Az adriai tengerpartnak a Piave beömlésétől a dalmát határig való védelmét a háború kezdetén a IX. hadtesttel és a Thun-hadosztállyal gróf Wimpffen táborszernagyra bízták. Május elején a 2. hadsereg megerősítésére rendelt IX. hadtest helyébe a X-iket rendelték a tengerpartra. Május végén, amikor gróf Wimpffen táborszernagy az 1. hadsereg parancsnokságát vette át, a tengerpart védelmével megbízott és a X. és XV. hadtestből alakított 4. hadsereg parancsnokságát gróf Slick lovassági tábornok vette át. Amikor utóbbi június közepén a 2. hadsereg élére került, utóda gróf Degenfeld altábornagy lett. A magentai csata után a X. hadtest az 1. hadsereg kötelékébe lépett át; helyette július elején a XIV. hadtestet rendelték le a tengerpartra. Dalmácia parancsnoka eleinte Marziani altábornagy, később báró Nagy altábornagy volt.

A szövetségesek flottája június első felében Antivariban gyülekezett, honnan 63 hajóval jún. 30.-án Bouet Willaumez francia tengernagy parancsnoksága alatt kifutván, 43 hajó Velence megtámadására jelöltetett ki, ahova azok július 9.-én megérkezve, a város előtt horgonyt vetettek. 17 hajó Lussin piccolon kötött ki, 3 pedig Fiumenek vett irányt, ahol azok július 6.-án vetettek horgonyt, de már másnap ismét eltüntek a szabad tengeren.

Az osztrák flotta az ellenséges flotta túlerejére való tekintettel megmaradt a lagúnákban.