A július 26.-án megkötött fegyverszünet az ellenségeskedéseknek véget vetett. A fegyvernyugvás tartalma alatt béketárgyalásokat folytattak anélkül, hogy azok sikeres eredményre vezettek volna.

Tekintettel arra, hogy időközben a poroszok elleni háború végleg befejeződött, az osztrák hadvezetőség szükségesnek látta, hogy a déli hadiszíntéren az Isonzó mentén egy a II., III., V., VII. és IX. hadtestből és a 2. könnyű lovashadosztályból álló újabb hadsereget állítson fel, mely augusztus 9-éig ott együtt is volt és amelynek augusztus 11.-én, a fegyverszünet lejárta után, az előnyomulást a velencei területre meg kellett volna kezdenie. Azonban további tárgyalások és a fegyverszünet végleges megkötése, melyet október 3.-án a bécsi béke követett, amelynek értelmében Olaszország szárazon és vizen szenvedett döntő veresége dacára mégis megkapta szíve leghőbb vágyát, a velencei tartományt, elejét vették a további hadműveleteknek.