábornok a 13. gyalogdandárral a Pleč felé előnyomulóban a Stira-patakig jutott; vele egymagasságba került a tőle balra előnyomuló s ugyancsak neki alárendelt 80. honvédgyalogdandár is; még tovább balra a honvédmenetdandár majdnem Ložnica szegélyéig hatolt előre. A hadtesttartalékul kijelőlt Philippovich-csoport (a 8. hegyidandár felrendelt részei) szintén Stracker tábornoknak rendeltetett alá.

Az 5. hadsereg szeptember 15-én és 16-án újból nehéz megpróbáltatásokon ment keresztül. A 42. horvát honvédhadosztály csak nagy áldozatok árán tudta az ellenség meg-megújuló ellentámadásait kivédeni; a hadosztály szeptember 15-én 40 tisztet és 2000 embert vesztett. Majdnem ekkora volt a 21. landwehr-hadosztály vesztesége is, de azért – bár balszárnya kissé hátrább szorítatott – nagyjában ez is megtartotta pozicióit.

A 9. hadosztálynak, amelyhez a 36. hadosztály 71. dandára is csatlakozott, szeptember 16-án a délelőtt folyamán ellenséges ellenhatás dacára 6 zászlóaljat siekrült Salasnál a Drinán áthajózni, amelyek azután a landwehr-csapatokhoz csatlakozást kerestek.

A Jarakon át a Száván túlra rendelt Krauss-csoport szeptember 15-én hajnalban azt jelentette Potiorek táborszernagynak, hogy ő inkább Kupinovánál kelne át szeptember 17-én a Száván, hogy Valjevo irányában egyenesen a szerbek hátába jusson, miután ő ezt a hadműveleti irányt sokkal hatásosabbnak véli. Potiorek táborszernagy erre az átkelés helyének megválasztását, azonban feltétlenül Kupinovótól nyugatra, Krauss altábornagy belátására bizta és egyúttal meghagyta neki, miszerint az 5. hadsereghez csatlakozva folytassa hadműveleteit.

Ámde Krauss altábornagy utóbb mégis csak a jaraki átkelésre szánta el magát, tekintve, hogy ott már jelentékeny számú átkelési eszközök állottak rendelkezésre.

Potiorek táborszernagy ismételt unszolása folytán Krauss altábornagy tőle telhetőleg siettette az átkelést, úgyhogy 16-án délután már az 58. és 57. dandár a tulsó parton volt, estig pedig a híd is elkészült. A 21. landwehr-hadosztály Panesch-dandára még Jaraktól keletre éjjelezett, a 104. népfölkelő-dandár Hrtkovciig, a 14. gyalogdandár pedig Budjanovciig jutott.

Miután a balkán haderők főparancsnokságának nézete szerint ilyenformán a 5. hadsereg a Krauss-csoport részéről hamarosan hathatós támogatásban részesülhetett, Potiorek táborszernagy a 6. hadseregnek és a hozzá csatlakozó 42. honvédhadosztálynak meghagyta hogy Karačiča–Zdrela–Biljeg–Kuliste–Ložnica–Sor vonalában támadását 1–2 napra szüntesse be és csak az ellenség lekötésére szorítkozzék.