A Corpenedoloból reggel 2 órakor induló francia IV. hadtest élén menetelő Luzy-hadosztály hajnali 3 óra tájban Medole tájékára érve, megtámadta az ott álló Zedtwitz-lovas hadosztálybeli előőrsöket, amelyeknek támogatására a pécsi 52. gyalogezred I. zászlóalja és két löveg is oda volt előre tolva. Ezek az előőrsök azonban az ellenség túlereje dacára egészen 4 óráig szívósan kitartottak állásukban s csak akkor vonultak vissza Medole északnyugati szegélyére, ahol még egy további óráig szívósan kitartottak. A hadosztályával Medolenél táborozó gróf Zedtwitz altábornagy szintén jelen volt e harcolknál s miután az elől táborozó Lauingen-dandárt veszélyeztetve látta, ennek parancsot adott a Medole mögé való hátrább vonulásra, míg az aradi 3. és a szombathelyi 11.huszárezredből Vopaterny tábornok parancsnoksága alatt álló másik dandárnak magában a helységben fedett állásban kellett maradnia, hogy alkalom adtán támadólag törjön előre az ellenségre. Utóbb ez a dandár a helységen kívül, attól délkeletre a S. Cassianora vezető út mentén állott fel. Közben a Lauingen-dragonyos dandárba néhány ágyúlövedék csapott be, ami a dandárparancsnokot arra bírta, hogy dandárával Cesarea mögé vonuljon vissza; azonban még itt sem találván magát elég biztonságban,egészen Goitoig folytatta visszavonulását, ahova délelőtt 9 órakor érkezett meg. Nemsokára megjelent itt gróf Zedtwitz altábornagy hadosztályparancsnok is a másik dandár egy részével, míg annak többi csapatjai Guidizzolo mellé húzódtak vissza.

Ezalatt Medolenál tovább tombolt a harc, ahova közben a pécsi 52. gyalogezred gránátos zászlóalja is megérkezett és az Urs őrnagy parancsnoksága alatt álló I. zászlóaljjal tovább folytatta a heroikus küzdelmet Medole megtartása érdekében. Ekkor érkezett oda az 52-esek előljáró dandárparancsnoka, báró Blumencron tábornok és a helyzetet kilátástalannak tartva, Urs őrnagynak a visszavonulás megkezdését hagyta meg, de ez a parancs ellenére még egy további óráig kitartott. Ekkor a helység belsejében úgyszólván minden ház birtokáért még tovább folyt az elkeseredett harc s végre reggel 7 óra tájban, amikor a magyar vitézek már utolsó töltényüket is kilőtték és ellenük az egész Luzy-hadosztály harcbalépett, Zedtwitz altábornagy pedig támogatásukra és megmentésükre mit sem tett, kénytelenek voltak Medolet az ellenségnek átengedni.[1]

A Medolenél támadt harcok közben a francia III. hadtest élével Castel Goffredoba érkezve, onnan a Renault-hadosztály Medolera rendeltetett, míg a hadtest többi része egyelőre Castel és Aqua freddanál maradt. Ez azért történt, mert Canrobert tábornagy, a III. hadtest parancsnoka, Napoleon császártól azt az értesítést vette, hogy Marcaria felől egy 20.000–25.000 főnyi ellenséges hadtest nyomul előre, melynek éle máris Aqua negrat érte el. Ehelyett a valóságban Marcariaban álló hadosztálya június 24.-én reggel 8 óra után azt a parancsot kapta a hadseregparancsnokságtól, hogy legkésőbb délután 1 órakor Castel Goffredonál beérkezzék. Menetközben a hadosztály azt a módosító parancsot kapta, hogy abban az esetben, hogyha a hír valónak bizonyulna, miszerint Cremona felől Marcaria felé nagyobb ellenséges erők nyomulnának előre, a hadosztály maradjon meg Marcarianál. A hadseregfőparancsnokság ugyanis arról értesült, hogy Cremonaban 25.000 főnyi ellenség áll Jellacic, illetve a hadosztálynál szintén jelenlevő hadtestparancsnok, Liechtenstein herceg altábornagy, újabb utasítást nem kapott és a csatatér felől ágyúszót sem hallott, a hadosztállyal megmaradt Redondesconál.

Hajnali fél 4 óra után a francia II. hadtest előcsapatai Ca Morinonál a Blumencron-dandár részéről előőrsi szolgálatra oda előretolt 4. vadászszázlóaljat is megtámadták, amelyet mintegy 600 lépésnyire visszaszorítottak ugyan, de egyelőre tovább nem nyomultak előre.

Gróf Schaaffgotsche lovasági tábornok a IX. hadtest parancsnoka, 5 órakor tudomást szerzett ugyan, hogy Ca Morinonál az előőrsöket megtámadták, de arról csak reggel 6 óra tájban vett biztosabb hírt, hogy a franciák töb órai harc után Medolet is hatalmukba kerítették. Abban a hiszemben, hogy ott csak gyengébb ellenséges erők vannak, Medole visszafoglalását és aztán az előnyomulás további folytatását határozta el, mirenézve Schwarzenberg herceg altábornaggyal, a III. hadtest parancsnokával, abban állapodott meg, hogy a IX. hadtest Medole, a III. pedig Ca Morino felé nyomuljon támadólag előre.[2]

A IX. hadtest részéről mindenekelőtt a Blumencron-dandár kezdte meg a támadást, még pedig a pécsi 52. gyalogezred II. zászlóaljával és a közben Guidizzoloig visszahúzódott 4. vadászszázlóaljjal Confine felé, míg az említett ezred III. zászlóalja a medolei templomtornyot kapta iránytárgyul. Utóbb az előbb említett két zászlóalj C. Nova felől oldaltüzet kapván, oda felé vettek irányt, minek folytán a teljesen magára maradt III. zászlóalj csakhamar igen veszélyes helyzetbe került, de ennek ellenére a végső kimerülésig rendületlenül tovább folytatta támadását s csak amikor a derék csapat már a teljes megsemmisülés szélén állt, kezdte meg harcolva visszavonulását Guidizzolo felé.[3]

Közben az 52. ezred II. zászlóalja és a 4. zászlóalj C. Novat hatalmukba ejtve, ott fél 9 óráig vitézül kitartottak, amikor a Fehlmayr-dandár beérkeztével némi könnyebülés állott be az elől küzdő Blumencron-dandár végkép kimerült csapatjainak helyzetében.

