XXII/27. számú melléklet.

Előbbi elhatározása értelmében a hadseregparancsnokság szeptember 15.-én a következő intézkedést adta ki: „Intézkedés az I. hadosztály és különösen a Pistory vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló 71. gyalogdandár számára. Általános hadi helyzet. A fölkelőhordák túlnyomó többsége a Spreča völgyében, azok zöme Gracanicánál, egyes csoportok Tuzlaban, Brčkan, Šamacon, Modricon, Gradacacon vannak; azonkívül úgy hírlik, hogy Bjelina, Janja, Zvornik is meg vannak szállva, azonban alig számbavehető erővel. – A 4. hadtest Šamacnál kel át a Száván s általános irányt vesz Gradačacra, hogy a 3. hadtesttel érintkezésbe lépjen, mely Dobojnál áll és egy nappal később, mint amelyen a 4. hadtest átkelése megtörténik, ugyancsak támadólagos előnyomulásra utasíttatott. – Csapataink hatalmas ereje úgy szám, mint belső érték tekintetében arra a következtetésre jogosít, hogy a fölkelők zöme tönkre fog tétetni, vagy ami valószínűbb, hogy az minden irányban való szétfutásra kényszeríttetik. – A zvorniki, illetőleg tuzlai kerület fölkelői kétségkívül házaikhoz visszatérnek, részben azonban valószínűleg Zvornikban keresnek menedéket, ellenben az idegen kerületek, Sarajevo, Kladanj, Vlasenica, Srebenica stb. fölkelői alighanem a vlasenicai és kladanji kiindulópontokra vetik magukat, hogy a novibazari szandsák irányában keressenek menedéket. – Mindenekelőtt arról van szó, hogy a magunk részéről elsősorban Vlasenicat és Kladanjt mint kiinduló vagy végpontokat megszálljuk és hogy ezen megszállást átmenetileg, amily gyorsan csak lehet, biztosítjuk. Ennek folytán parancsolom: A 71. dandárból a 29. gyalogezred Dávid ezredes parancsnoksága alatt egy hegyi üteggel és egy huszár szakasszal innen a Han Vučialuka-n, Han Ozren-en, Karaula-n Han Dragorde-n, Han Kuriaca-n át Olovora vezető, több izben használt úton az utóbb említett helységbe menetel, honnan egy zászlóaljnak és egy lövegnek energikus és körültekintő parancsnok parancsa alatt való visszahagyása mellett az erőnek fennmaradó része Kladanjba vonul, ahol katonailag felállván, táborszerűen biztosítja magát. A dandár nagyobb része Pistory vezérőrnagy vezetése mellett egy hegyi üteggel és egy huszár szakasszal innen Mokron át Vlasenicába menetel. Pistory vezérőrnagynak nem kell talán magába Vlasenicaba bevonulnia, hanem a meredek és függélyes sziklaormon (a térképen Ploca planina-nak nevezve) katonai felállítást vesz, magát táborszerűleg biztosítja és Vlasenicat körülbelül egy zászlóaljjal megfigyelteti és féken tartja, melynek e célból a helységen innen biztosítva kell felállania. – Az I. hadosztály 1. dandára Sarajevoba való beérkezése után Visegradra, ezen erődített helynek bevételére és az abban való berendezkedésre irányíttatik, mire nézve külön utasítások adatnak ki. A hosszú és rossz utak által átszelt vonal biztosítására a jelenleg Mokro-ba kikülönített VI. hadosztályhoz tartozó 2. hegyi dandárnak Rogatica-ra kell előnyomulnia és a na romanjai erődítésekben csak a 9. vadász zászlóaljat hagyja vissza. E dandárnak az összeköttetési vonal biztosítása mellett különösen a goraždai irányt kell szemmel tartania, míg az 1. gyalogdandárnak Visegradba való befészkelése után lehetővé válik, hogy magát Goraždaba való kikülönítések által önmaga biztosítsa. – A 2. hegyi dandár indulási ideje külön meg fog parancsoltatni. – Minden oszlopparancsnok a proklamációk és a rögtönítélet kihirdetésére vonatkozó nyomtatványok stb. egy bizonyos számú példányait kapja és az összes oszlopparancsnokságnak ezennel az a határozott parancs adatik, hogy az átvonulás alatt talált helységeket alaposan lefegyverezzék és hogy az összes fegyvereket harácsolandó mindennemű málhás állatokon Sarajevoba küldjék vissza. Különösen a 29. gyalogezrednek Olovoban visszamaradó zászlóaljának ezen és az összes körülfekvő helységeket teljesen le kell