A többi európai államokban a hadügy rendszerint csak a szűkebbkörű honvédelem céljaira szolgál s többnyire régi elavult elveken nyugszik.

Az általános védkötelezettséget Norvégia és Spanyolország fogadták el.

Sveicban milic-sereg van minden keretalakulás nélkül.

Svédországnak teljesen elégtelen álló serege van, mely nagyobbrészt az indelta elvén alapszik, vagyis abból áll, hogy a legénységnek kiállítása, fenntartása és fölszerelése a községeket illeti.

Nagybritannia egy nagyobbára gyarmataiban levő, toborzás útján kiállított, álló rendes sereg fölött rendelkezik; a honvédelem céljaira volunteerek (önkéntes sereg) és a milic szolgál. Az utóbbi két seregnem hiányos kiképzése és nem valami nagy hadratermettsége folytán tábori célokra nem igen alkalmas. Közvetlen a világháború kitörése előtt, az alatt, de legkivált a legújabb időben Nagybritannia igen nagy gondot fordít tengeri, szárazföldi és légi haderőinek nagyarányú fejlesztésére.

Hollandiának kis, jórészt toborzott emberekből álló serege van, mely nagyobbrészt a gyarmatokra van elosztva. Ezenkívül még egy egészen elégtelen honvédelem (suttery) felett is rendelkezik.

Belgiumnak már kezdettől fogva, bár kicsiny, de igen derék álló hadserege volt, mely az általános személyes védkötelezettség elfogadása révén a világháború kitöréséig tetemes bővülést mutatott fel és amellett elismerésre méltó hadratermettségre tett szert.

Dániának az 1848-1860., továbbá az 1864. évben Németország és Ausztria ellen viselt háborúkban bár kicsiny, de kitűnően szervezett és jól felszerelt serege volt, mely a legszebb módon tett tanuságot hadratermettségéről.

Az említett államok legtöbbjében a hadügy fejlődése az időszak folyamán csak kisebb méreteket mutatott fel. Legnevezetesebb e tekintetben, hogy az 1866. évi háború után mindenütt jobb fegyverzetet (hátultöltő gyalogsági fegyvert és hátultöltő lövegeket) vezettek be, hogy időszerű harcmodort fogadtak el, végül hogy 1870 után a védkötelezettséget kibővítették és hogy többé-kevésbbé elegendő számú keretsereget állítottak fel.