A forradalom kitörése folytán a toscanai nagyherceg elhagyta székhelyét. Ide rendelte Napoleon császár a fölkelők fölhivására Napoleon Jerome herceget, az V. hadtest Uhrich-hadosztályával, mely május 23-ikától kezdve Livornoban kikötvén, május 31.-én Florencbe ért, ahol, mint tudjuk, a toscanai csapatok hozzácsatlakoztak.

Parmaban az ott levő osztrák helyőrségnek július elejéig sikerült a mozgalmat féken tartani, de az említett hó 9.-én a régensnőnek el kellett hagynia székvárosát, mely időtől kezdve ott a forradalmárok rántották magukhoz a gyeplőt.

Az osztrák csapatok által megszállt pápai legációkban fokozatosan szintén mindíg ellenségesebb lett a hangulat az osztrákok ellen; épígy fellázadt Modena lakossága is, de a IX. hadtest által odaküldött kombinált dandár hamar újból rendet csinált.

Utóbb a középolaszországi mozgalmak fékentartása a Borgoforte tájékára rendelt XI. hadtestnek tétetett feladatává, miáltal a forradalom rohamos tovaterjedését részben sikerült is meggátolni.

A magentai csata után a Közép-Olaszországban lévő osztrák csapatok parancsot kaptak a fősereghez való bevonulásra, míg Napoleon császár az Uhrich-hadosztályt és a közben 10.000 főre felszaporodott és Ulloa tábornok parancsnoksága alá helyezett toscanai hadosztályt az V. hadtest másik hadosztályával leendő egyesülés végett a Pohoz rendelte.[1] Ez az egyesülés június 30.-án végbemenvén, ezen időtől kezdve a megerősített V. hadtest szintén rendelkezésre állt a Po és Oglio között a fősereggel való további hadműveletek folytatására.

[1] Lásd a 232. oldalon.