fegyvereznie, ami természetszerűen valamennyi többi oszlopra is hasonló módon vonatkozik. – A VI. hadosztály parancsnokság egyidejűleg parancsot kapott, hogy Pistory vezérőrnagy és Dávid ezredes oszlopának egy-egy huszár szakaszt, egy-egy teljes lőszerrel ellátott hegyi üteget és a VI. hadosztály egészségügyi intézetnek egy-egy negyed részét idejekorán bocsássa rendelkezésre. – Az I. hadosztály 1. dandárához az eddig elfoglalt ellenséges löveganyagból összeállított és az itteni csapatok által „1. számú báró Philippovič hegyi üteg”-nek elkeresztelt üteg, továbbá az 1/IV. számú hegyi üteg és a VI. hadosztály egy fél huszár százada osztatik be. – Az egyes oszlopok mozdulataikat a következő menettáblázat szerint hajtsák végre; Pistory vezérőrnagy oszlopa: 71. gyalogdandár törzse, a 78. számú, báró Sokcevic táborszernagy nevét viselő tartalék gyalogezred 2 zászlóalja, a 16. számú, báró Wetzlar altábornagy nevét viselő tartalék ezred 2 zászlóalja, a VI. gyalog hadosztály 3/I. számú ütege, a 7. számú, Frigyes Károly porosz herceg nevét viselő huszár ezred egy szakasza, a VI. számú hadosztály egészségügyi intézet egy negyede szeptember 16.-án Mokrora menetel (17.-én pihenő nap), 18.-án Glasinac–Balticire-re, 19.-én Han Pjesakra, 20.-án Vlasenicara. – Vécsey tábornok oszlopa: I. gyaloghadosztály törzse, 1. gyalogdandár törzse, a 37. számú József főherceg lovassági tábornok nevét viselő sorgyalogezred 2 zászlóalja, a 41. számú báró Kellner táborszernagy nevét viselő sorgyalogezred 3 zászlóalja, 1/IV. számú hegyi üteg, a hadtest tüzérség 10. számú könnyű ütege, a 7. huszárezred ¹/₂ százada, az I. számú hadosztály egészségügyi intézet háromnegyedrésze, lőszer oszlop – szeptember 17.-én pihenőnapot tart Sarajevoban és 18.-án Han na Romanjara, 19.-én Senkovičra, 20.-án Rogatica-ra, 21.-én Han Semec-re, 22.-én Visegrad-ra menetel. – Dávid ezredes oszlopa: a 29. számú, báró Scudier altábornagy nevét viselő sorgyalogezred törzse, ezen ezred 3 zászlóalja a VI. gyaloghadosztály 3/XII. számú hegyi ütege, a 7. számú huszár ezred egy szakasza, a VI. számú hadosztály egészségügyi intézet egy negyede – szeptember 18.-án Han Vučialuka-ra, 19.-én Olovo-ra, 20.-án Kladanjba menetel. – Lemaič ezredes-dandárnok oszlopa: a 2/VI. számú hegyi dandár-törzs, a 38. számú, báró Mollináry táborszernagy nevét viselő sorgyalog ezred törzse, ezen ezred 3 zászlóalja, a VI. gyaloghadosztály 4/I. számú ütege, a 7. számú huszár ezred egy szakasza, a 21.-én Glasinacra, 22.-én Rogatica-ra menetel. – Miután innen egyrészt Vlasenacaig, másrészt Visegradig kettős távirdavezeték áll fenn, a Pistory vezérőrnagy és Vécsey oszlopához tábori távíró hivatalnokok megfelelő anyaggal osztatnak be s az egyes menetállomásokról a hadsereg parancsnoksággal azonnal távirati összeköttetés létesítendő. A távirda vezetéken esetleg előforduló rongálódások már a menet alkalmával minden rendelkezésre álló eszközzel kijavítandók. – Ezen vállalathoz a nem harcolóknak csak feltétlenül szükséges állománya viendő el és valamennyi csapat és törzs kevesbített hegyi vonat felszereléssel induljon el, mihez a szükséges málhásállatok számukra kiutaltatnak. – Az ember napi élelmezése ¹/₂ adag kétszersültből, 1¹/₂ adag húsból, a többi élelmi cikkek rendes kiméretéből, végre kávéból a rendes, borból vagy pálinkából a félnapi rendes adagból. Azon esetre, ha a hús harácsolása és annak utánszállítása is lehetetlenné válnék: 1 adag konzverből és ¹/₂ adag kétszersültből a fenti italokon kívül. – A kevesbbített hegyi vonatfelszerelés szállítására Pistory vezérőrnagy oszlopa 81, Vécsey vezérőrnagy oszlopa 135, Dávid ezredes oszlopa pedig 57 málhásállatot kap. Az utánszállítás megkönnyítése céljából a Na Res Han mellett, továbbá a Romanja Planina magaslatán egy-egy élelmi raktár létesíttetett, melyek egy-egy élelmező tisztviselő parancsnoksága alatt állanak stb.”

