XXII/24. számú melléklet.

Maroicic altábornagy július 25.-én hírül vevén, hogy az ellenség több oszlopban az Isonzó felé közeledik, szükségesnek látta, hogy a Cerfignano, Pamanova és Udine felől Versa felé jövő és ott a Torrente Torren, Judrion és Isonzon át vezető műutak hídjait felrobbantáshoz előkészítse és a Romansban álló előőrscsoportot lehetőleg megerősítse, minek megtörténte után ez a csoport a munkácsi 65. és a besztercebányai 70. magyar gyalogezredek 1–1 zászlóaljából, a 11. huszárezred 2¹/₂ századából és 2 lövegből állott. E különítmény parancsnoka Török huszárezredes volt, aki azt a feladatot kapta, hogy Versa-t megszállja, hogy a Natisone, Judrio és Torrente Torre gázlóit álló őrsökkel megfigyeltesse, Romans és Versa helységeket védelmi állapotba helyeztesse és az összeköttetést a még olasz területen levő és megszállva maradt Palmanova-val portyázó csapatok útján fenntartsa. Török ezredes különítményéből három 65. gyalogezredbeli századot és egy huszárszakaszt Versaban helyezett el, a többi csapatokat Romansban együtt tartotta.

A további eseményeket Szécsi id. m. 198–200. oldalán következőleg adja elő: „25.-én este Török ezredes megbízható kémektől megtudta, hogy 26.-án Topogliano, Ajello és Crauglio helységekbe olasz csapatokat várnak, sőt Crauglióba már a szállásszabályozó tisztek is megérkeztek, míg nagyobb ellenséges tömegek máris Strassoldoban és Cervignanoban állanak. Ha e hírek valóknak bizonyulnak – úgy gondolta Török –, akkor holnap, 26.-án, az összeköttetés Palmanova és Romans között meg lesz szakítva; pedig éppen 25.-én este érkezett hozzá egy pótcsapat szállítmány, melyet a palmanovai várőrség kiegészítésére még be kellett juttatni. Török ezredes tehát elhatározta, hogy 26.-án reggel Palmanovával erőszakosan érintkezésbe lép, a kiegészítő csapatszállítmányt beadja, az összeköttetést a várral, ameddig csak lehet, fenntartja és ha ez alatt alkalom nyílik, valamely ellenséges különítményen – különösen a Crauglioba érkezett szállásszabályozó tiszteken – rajtaüt. Török ezredes egész különítményével 26.-án reggel 2 órakor két oszlopban kiindult; az egyik a műuton Visco felé haladt és a versai híd őrizetére egy 70. ezredbeli századot hagyott hátra; a másik oszlop Craugliora kapott irányt. Várakozásuk ellenére sehol ellenségre nem akadtak; Crauglio üres volt; sem az országúton Palmanova felé, sem az országúttól északra az ellenségnek semmi nyoma. Csak Strassoldo felé cirkált néhány olasz dzsidás; ezek azonban a mi huszárjaink közeledtére visszavonultak és eltűntek. – Török ezredes már 7 óra 30 perckor reggel Palmanova elé érkezett, míg oldalkülönítményei és járőrei fokozatosan 8¹/₄ és 8¹/₂ óra között érkeztek. Az eltorlaszolt várkaput kinyitották, Török ezredes különítményével bevonult, a pótcsapat-szállítmányt átadta és rövid pihenő után visszaindulni készült. Azonban a várban hírül vette, hogy tetemes olasz csapatok, állítólag 30–40.000 ember, több oszlopban mozognak az Isonzó felé, úgy hogy a visszamenet ugyanazon az uton, amelyen a különítmény jött, nagyon veszedelmessé vált. Török ezredes ez okból visszafelé nem a viscói műutat választotta, mely a legrövidebb vonalon a versai hídhoz vezet, hanem azon útra indult, mely Jalmicón át Nogaredo felé vezet, hol a Torre patakon gázlón lehet átkelni és mely útról szükség esetére még tovább északra ki lehet térni. – Török ezredes tehát 9 óra 45 perckor Palmanovából visszaindult. Jalmicoig az oszlop még baj nélkül elérkezett. Innen még egy 65-ös gyalogszázadot és egy huszárszázadot Thyr vezérkari százados vezénylete alatt balra Viscone felé, hol szintén gázló volt, kikülönített, míg ő az oszlop zömével egyenest Nogaredo felé tartott. Így azt remélte, hogy a két gázló egyikén még átkelhet. Midőn azonban a főoszlop Nogaredohoz közeledett, az elővéd 11 óra 15 perckor észrevette, hogy a helységben ellenséges bersaglierik vannak, kik éppen az osztrák elővéd közeledtére a helységbe visszavonultak. Az osztrák gyalogság azonnal harcra fejlődött Nogaredo ellen, melyben csak egy gyenge olasz különítmény volt; a 65-ösök és egy 70. ezredbeli osztály ezt lekaszabolták és egy-két bersaglierit elfogtak. – Thyr százados különítménye már Viscone irányában a Torrehez közeledett, midőn a huszár járőrök az udinei