A restauráció után a seregnek teljes újjászervezéséhez kellett hozzáfogni, mely a charte alapján toborzás útján volt kiegészítendő. A meglevő csapatokat ugyan megtartották, de azért újratagozásukat rendelték el. Újabb csapatnemek a francia hadseregben 1830 után támadtak; a gárdát feloszlatták, ellenben Afrikában zuávokat, turcosokat, algieri lövészeket, afrikai lövészeket (chasseurs d'Afrique) és szpahikat szerveztek, de ezeket csak az afrikai hadszínhelyen alkalmazták. Csakhamar újabb, igen mélyreható változások következtek; így többek között az összeírási rendszer elfogadása, helyettesítéssel kapcsolatos 6 évi szolgálati kötelezettség, a mobilgárdának átmeneti szervezése stb. Nagyobb kötelékeket csak a mozgósított seregnél alakítottak.

A francia hadügy szervezetének hiányai – különösen tartalékcsapatok hiánya, – leginkább a krimi hadjárat folyamán tűntek ki, ami messzebbmenő reformoknak vetette meg az alapját. A tűzérség III. Napoleonnak kedvenc fegyverneme volt, minek folytán azt La Hitte-mintájú vontcsövű lövegekkel látta el. Az 1859. évi hadjárat idején a sereg békelétszáma majdnem 400.000 embert, hadilétszáma mintegy 600.000 embert tett ki.

A franciák 1859. évi sikerei, mely hadjáratban a seregnek csak egy része vett részt, a gyalogságnak jobb fölfegyverzésén kívül egyelőre semminemű változást sem engedtek felszínre jutni. Csak a porosz hadügynek az 1866-iki háborúban az osztrák és az ahhoz hasonló valamennyi hadügy fölött kifejezésre jutott túlsúlya késztette Franciaországot is, hogy hadügyének újjászervezéséhez és rendezéséhez hozzáfogjon. Nemsokára 1866 után a gyalogság a hátultöltő Chassepot-fegyvert kapta, a seregkiegészítést újból szabályozták, mimellett azonban a helyettesítés érvényben maradt; az egyéb reformok közül említésreméltó: a szolgálati kötelezettségnek megállapítása 5 évvel az állandó hadseregben, 4 évvel a tartalékban és 5 évvel a mobilgárdában; az utóbbi számára fegyvergyakorlatok rendszeresítése, a tüzérség szaporítása, szórólövegek rendszeresítése stb.

Még mielőtt a sereg szervezését teljesen befejezték volna, kitört 1870-ben Németországgal a háború, melyben Franciaországnak hadiszervezete teljesen elégtelennek és meg nem felelőnek bizonyult. Németország erejével semmikép sem mérkőzhetvén, a francia sereg a háború első felében teljes kudarcot vallott, amennyiben azt részben foglyul ejtették, részben körülzárták, úgy hogy az 1870. évi szeptember 4.-én uralomra jutott köztársaságnak a harc folytatásához új seregeket kellett szerveznie. Ezeket a császári sereg maradványaiból, garde mobil és garde national csapatokból, továbbá kiszolgált emberekből elismerésreméltó gyorsasággal szervezték meg, fegyverezték fel és szükségképpen ki is képezték.

A németekkel szemben elért túlerő dacára ezek a gyorsan összeszedett tömegseregek, megfelelő kiképzés és hadratermettség hiányában, a győztes német seregnek semmikép sem állhattak ellen. E seregek, dacára annak, hogy vas fegyelmi törvényt, jeles gyalogsági fegyvert és számos, igen jó anyaggal fölszerelt tüzérséget kaptak, ezek a szervezők (Gambetta, Feycinet) által a viszonyok helyes felismerése folytán szükségeseknek vélt rendelkezések mégsem pótolhatták a tiszti és altiszti hiányt, a csapatok nem eléggé alapos kiképzését és azok hiányos belső értékét.

Az 1870/71. évi háború után a sereget az általános és személyes védkötelezettség elve alapján és porosz mintára csakhamar újrateremtették.