| « a) Gyalogság. | KEZDŐLAP | c) Tüzérség. » |
Az időszak első felében kivált a nehéz és könnyű lovasság közötti különbség tűnik ki élesen; előbbinek kivált a harcban való zárt fellépés volt a főfeladata, utóbbinak a földerítő és biztosító szolgálatban kellett kiválóan alkalmazhatónak lennie. Később ez a különbség mindjobban elmosódott és mindjobban előtérbe lépett az egységes lovasság megszervezésének szüksége, bár a korábbi megkülönböztetések és elnevezések (vértesek, dragonyosok, chevauxlegersek stb.) megmaradtak. A nehéz lovassághoz sorolták általában a vérteseket s nagyobbára a dragonyosokat, továbbá elvétve a dzsidásokat; a könnyű lovassághoz a huszárokat, chevauxlegerseket stb.
A lovasság mindenütt 4, 6 vagy 8, a könnyű lovasságnál esetleg 10 századból álló ezredeke tagozódott; 2–3 ezredet lovas dandárrá, 2–3 dandárt lovas hadosztállyá vontak össze, mely utóbbihoz tüzérséget is osztottak be. A dandárok és hadosztály nagyobbára már békében alakultak meg. Háborúban itt-ott 2–3 hadosztályból álló lovas hadtesteket is alakítottak, csakhogy ez a nagy test nehézkességénél fogva úgyszólván sehol sem vált be.
Egyes államokban, kivált Oroszországban újból kísérletet tettek, hogy a lovasság egy részét lovasított gyalogság gyanánt (dragonyosok) alkalmazzák és ennek megfelelően szereljék fel (szuronyos puskákkal).
Az időszak első felében több államban elite-lovassági csapat is létezett, amely mint ilyen vagy nagyobb lovastestekké egyesítve és önállóan, vagy az elite-seregtestekhez beosztva nyert alkalmazást.
A lovasságnak a földerítő és biztosító szolgálatban való folyton behatóbb alkalmazása szükségessé tette, hogy ez a fegyvernem igen hatásos lőfegyverek (karabély) láttassék el, mely fegyverrel egyes államokban az egész lovasság, másokban csak az egész könnyű és a nehéznek egy része volt ellátva.
Védőfegyverei csak az időszak első felében és csak a nehéz lovasság (vértesek) egy részének voltak; ilyenekül szolgáltak főleg a vértek, amelyeknek használatával azonban az 1886-iki háború után lasssanként minden államban teljesen felhagytak.
Minden államban az egész lovasságnak főfegyvere a kard, vagy pallos, egyes lovasnemeknél (dzsidások, kozákok) a lándzsa volt.
Lőfegyver gyanánt a lovasság 1886-ig pisztolyokat, aztán pedig egyes lovasnemek századonkint bizonyos számú karabélyt használtak. A lőfegyverek tökéletesbítésével a lovasságnak számszerűleg hátultöltő, majd tárfegyver-karabélyokkal való fölszerelése is emelkedett és a pisztolyok helyett forgópisztolyokat rendszeresítettek. Az időszak vége felé a lándzsát némely hadseregben az egész lovasság számára rendszeresítették, más államokban ellenben teljesen kiküszöbölték.
Az időszak végén a lovasságot sáncszerrel és robbantó eszközökkel, továbbá táviró anyaggal látták el; ez a különböző hadseregekben különféle módon történt.
| « a) Gyalogság. | KEZDŐLAP | c) Tüzérség. » |