Ezen intézkedésnek részben való megváltoztatása, illetve kiegészítése gyanánt Vécsey altábornagy szeptember 18.-án még a következő pótparancsot kapta a hadseregparancsnokságtól: „Ön holnap, szeptember 19.-én, az I. hadosztály 1. dandárával és a VI. hadosztálynak már előbb kiutalt osztagaival Mokro-ra menetel és ott táborba száll. Ha vízhiány nem szól ellene, kivánatos volna, ha a tábor a Romanja Planina magaslatán, természetesen erődítéseink körletén belül foglaltatnék el, – tér- és ennek folytán időnyerés céljából is. – Egyidejűleg Dávid ezredes a 29. gyalogezred 3 zászlóaljával az Olovo felé vezető öszvérúton Han Vucialuka-ra menetel, mire nézve külön parancsokat kap. – Mokroban az 1. dandár 5 zászlóalja, továbbá az I. hadosztály 71. gyalogdandárának 4 zászlóalja van összpontosítva. Ugyancsak magában Mokroban van a VI. hadosztály 2. hegyi dandára is. – Vécsey altábornagy úr Lemaič ezredes dandárnokkal, aki ott a viszonyokat pontosan ismeri, tárgyalásokat folytasson és megegyezésre jusson, hogy a Senkovič és Bandin (Odžiak)-nál tartózkodó fölkelő csoportokat, kiknek számát 1000–2000-re és 3 lövegre becsülik, meglepőleg megtámadják, mihez tanácsos lesz a mozdulatot már napkelte előtt megkezdeni. A fölkelők állása kémektől vett jelentések szerint Bandin (Odžiak)-tól Senkovičon át a Mokroról Rogaticára vezető úttól délre fekvő kúpig terjed, mely kúpon állítólag az említett 3 löveg is állást foglalt. – Tanácsos lesz Mrvisč-ről, vagy talán már Han pod Romanja-tól talán König ezredes dandárát Bandin (Odžiak) felé és onnan jobbrakanyarodás mellett Senkovič felé irányítani, egy második oszlopot Mrvisc-ből Crkvina, Bjelosavic-on át; mihez talán a Rakkasovič[1] ezredes oszlopának 3 zászlóalja volna felhasználható, az ellenség baloldalába kell küldeni, míg a középső oszlopnak, körülbelül 2 órai visszamaradás mellett, a műúton kellene előnyomulnia. A középső oszlop állana a Rakasovič-oszlop egy és Lemaic ezredes I. dandárának két zászlóaljából, melyek ezen művelethez elvihetők. – König ezredes dandárának a legnagyobb tér- és idő-előny nyujtandó, miután arról van szó, hogy a fölkelők Visegradról elnyomassanak és hogy az ellenséges lövegek elfoglaltassanak; ez utóbbi dolog annál könnyebben sikerülne, ha a középső oszlop csak abban a pillanatban mutatkozik lehetőleg, ha Kőnig ezredes-dandárnok Bandin (Odžiak)-nál való megérkezését ágyúlövésekkel tudtul adja. – A további parancsnok következnek.”

Ezen intézkedés folytán Vécsey altábornagy szeptember 19-ikén reggel 6 órakor az első gyalogdandárral és a hadosztály intézetekkel Sarajevoból a Romanja Planina-ra elindulván, d. e. 11 órakor Mokrot érte el, ahol a parancsnoksága alá rendelt többi csapatok is hozzá csatlakoztak.