úttól alig 700–800 lépésnyire a menetvonaltól északra szintén ellenségre bukkantak. Itt azonban 2 bersaglieri zászlóalj és egy egész lancieri (dzsidás) ezred közeledett és ez utóbbinak elővédje rögtön elő is tört a gyenge különítményre. A 65-ös század az árkokban tűzharcra fejlődött és néhány össztűzzel az olasz lovasságot távol tartotta, míg a huszárszázad rohamra indult és az olasz lovasságot visszaverte. – Amikor Török ezredes a helyzetről értesült, átlátta, hogy Nogaredo mellett a Torre patakon át nem kelhet. Ez okból azt határozta el, hogy a versai hídhoz tart, mely látszólag még szabad volt; egyúttal Thyr századosnak parancsot küldött, hogy Nogaredon át ugyancsak a versai hídhoz vonuljon. Thyr rögtön el is indult, de nyomában az olasz lovasság Nogaredo mellett újra megtámadta; a magyar huszárok azonban ismételt rohamokkal mindannyiszor visszaűzték az olasz lovasokat. – Alig hogy a főoszlop éle a versai hídhoz közeledett, észrevette, hogy ez is meg van szállva az ellenségtől. A 70. ezredbeli gyalogszázad, melyet Török ezredes reggel a versai híd őrizetére hátrahagyott, d. e. 10 órakor megtámadtatott és visszaveretett. Hogy pedig a veszedelem teljes legyen, egy huszár járőr azt a hírt hozta, hogy a palmanovai műuton Visco felől erős ellenséges oszlop közeledik. Török ezredes különítménye most három oldalról volt körülfogva; előtte a versai híd ellenségtől meg van szállva, utána nyomában Visco felől egy erős oszlop, bal oldalában Nogaredo felől az olasz lovasság. – Török ezredes rendkívüli elszántsággal arra határozta el magát, hogy rohammal utat tör magának a versai híd felé. Huszárjait a s. vitoi útelágazásnál oly feladattal állította fel, hogy a palmanovai és udinei uton közeledő ellenséget addig tartsák távol, míg a híd elleni roham sikerül, a gyalogság pedig támadó harchoz fejlődött a hidat megszállva tartó bersaglierik ellen. Szerencsére a bersaglieri csapat ¹/₂ zászlóaljnál nem lehetett erősebb, de mellette állott 2–3 olasz lovas század, mely támadó gyalogságunkat előnyomulásában ismételt rohamokkal meg-megállította és a két löveget is veszélyeztette. Azonban a 65-ös zászlóalj bámulatos nyugalommal folytatta előnyomulását a híd felé és pusztító tűzzel fogadta az olasz lovasrohamokat, melyek egyike a két löveg ellen intéztetett és ezeket már el is érte. Ekkor azonban a lövegkezelő tüzérlegénység a lövegszerelékkel védekezett egyes be-betörő lovasok ellen, míg a lövegfedezetül kirendelt 30 huszár önfeláldozó rohammal vetette magát a tízszer oly erős ellenségre. – Ezalatt a S. Vitonál álló huszárok is csodálatos vitézséggel visszaverték az olasz támadásokat, míg végre egyidőben három oldal felé harcolva, a két zászlóalj támadása a híd ellen sikerült. Az olasz lovasság a szűk szorosban immár nem fejlődhetett és a mieink tüzelése alatt sokat szenvedett. Ekkor Török ezredes még egy huszárszázadot is rohamra rendelt, mire az olasz különítmény a hídtól elszorítva, Török különítménye egy fél huszárezred fedezete alatt átkelt a hidon, ezt még egy 70. ezredbeli osztállyal meg is szállta, azután visszavonulását Versaig folytatta, hol épp akkor érkezett be az ungvári 66. gyalogezred 4. zászlóalja. A fél huszárszázad a visszavonulás pillanatában újra megtámadtatott, de az egy erélyes ellenlökemmel üldözőit visszaűzte. A különítményt még a Jurión túl is megtámadta egy nagyobb lovas tömeg, mely a Torre patakon Ruda mellett kelhetett át. Midőn azonban Török ezredes Romans felől ellene indult, az ellenség Villesse felé visszavonult. – A versi ütközet híre eleinte nagy nyugtalanságot idézett elő Maroicic többi csapatai között, midőn azonban a fegyvernyugvás megkötéséről biztos hírek érkeztek, a fegyverbe lépett csapatok újra táborhelyeikre vonultak. – A versai ütközetben osztrák részről 30 ember elesett, 51 ember megsebesült és 83 eltűnt; ez utóbbiak többnyire Palmanovába vetődtek. – Törökék harcközben már 2 olasz törzstisztet és mintegy 300–400 embert foglyul ejtettek; mivel azonban őrizetükre a harcból embereket elvonni nem lehetett, szabadon kellett őket ereszteni. Így a harc végén csak 3 főtiszt és 60 ember került osztrák fogságba, míg a harcközben zsákmányul esett 40 lovon kívül még 20 ló gazdátlanul Romans felé vágtatott s azokat ott huszárjaink befogták.”