A bécsi kongresszus által megállapított német szövetség hadi szervezetét az 1821/22. években állapították meg. A hadsereg ügyeit a szövetség 7 magasabbrangú tisztből álló katonai bizottságai által intéztette, melyben a vezető szerep Ausztriának jutott.

A szövetséges sereghez adandó csapatjutalékot a népesedési arányhoz képest állapították meg. A mintegy 500.000 főnyi szövetséges seregnek 10 hadtestből, egyenként 2–3 hadosztállyal és 10, leginkább megszálló szolgálatra szánt tartalék-hadosztályból kellett állania. Minden egyes jutalék belső szervezete, fegyverzete, kiképzése, élelmezése stb. tekintetében az illető szövetséges tagnak szabad kezet engedtek. Szövetséges vezért a szövetség csak háború esetén nevezett ki, aki e szövetség vezetőségének tartozott felelősséggel.

A német szövetségnek 1866-ban bekövetkezett felbomlásáig annak hadi szervezete többféle, azonban nem nagy elvi jelentőségű változáson ment keresztül. Az egész szövetséges sereget mint ilyet sohasem állították és használták fel, csupán annak egyes részei működtek az 1864-ben Dánia ellen és 1866-ban Poroszország ellen viselt hadjáratokban.

Bajorország. A bajor sereg 1866-ig a német szövetségnek egy (7-ik) hadtestét képezte. 1866-ig a sereg felállításában és tagozásában sokféle, azonban csak kevésbbé fontos változás állott be. A bajor gyalogság vontcsövű előltöltő fegyverekkel volt ellátva; a tüzérség vontcsövű előltöltő ágyúkkal, továbbá tarackokkal volt felszerelve. A bajor sereg már 1866 előtt kultiválta a porosz századoszlop-harcászatot. Bajorországnak majdnem mindíg igen számottevő, hadratermett, jól kiképzett és helyesen tagozott serege volt, melynek egyes részei Németországban, továbbá Görögországban harcoltak. 1866-ban ez a sereg Ausztria oldalán állott ugyan, de teljes erőkifejtéshez nem juthatott.

Baden. A badeni nagyhercegségnek 1 hadosztállyal kellett a szövetséges sereghez hozzájárulnia. Ez a hadosztály eleinte 10, 6–6 százados zászlóaljból, 3, 4–4 századból álló lovasezredből, továbbá 1 tüzérdandárból és 1 utász századból állott. 1849-ben majdnem az egész sereget, melynek egyes részei az 1848/49. évi fölkelésben résztvettek, szétoszlatták. 1850-ben a sereget újjáalakították, 1866-ig pedig további változások és erősbítések következtek be, s az 1866-ik háborúban egy 2 gyalog- és 1 lovasdandárból álló hadosztályt állított fel. A gyalogság vontcsövű előltöltő fegyverekkel, a tüzérség simacsövű lövegekkel volt ellátva.

Szászország. 1821-ben Szászország hadseregét teljesen újjászervezték, mely egyszersmind 1 hadosztálynyi erővel a német szövetséges seregbe lépett be. A gyalogságnak simacsövű előltöltő fegyvere, a tüzérségnek 6, 8 és 12 fontos simacsövű lövegei voltak. A hadosztály 2 gyalog- és 1 lovasdandárra tagozódott. A sereg kiegészítése az általános védkötelezettségen alapult, mi mellett azonban számos kivétel is előfordult. A szolgálati kötelezettség 6 és 8 évre terjedt, ezt azonban soha sem tartották be. Azonkívül a kiszolgált legénység még landwehr-köteles is volt, de ez sohasem volt megszervezve.

A következő évtizedek folyamán a szász sereg tagozása jelentékenyen, de kevésbbé fontos változáson ment át; ezek közé számíthatók a fegyverzet tökéletesbítése és kivált a tisztikarnak kitűnő kiképzése. Messzemenő újjászervezés 1849-ben történt, mely általában 1866-ig maradt érvényben. E szervezésnek megfelelően a szász sereg háborúban 1 hadtestből és 1 lovashadosztályból állott; előbb 2 gyaloghadosztály, összesen pedig 4 gyalog- és 1 vadász dandárt számlált. A gyalogság 3 sorba alakult és az osztrák Lorenz-mintájú 14 mm. ürméretű előltöltő fegyverrel volt ellátva. A lovasság fegyverzete a kard és a hátultöltő karabély volt. A tüzérség 6 lövegből álló ütegekbe tagozódott (simacsövű 12 fontos és vontcsövű 6 fontos lövegek, porosz mintára).

Württemberg. Nemsokára a napoleoni háborúk befejezte után Württemberg hadügyét a helyettesítéssel kapcsolatos általános védkötelezettség alapján újjászervezték. A sereg 2 gyalog és 1 lovas hadosztályból állott. Jól szervezett képzőintézetek gondoskodtak megfelelő tiszti sarjadékokról, az idők kivánalmainak magaslatán álló szabályzatok pedig, valamint nagyobb testekben végrehajtott gyakorlatok a sereg hadszerű kiképzésnek kiválóan jó alapot biztosítottak.

1841-ben a gyalogság kivétel nélkül csappantó fegyvereket kapott. A következő években a fejlődés még jobban haladt előre; így többek között említésreméltó a landwehr szervezése, a sereg új tagozása,[1] a tényleges szolgálati idő fölemelése, a testi büntetések eltörlése, a Minié-fegyverekkel és 1861-ben vontcsövű hátultöltő, egységes 4 fontos lövegekkel való fölfegyverzése stb.

[1] 1 három dandárból álló gyaloghadosztályra, 1 lovashadosztályra dandárkötelékek nélkül és 1 tüzérdandárra.