A visegradi vállalathoz rendelt csapatok a következő beosztást nyerték:

1. gyalog hadosztály.

1. gyal. dandár, Kőnig ezredes, 37. gyal. ezred 2 zászlóalja, 41. gyal. ezred 3 zászlóalja. 71. gyal. dandár, Rakassovič ezredes, 16. tart. ezred 2 zászlóalja, 78. tart. ezred 2 zászlóalja.

6. gyalog hadosztály.

2. hegyi dandár, Lemaič ezredes, 38. gyal. ezred 2 zászlóalja, 4/I. számú hegyi üteg, 4 löveg, I/IV. számú hegyi üteg, 4 löveg, Philippovič üteg, 4 löveg, a 7. huszárezred ¹/₂ 3. százada, ¹/₂ lov. század, I. és VI. sz. egészségügyi intézet, I. és VI. sz. hadoszt. málhásállat század.

Összesen: 11 zászlóalj, ¹/₂ lov. század, 12 löveg.

Étkezés után a csapatok legnagyobb része még szeptember 19-ike folyamán tovább vonult, a többiek pedig másnap délelőtt 10 óráig érkeztek be Han na Romanjahoz. Eközben a hadosztály vezérkari főnöke, Bolla őrnagy, a többi vezérkari tisztekkel szemrevételezésre előrelovagolván, megállapította, hogy Bandin (Odžiak)-nál több fölkelő tábor van és hogy a Rogaticara vezető út mindkét oldalán fekvő magaslatokat az ellenség megszállva tartja. Miután ezen magaslatokról a Han na Romanjaig terjedő terület teljesen betekinthető volt, Vécsey altábornagy elhatározta, miszerint az ellenséges állást az éj leple alatt fogja megközelíteni, ami annál könnyebben végrehajthatónak bizonyult, mivel a fölkelők tudvalevőleg éjjel egyáltalában nem küldenek előre járőröket. – Ehhez képest Vécsey altábornagy szeptember 20.-án déltájban a következőket rendelte el az egybegyült dandár, ezred és zászlóalj parancsnokoknak a vezérkari tisztek jelenlétében: Az előnyomulás három oszlopban történik és pedig: 1. baloldaloszlop, Kőnig ezredes dandára 1 hegyi üteggel és 1 huszár szakasszal, 5 zászlóalj, 1 lov. szakasz, 4 löveg, összesen 3528 ember, 25 ló, szeptember 20.-án d. u. 4 órakor indul a Han na romanjai táborból egy erdei úton Baltičiig, ott éjfél után 1 óráig marad és a hold fölkelte után Bandin (Odžiak)-ra folytatja előnyomulását. Főfeladata: az ellenséges jobbszárny átkarolása és a Mladi magaslat elfoglalása. – 2. Jobb oldaloszlop, Rakassovič ezredes a 78. tart. ezred 2 és a 16. tart. ezred 1 zászlóaljával, 1 hegyi üteggel és 9 huszárral, összesen 2120 ember, 9 ló és 4 löveg, d. u. 3 órakor indul a han na romanjai táborból Mrvisč-en át Bjelosavic-ra, ahol biztosított megállást vesz és a fölkelő hold fénye mellett szintén 1 órakor folytatja előnyomulását. Feladata: Han Kapičra irányt véve, s annak környékén a Rogaticara vezető utat elérve, így nyújtson kezet a König-oszlopnak. A két oszlop ilynemű működése által a fölkelők hátbavétele és a rogaticai úttól való elvágatása terveztetett, akik a középoszlop által arcban is szorongatva, előreláthatólag teljesen körülkeríthetők voltak. Támadó tárgyul az ellenséges balszárny jelöltetett ki, s azonkívül a hadosztályparancsnok határozottan megparancsolta, hogy a Rakassovič-oszlop, hacsak menetközben meg nem támadtatnék, csak akkor fogjon hozzá a támadáshoz, hogyha a König-oszlop részén az első ágyúlövés eldördül. Végül még arra is figyelmeztette a hadosztályparancsnok Rakassovič ezredest, hogy jobb oldalának biztosítására különös gondot fordítson, miután hír szerint egy nagyobb fölkelő csapat közeledőfélben van Visegradról és Rogaticaról. – 3. Közép oszlop, báró Pittel ezredes, a 38. gyal. ezred 2. és 3. zászlóaljával, a 16. tart. ezred 1 zászlóaljával, 1 huszár szakasszal és 1 hegyi üteggel, összesen 1990 ember, 25 ló, 4 löveg, szeptember 20.-án este 6 órakor indul a han na romanjai táborból a Han na Romanjatól keletre fekvő szoroskijáratig, ahol éjen át az út mentén táborban marad. Szeptember 21.-én hajnali 3 órakor ez az oszlop a Senkovičra vezető úton folytatja előnyomulását és annak mindkét oldalán fejlődik harchoz. – A hadosztályparancsnokság szintén ehhez az oszlophoz csatlakozott, a jelentések tehát ide voltak küldendők. Minden oszlophoz azonkívül ¹/₄ egészségügyi intézet nyert beosztást, sebesültek szállítására pedig 30 országos fuvar helyeztetett Han na Romanjánál készenlétbe, ahol a többi országos málhásállatokat is hátra kellett hagyni.

