Ez már az előző időszakban jelentékeny fejlődési fokot ért el és ennek fokozására részben már békében, háborúban pedig mindenütt magasabb kötelékek – hadosztályok és hadtestek – részben pedig már hadseregek is állandóan szerveztetvén, azokat mindhárom fegyvernemből állították össze és ezeket a seregtesteket önálló felléphetés céljából a szükséges közegekkel és intézetekkel ellátták. A jelen időszakban a magasabb seregegységekbe való tagozást a hadjárat számára mindenütt fenntartották és tovább is fejlesztették, ellenben békében ez a szervezés csak elvétve állott fenn és csak 1866 után hozták be ismét általánosságban.

Ausztriában 1850-ig békében csak részben volt meg a dandárokba és hadosztályokba való tagozás. Háborúban (gyalog- és lovas-) dandárokat, 2 dandárból álló hadosztályokat, továbbá 2–3 hadosztályból álló hadtesteket, néha több hadosztály-köteléken kívül álló dandárokból alakított hadtesteket szerveztek és azokat tartalék-tüzérséggel és intézetekkel látták el. Egyes ütegeket és intézeteket már a dandárokhoz beosztottak. A többi hadtestből álló hadseregeket tartalék-tüzérséggel és intézetekkel látták el. Az 1850-től 1860-ig terjedő időben a sereg már békében gyalogdandárokba, 2–3 ezek közül gyaloghadosztályokba, 2–3 utóbbiak közül 1–1 lovas dandárral vagy hadosztállyal, továbbá tüzérséggel, hadtestekbe alakult. 3–5 hadtest már békében 1–1 hadsereget alkotott, úgyszintén már békében alakult 1 lovas hadtest is. Háborúban a sereg tagozása általában ugyanaz maradt, csakhogy minden gyalogdandárhoz még 1–1 üteget, a hadtestekhez 4–8 lovas századot és több üteget, továbbá egészségügyi intézeteket, a hadsereghez egy vagy több lovashadosztályt, hadsereg-tartalék-tüzérséget, továbbá műszaki csapatokat és intézeteket osztottak be. Az 1859. évi hadjárat után az 1866. évi hadjáratig a sereg békében 7 zászlóaljas gyalogdandárokba és 12 lovas százados lovasdandárokba tagozódott. Több gyalogdandár 1 vagy 2 lovasdandárral, továbbá műszaki csapatokkal és tüzérséggel, részben hadtestekbe vonatott össze. Háborúban 3 vagy 4 gyalogdandárt (7–7 zászlóaljból és 1–1 négyfontos ütegből állót) 1 lovas ezreddel, 40 lövegből álló lövegtartalékkal, műszaki csapatokkal és intézetekkel hadtestekké vontak össze, 2–3 lovasdandárt, összesen mintegy 20–30 lovas századdal és több lovas vagy röppentyű üteggel, továbbá intézetekkel, könnyű és nehéz lovashadosztállyá vontak össze. A hadsereg azonkívül még egy hadsereg-lövegtartalékkal, műszaki csapatokkal és intézetekkel volt ellátva. 1866 után Ausztriában nagyban véve úgy béke, mint háború esetére az a seregtagozás lépett életbe, amellyel az osztrák hadsereg a világháborúba is belement.

Poroszországban a sereg 1860-ig háborúban dandárokra tagozódott, melyek mindegyike 7 zászlóaljból, 2 ütegből és 8–12 lovasszázadból állott. Több dandárt tartalék-tüzérséggel hadtestekké, több hadtestet pedig hadseregekké vontak össze. Ez utóbbiak azonkívül tartaléktüzérséggel és önálló lovashadosztályokkal is el lettek látva. 1860 után a sereg új tagozást vett fel, mely nagyban véve az 1866-iki és szélesebb keretben (mint német sereg) az 1870/71. évi hadjárat után is megmaradt. Háborúban a sereget hadseregekbe osztották be. Minden hadsereg bizonyos számú hadtestből és önálló lovas hadosztályból állot. Az 1866. évi hadjáratban a hadseregek részben önálló hadosztályokból is alakultak. Minden gyaloghadosztály 2 gyalogdandárból, 1 vadászzászlóaljból, 1 négy századból álló lovas ezredből és 1 huszonnégy lövegből álló hadosztály-tüzérségből állott. A lovas hadosztályok 2–3 lovas dandárból, továbbá 2 lovagló ütegből állottak.

Franciaországban a sereg az 1859. évi háborúban 6-7 zászlóaljas gyalogdandárokra, 2 dandárból és 2 ütegből (12 löveg) álló hadosztályokra, továbbá 2–3 gyalog és 1 lovas hadosztályból álló hadtestekre tagozódott; a lovas hadosztályok 16 századból és 1 lovagló ütegből állottak. A hadtesthez a 3–4 ütegből (18–24 lövegből) álló tartalék-tüzérséghez, a hadsereghez a hadsereg-tartalék-tüzérség, továbbá, a hadtestekhez hasonlóan, műszaki csapatok és intézetek tartoztak. Az 1870/71. évi hadjáratban a francia sereg általában ugyanezt a tagozást mutatta. A hadtestek ellenben 3–4 gyalog (a gárda 2) és 1 lovas hadosztályból, továbbá a 36–48 lövegből álló hadtest-tüzérségből állottak. Ezenkívül voltak még: önálló lovas hadosztályok (egyenként 16 lovas századdal és 12 löveggel) és 1 hadsereg-tartalék-tüzérség. Minden hadosztály állományába 1–1 szórólöveg-üteg tartozott.

Az oroszok seregei ezen időszak hadjárataiban mindíg gyalog-dandárokba tagozva léptek fel, melyekből 2–3 egy gyalog hadosztályt alkotott. Minden hadosztályhoz a tartalék-tüzérség tartozott, mely az 1877/78-iki háborúban 48 lövegből állott; 2–5 gyalog hadosztály, továbbá 1 lovas hadosztály egy hadtestet alkotott, melyhez az 1877/78. évi hadjárat előtt még a tartalék-tüzérség is nyerte beosztását. Több hadtest hadsereggé vonatott össze, melyhez önálló lovas hadosztályok vagy hadtestek, 1877/78. előtt azonkívül még a tartalék-tüzérség, továbbá mindíg műszaki csapatok is osztattak be. Lövész dandárokból és lovas ezredekből, lovagló tüzérség hozzáadásával, gyakran alakítottak elővéd-hadosztályokat és hadtesteket. A szükséges intézetek a hadosztálynál, hadtestnél, vagy a hadseregnél, vagy végre mindhárom egységnél szétosztva nyerték beosztásukat.

Egyes államokban nagyobb seregtestek harcban néha szabványos harcformákban léptek fel. Így megvolt Poroszországban a gyalogdandárnak szabványos harcformája; Oroszországban a hadosztály számára létezett több harcforma; végül minden államban voltak a nagyobb lovastestek számára harcformák. A gyalog seregtestek szabványos harcformáit célszerűtlenségük miatt még 1850 előtt kiküszöbölték.

A seregek nagysága ebben az időszakban általában igen jelentékeny és folytonos növekedésben volt. 1870-ig a átlagos erő a nagyobb államokban 200–400.000 embert tett ki. 1870/71-ben mindkét részről körülbelül egy milliónyi tömeg lépett harcba.

Az egyes fegyvernemek egymásközti aránya az előbbi időszak végétől kezdve leginkább a gyalogság, részben pedig a tüzérség javára változott meg.