Augusztus 1.-én a táborszernagy Millinkovič vezérkari századost a 7. huszár ezred 5. századával azzal a feladattal rendelte előre, hogy a bosnavölgyi utakat szemrevételezze, egyúttal a lakosságot is előkészítse az osztrák-magyar csapatok bevonulására illetve további előnyomulására s végül hogy ez utóbbiak számára Dobojban, Maglajban és Zepcében élelmi készleteket biztosítson, micélból a hadbiztossághoz beosztott lovag Haydegg főhadnagy is elkísérte a századot, még pedig az ahhoz tartozó 2 kocsi egyikén; Haydegg főhadnagynál a beszerzendő készletek azonnali kifizethetése céljából 20.000 forint készpénz volt.

A 144 lovasból álló század augusztus 1.-én Dobojt, 2.-án Maglajt érte el s a lakosság mindenütt készségesen ajánlkozott a kivánt élelmiszerek rendelkezésre bocsátására. Maglajban Millinkovič százados arról értesült, hogy Zepcében fölkelők szervezkednek, miért is 3.-án a dolgok állásáról meggyőződést szerzendő, a századdal a nevezett helység felé lovagolt. Körülbelül félúton Maglaj és Zepce között tűzzel fogadtatván, a század rövid harc után Maglajba vonult vissza, ahol azonban a keskeny szorosban vezető útat, mely éppen Maglajnál majdnem derékszögű kanyarulatot tesz, eltorlaszolva és szintén fölkelők által megszállva találta. Csak nagynehezen és érzékeny veszteségek árán sikerült a századnak az országúton a leggyorsabb vágtába átmenve magát keresztülvágnia.[1] A tisztek közül csak Milinkovičnak, Paczona százados századparancsnoknak és Decleva Béla főhadnagynak sikerült megmenekülnie, a többiek, mintegy 50 főnyi legénységgel, részint élve, részint halva a fölkelők kezébe kerültek; épígy Haydegg főhadnagy a vele volt 20.000 forintot tartalmazó pénztárral együtt; a főhadnagyot persze nyomban kegyetlenül legyilkolták.

[1] Az osztrák vezérkari mű 129. oldalán a századot ért katasztrófáról a következőket írja: „Bei den zahlreichen, senkrecht auf die Marschlinie gestellten Zäunen, welche die Thalsohle bedeckten, und bei der geringen Thalweitung, erschien ein Ausweichen von der Srasse nicht rathsam und man musste sich demzufolge entschliessen der Feuerbereich in rascher Gangart zurückzulegen, um unter den gegebenen Verhältnissen mit möglichst geringen Verlusten durchzukommen. – Inzwischen hatte die Escadron, im Schritt marschierend, den am linken Bosna-Ufer gelegenen Theil des Ortes Maglaj erreicht. Dies- und jenseits des Flusses bemerkte man deutlich zahlreiche Menschen. Die Spitze der Escadron stand nur noch 50 Schritt von dem Han (a hirtelen kanyarulatnál levő török korcsma) entfernt, als ein regelrechtes Schnellfeuer vom rechten Bosna-Ufer eröffnet wurde. Es wurde daher Galopp commandiert; da aber bei einem der vorausgegangenen Wagen das Pferd niedergeschossen und auf der 200 Schritt nördlich des Han's beginnenden, fast rechtwinkeligen Strassenwendung ein todtes Huszarenpferd lag, so steigerte dies in Folge der scharfen Strassenbiegung ohnehin schwer zu passierende Bewegungs-Hinderniss um ein Bedeutendes. Reiter um Reiter stürzte an dieser verhängnisvollen Stelle und bald lag ein unentwirrbarer Knäuel von Menschen und Pferden auf dem Boden. Hauptmann Millinkovič, Rittmeister Paczona und circa 20 Mann, letztere zum Theil verwundet, von ihren Pferden getrennt, sammelten sich bald wieder bei einer durch Bäume gegen den Einblick von Maglaj gedeckten Stelle an der Strasse, wo sich nach ungefähr ¹/₄ Stunde noch einige Huszaren einfanden. Bei Beginn des Feuers von Maglaj hatte aber der grösste Theil der Escadron die Strasse verlassen und war in die Felder gesprengt, wo die Huszaren durch die Zäune in der Bewegung aufgehalten, durch längere Zeit dem Feuer von Maglaj und dem Bergabhange am linken Bosna-Ufer ausgesetzt waren und beträchlichte Verluste erlitten. Der Arrièregarde-Zug des Oberlieutenants Decleva hatte die Richtung in das Gebirge eingeschlagen. Die Trümmer der Escadron setzten nun den Rückmarsch fort, häufig durch Schüsse von beiden Bosna-Ufern belästigt, und erreichten gegen 5 Uhr nachm. die Usora, wo die vom Corps-Comdo zu Aufnahme derselben vorgeschobene 18. Comp. des J. R. 27. stand.”