A három oszlop szeptember 20.-án, mely napon a csapatok kétszer is főztek, intézkedésszerűen kezdte meg előnyomulását. A König-oszlop este 7 óra 30 perckor Baltiči mellé érve, itt éjfél után 1 óráig pihenőt tartott, majd ekkor menetét folytatva, hajnali 3 órakor a Bandin (Odžiak)-tól északnyugatra fekvő Maši nevű erdős magaslat északnyugati szegélyét érte el, mely magaslatról a fölkelők táborhelyeit a nagyszámú tábori tüzek folytán egészen jól lehetett látni. Miután innen a fölkelők állása másfél óra alatt elérhető volt, a közép-oszlop harcba szállása ellenében csak reggel 7 órára helyeztetett kilátásba, König ezredes újból pihenőt rendelt és csak 5 óra 30 perckor folytatta előnyomulását a következő oszlopalakítás mellett Bandin (Odžiak) felé: 1 század elővéd az úton, a két ezred kettő rendoszlopban éleikkel egyenlő magasságban, az üteg a két ezred között az úton; a huszár szakasz a dandár jobb oldalában a földerítésre és a Pittel-oszloppal való összeköttetés helyreállítására használtatott fel. Ily csoportosításban reggel 6 óra 50 perckor a Maši magaslaton levő erdő délkeleti szegélyére érve, az oszlop a Mladi magaslat felől ágyútüzet kapott, mire a dandárparancsnok azonnal a harcalakzat felvételét és az üteg felvonulását rendelte el, a II/41. zászlóaljat dandár-tartalékul jelölvén ki. Ehhez képest az oszlop reggel 7 óra 30 percig a XXII/27. sz. vázlaton látható módon fejlődött harchoz és pedig a 37. ezred 2 zászlóalja jobbra alakított oszlopvonal-alakzatot vett fel, a 3. zászlóalj pedig jobbra hátul egyelőre tartalék gyanánt állott fel. A 41. ezred szintén oszlopvonal-alakzatot vett fel és pedig jobbról a 3. zászlóalj, balról az 1. zászlóalj 3. és 4. százada, míg az 1. és 2. század balra hátul második harcvonalban maradt vissza; a tűzvonalba rendelt századok azonnal 2–2 szakaszt rajvonalba oszlattak fel. Az üteg a két kifejlődött ezred között már reggel 7 óra 10 perckor vette fel körülbelül 2500 lépésnyi távolságról az ellenséges tüzérséggel a harcot.

A tüzérségi tűz támogatása mellett a két ezred megkezdte az előnyomulást az ellenség által megszállt Mladi magaslat északnyugati nyulványai felé, miből különösen a 410. ezred balszárnyán igen elkeseredett erdei harc keletkezett. Azonban a 37. ezrednek sem volt könnyű a helyzete, mivel annak osztagai, nemcsak a szemben álló, lépcsős tüzet alkalmazó ellenséges osztagoktól szenvedtek sokat, hanem a Kula Tankovičtól északra fekvő magaslatról oldalozó és kereszttűz is érte őket. Ennek folytán a támadás az összes első vonalbeli tartalékok bevonása dacára d. e. 9 óráig egyelőre az egész vonal mentén fennakadt. Eközben azonban a középoszlop is harcba lépett már, mely reggel 3 óra 15 perckor indult el a táborhelyéről egy oszlopban, 2 század erejű elővéd előretolása mellett. Reggel 5 óra 30 perckor Han Gromilenél a Glasinaci fensíkra érve, a hadosztályparancsnokság mindenekelőtt a König-oszloppal az összeköttetést állíttatta helyre, minek megtörténte után a középoszlopot Crkvinával egyenlő magasságra rendelte előre, ahol a sűrű ködbe burkolva, biztosított megállásba ment át, a bal oszlop harckörletéből az ágyúszó áthangzását bevárván.

