A tábori és futólagos erődítés, kivált az időszak utolsó évtizedeiben, amióta a lőfegyverek intenzívebb hatása egyszersmind a csatamező erődítésének fontosságát is előtérbe tolta, szintén jelentékeny fejlődésnek indult.

Az állandó erődítészetben 1830-ig majdnem teljes nyugalom állott be. Ebben az évben kezdett az erődítésügy modernebb elvekre helyezkedni, melyek a nagy és erős fegyverhelyek létesítését célozták oly célból, hogy azok tetemes ellenséges erőket lekötve tartsanak s azonkívül a saját sereg számára támaszpontokul stb. szolgáljanak. Ez táborváraknak kikülönített erődökkel való építéséhez vezetett. Ezt az erődítési módot a tüzi fegyverek hatványozott hatóképességének megfelelően minden irányban intenzív módon tovább fejlesztették.

A technikának kivált ezen időszak utolsó évtizedeiben történt nagymérvű haladása eszközöket adott a hadvezetőségnek kezébe, hogy az állandó erődítészetnek ezt a nemét igen jelentékeny módon kiegészítsék és fejlesszék. Az erődítések megtámadása és védelme ebben az időszakban is általában ugyanazon elvek szerint történt, mint az előző időszakban.

Most pedig lássuk az egyes államok hadügyét kissé részletesebben.