Amint reggel 6 óra 50 perckor az első ágyúdörgés ide áthallatszott, a középoszlop a 38. ezred 9. századának mint jobb oldalvédnek kikülönítése mellett azonnal megkezdte a további előnyomulást, miközben az elővéd a Kula Tankovič felől jövő ellenséges lövegtűz alatt, a jobb oldalvéd-századdal együtt a Resetnica pataktól keletre fekvő magaslatot szállotta meg. A II/38. zászlóalj másik két százada és az üteg az úttól délre fekvő magaslaton vonult fel. Miután ezeket az osztagokat a Vitanj magaslatról élénk ellenséges tűz fogadta, Pittel ezredes 8 óra tájban a jobb szárny meghosszabbítására a III/38. zászlóaljat rendelte ki, míg a IV/16. zászlóalj egyelőre tartalék viszonyban a Resetnica pataktól nyugatra a közép mögött maradt vissza. A Vitanj és a Kula Tankovič melletti magaslatról kifejtett igen élénk és hatásos ellenséges tűz folytán azonban csakhamar a középoszlop támadása is fennakadt, úgy hogy d. e. 9 óra tájban ez is, a König-oszlophoz hasonlóan, álló tűzharc vívására volt kénytelen szorítkozni. Ez időtájt a vezérkari munka szavai szerint, a harc mindkét oszlopnál, az ellenséges állástól hatásos tűztávolságra, a krízis stádiumába lépett.

Rakassovič ezredes oszlopa szeptember 20.-án d. u. 3 órától este 8 óráig tartó szakadatlan menet után Nepravdičnál tartotta éjfél után 1 óráig hosszú pihenőjét s innen 2 századdal mint elővéddel, 1–1 századdal pedig mint jobb, illetve baloldalvéddel folytatta útját Gairi-n át a Gola bráv felé. A sűrű köd és a nehezen járható erdő igen megnehezítette a nagyobbára útnélküli előnyomulást; ennek tulajdonítható, hogy az oszlop csak reggel 5 óra tájban érte el Vrbanitól nyugatra fekvő magaslatokat, ahol az intézkedésszerűen a König-dandár felől áthangzó ágyúszót bevárandó, biztosított megállásba ment át. Ámde a nagy távolságnál és ellenkező irányú szélnél fogva Rakassovič ezredes oszlopánál csak reggel 7 óra 30 perckor hallottak ágyúdörejt, még pedig nem is König, hanem Pittel ezredes oszlopának harckörletéből. Erre Rakassovič ezredes azonnal parancsot adott a Han Kapic felé való további előnyomulásra és körülbelül 8 óra tájban az elővéd a Golo bdron egy kisebb ellenséges fölkelő csapatra bukkant, melyet azonnal visszavert.

Innen az ellenség táborhelyei egészen tisztán voltak láthatók és pedig 3 nagyobb tábor a Vitanj magaslaton, egy kisebb pedig Rabar tájékán. Erre Rakassovič ezredes, belátván a Han Kapic felé való további előnyomulás céltalanságát, elhatározta, hogy a Rabarnál levő kisebb ellenséges csoport ellen való biztosítás mellett a Vitanj magaslaton levő ellenséges balszárnyat megtámadja. E végből következőleg intézkedett: Az élen volt IV/78. zászlóalj 14. századát a jobb oldal és hát biztosítására Rabar felé, a zászlóalj többi részét az út mindkét oldalán a Vitanj magaslat északi része felé rendelte támadólag előre; e zászlóaljtól balra, az úttól délre fekvő magaslaton az üteg vonult fel. Az ütegtől balra Djedovecen át kevéssel fél 9 óra után Rakassovič ezredes az V/16. zászlóaljat rendelte a Vianj magaslat felé támadásra, míg az V/16. zászlóalj tartalék gyanánt maradt vissza a balszárny mögött.

A támadólagos előnyomulást az V/78. zászlóalj kezdte meg, mely csakhamar a Djedovcenél előre tolva volt ellenséges osztagokra bukkant. Eközben d. e. 9 óra tájban a IV/78. zászlóalj is előnyomulóban volt már az út mindkét oldalán s így most mindkét zászlóalj egyidejűleg támadta meg a Vitanj délkeleti lejtjén Djedovce magasságában állást foglalt fölkelőket, kiknek egy csoportja az V/78. zászlóalj arcvonala ellen handzsárral kézben támadó ellenlökemet, egy része pedig a nevezett zászlóalj bal oldala ellen fordult; ámde 100–150 lépésről adott gyorstűz után végrehajtott szuronyrohammal sikerült d. e. 10 óra tájban a fölkelőket a magaslat tetejéig visszavetni.

Az ekként a XXII/27. számú vázlaton jelzett módon felfejlődött 3 oszlop központias nyomásának a fölkelők már nem állhattak sokáig ellen és kevéssel 10 óra után első sorban a Mladi magaslaton volt csoport kezdett engedni. König ezredes ugyanis, mihelyt a Pittel-oszlop hathatós közreműködéséről értesült, az egyelőre tartalékban visszatartott II/41. zászlóaljat saját balszárnya mögé rendelte és parancsot adott a döntő támadás végrehajtására az ellenséges jobbszárny ellen. Erre az I/41. és III/41. zászlóaljak, nem is várva be a II/41. zászlóalj beérkezését, azonnal megkezdték a támadást, miközben kivált az I/41. zászlóalj egyes osztagainak az ellenség által szerencsére megszállatlanul és megfigyeletlenül hagyott egyik erdős szakadékon át teljes váratlanul sikerült a Mladi magaslaton volt ellenséges csoport jobb oldalába jutni és azt rövid gyorstűz után d. e. 10 óra körül szuronnyal állásából visszaszorította. Ezt a sikert látva, a közelben volt többi 41-es és 37-es osztagok is gyorsan behatoltak az ellenség által elhagyott Mladi magaslati állásba, ahol 2 Lahitte-löveg, több zászló, sok fegyver, lőszer és élelmi cikk került a győzők kezébe.

Mint később kiderült a Mladi magaslatot a zvorniki Hadži Hasson Effendi Krticic tartotta 2500–3000 emberrel és 2 löveggel megszállva, kinek eleste után a parancsnokságot a visegradi Muhamed Beg Resič vette át.

A Mladi magaslat bevétele után oda azonnal a König-oszlop ütege vonult fel, mely rézsút-tűz alá vette a Kula Tankovič környékén volt ellenséges osztagokat; ugyanezek ellen rendelte König ezredes a jobb szárnyon részben még tartalék-viszonyban volt III/37. zászlóaljat is. Ennek és a báró Pittel ezredes csoportjának balszárnyán volt osztagoknak csakhamar sikerült a Kulat Tankovičot is hatalmukba ejteniök, míg a III/38. zászlóalj a Vitanj magaslaton volt ellenséges balszárny átkarolására kapott parancsot. A IV/16. zászlóaljat Vécsey altábornagy hadosztály-tartalék gyanánt egyelőre az út mentén visszatartotta.

A mondottak folytán a helyzet a fölkelők balszárnyán is tarthatatlanná vált s azok nagy része valamivel d. e. 10 óra után, miután Djedovecen át már nem volt lehetséges, Čengič břeg irányában igyekezett keresztültörni. Ezt látva Rakassovič ezredes, a Vitanj magaslat ellen döntő támadást rendelt, mely magaslat d. e. 11 óra tájban már szintén csapataink kezében volt.

Kevéssel előbb a Rakassovič-csoport jobb oldalának biztosítására Rabar felé kikülönítve volt 78. ezred 14. századának gyűlt meg a baja a Kula Tankovič felől nagy számban visszaözönlő fölkelőkkel, a támogatással odarendelt V/16. zászlóalj azonban csakhamar a Rabar brdoról is elkergette az ellenséget.

A König-csoport egyes részei egészen Senkovičig üldözték a visszavonuló fölkelőket, déltájban azonban a harc már itt is elnémult s d. u. 2 órakor már valamennyi csapat táborba szállt.

Az e napi veszteségek mindkét részen elég jelentékenyek voltak. Csapataink halottakban 3 tisztet és 100 főnyi legénységet, sebesültekben 10 tisztet és 365 főnyi legénységet, összesen tehát 478 embert vesztettek. Ebből a legtöbb a König-oszlopra esik: 3 tiszt és 75 ember halott, 10 tiszt és 336 ember sebesült, 16 pedig eltűnt; ellenben a Pittel-oszlop csak 8 sebesültet vesztett.

A fölkelők vesztesége csakis halottakban mintegy 300-ra rúgott. A harcban részt vett számerejük csak hozzávetőleg állapítható meg. A jobbszárnyon, mint már említettük, 2500–3000 ember állott; a Kula Tankovič körül nagyobbára arnautákból, vagyis albán nemzetiségű rendes török katonaságból állott 1500–2000 főnyi középhadnak a taslidžai mufti testvére, Ibraja Semsikadič volt a parancsnoka; végül a balszárnyon 2000–3000 ember harcolt a kovanii Mohamed Brankovič bég és a goraždai Omer Sircic bég vezetése alatt; utóbbi a csatatéren is maradt; az ide beosztva volt arnauták parancsnoka a mufti legifjabb testvére, Nazif effendi volt. Főparancsnok gyanánt a sarajevoi mufti pasa veje, a plevljei Izmail bég Selmanovič szerepelt, ennek helyettese pedig Hadži Adein Vaisovič volt, kik mindketten Novibazárba menekültek.

Szeptember 23.-án a König-dandár Rogaticara vonult, a Pittel- és Rakassovič-dandárok ellenben Han na Romanjára tértek vissza. A David-oszlop szeptember 21.-én harc nélkül Olovot, 22-ikén pedig Kladanjt érte el s miután 27.-én ide a Waldstätten-dandár vonult be s így az összeköttetés a III. és IV. hadtesttel helyre volt állítva, David ezredes Sarajevon át az időközben Rogaticanál újból egyesült I. hadosztály zöméhez csatlakozott. Ekkor került október 2.-án Rogatica tájékán a fölkelők egyik legfanatikusabb és legönzőbb embere, Hadzsi Lojo (a magyarok tévesen Loja-nak nevezik), a mi csapataink kezére.[2] Utóbbemlített hadosztályból október 3.-án a 8. dandár zöme Gorazdat, 4.-én pedig az említett dandárnak 2 zászlóalja Čajnicat, az 1. dandár pedig Visegradot szállotta meg. Végre október 5.-én Foča, 8.-án pedig Konjica megszállásával, hova Sarajevoból a Waldstätten- (7.) dandár Mostarból pedig Woinovich alezredes a 44. ezred 3. zászlóaljával és ¹/₂ üteggel indíttatott útnak, Bosznia és Hercegovina okkupációja, miután, mint az 528. oldalon láttuk, nemsokára Bosznia legészaknyugatibb csücske is megadta magát, befejezettnek volt tekinthető. Ezt a megszállást hadvezetőségünk utóbb azzal egészítette ki, hogy 1879 május havában Spizza albániai kikötő területét, ugyanazon év szeptember havában pedig a novibazari pasalik északi részét (Priboj, Plevlje és Prjepolje környékét) 11 zászlóaljjal, 1 lovas századdal és 3 üteggel minden komolyabb incidens nélkül megszállatta.

A két tartományban most már ennyi erőre nem lévén szükség, annak egy része az anyaországba visszairányíttatván, ott leszereltetett. Boszniában további rendes helyőrségi szolgálatra 68 zászlóalj, 27¹/₂ műszaki század, 8 lovas század és a megfelelő tüzérség maradt vissza, kereken 41.000 főnyi létszámmal és 1000 lóval. Hercegovinában 17 zászlóalj, 4 műszaki század, összesen 9500 ember, 130 ló és 24 ágyú maradt vissza. A visszamaradt csapatok főparancsnokává s egyúttal Bosznia-Hercegovina kormányzójává Őfelsége Württemberg Vilmos herceget, helyettesévé pedig báró Jovanovič István altábornagyot nevezte ki.

[1] Rakkasovič ezredes a VII. hadosztályhoz áthelyett Pistory ezredest helyettesítette.

[2] Lásd Balog Károly, Vérrel, verejtékkel című műve 73–81. oldalán.