Nemsokára ezután harcbalépett, de szintén nem egységesen, hanem egyenként a IX. hadtest másik két, báró Wimpffen tábornok és Benedek ezredes vezette dandára is. Sőt a dandárokon belül nemcsak az ezredek, hanem azok egyes zászlóaljai is önállóan és izolálva léptek harcba s így nem csoda, hogy reggel fél 8 óra tájban a Benedek-dandárnak vissza kellett vonulnia. Semmivel sem járt jobban a tőle balra előnyomuló Wimpffen-dandár sem, amelynek 9 óra tájban szintén vissza kellett vonulnia. Most aztán a Castiglione-dandár rendeltetett a Benedek-dandár helyett Baiten és Rebeccon át előre, de ott erős ellenállásra találván, délelőtt fél 11 óra tájban szintén vissza kellett vonulnia Guidizzolo felé.[4] D. e. 10 óra 45'-kor a IX. hadtest parancsnoka a Castiglione-, Benedek és Wimpffen-dandárokat újabb támadásra rendelte Rebeccon át előre, de ez annál kevésbbé sikerülhetett, miután ez időtájt itt már a francia IV. hadtest Luzy- és Failly-hadosztályai egészen, valamint a Vinoy-hadosztály nagyobb része, nemkülönben a III. hadtest Renault-hadosztályának Jannin-dandára együtt volt, mely tömeg délelőtt 11 óra tájban egységes támadásba ment át Guidizzolo felé, miután valamivel előbb a Campo di Medole nyugati szélén a II. és IV. hadtest tüzérségéből alkotott 90 lövegnyi nagy tüzértömeg hatalmas ágyúzást kezdett kivált délelőtt fél 11 óra óta a C. Nova tájékán a Ca Morino felé megindítandó támadáshoz felvonult osztrák III. hadtest csapatjai ellen. Ez utóbbi ugyan szintén felvonultatta tüzérségét a Campo di Medole keleti szegélye mentén, de ez sem számra, sem hatásra nézve nem volt egyenértékű a francia tüzérséggel.[5]

Az osztrák III. hadtest támadását valamivel reggel 8 óra után a Hartung-dandár vezette be. Ennek a dandárnak az volt a feladata, hogy Ca Marinot ejtse hatalmába. Azonban tekintve, hogy tőle balra a IX. hadtest dandárai C. Nova–Rebecco vonalában harcoltak, Hartung tábornok is azokkal egyvonalban fejlődött harchoz és tovább nem nyomult előre.

Közben báró Edelsheim ezredes a 10. huszárezred 4 századával a Hartung-dandártól jobbra azzal a szándékkal nyomult előre, hogy a Ca Morino és S. Cassiano között előretörve, a Guidizzolo felé előnyomuló ellenség oldalába és hátába kerüljön s egyúttal a közelben álló gróf Mensdorff altábornagyot is felszólította, hogy hadosztályával őt kövesse, amit ez meg is igért. Alig hagyta el Edelsheim a S. Cassianoból Medole felé vezető utat, erősebb ellenséges chasseur d'Afrique osztagokra bukkant, melyeket nyomban hevesen megtámadva, azokat vissza is verte, de emellett a huszárok is 5 tisztet és 68 embert vesztettek. Előnyomulását Ca Morinon túl folytatva, ott az előretolt 8. század dél tájban ismét ellenséges huszár- és chasseur d'Afrique osztagokra bukkant, melyket szintén jó messzire visszavetett.[6]

Miután Edelsheim közben megtudta, hogy a Mensdorff-lovashadosztály őt nem követi, náhány fogollyal és 27 zsákmányolt lóval megkezdte visszavonulását és d. u. 2 óra tájban a S. Cassianotól délre felvonult Mensdorff-lovashadosztályhoz csatlakozott. Ez a hadosztály azért nem követhette Edelsheimékat, mivel közben parancsot kapott, hogy az 1. és 2. hadsereg között levő üres területet biztosítsa.

Az említett körülmények között és mivel a III. hadtestnek a dandárai s azokon belül az egyes csapattestek, zászlóaljak stb. szintén csak egyenként és összefüggés nélkül kerültek harcba s végül mivel e csapattestek egyike-másika nem rendelkezett oly nagyfokú erkölcsi erővel és ellenállási képességgel, mint ahogyan azt többek között a pécsi 52. ezredről fentebb elmondhattuk, csakhamar ez a hadtest is kénytelen volt mindennemű eredmény kivívása nélkül Guidizzolo felé visszahúzódni és C. Nova és környéke, melynek birtokáért sokáig elkeseredett váltakozó szerencsével folyt harcok dúltak, 11 óra 30 perc tájban végleg a franciák birtokába jutott. Ily körülmények között gróf Wimpffen táborszernagy, az 1. hadsereg parancsnoka, két elől levő hadtestének kudarcát látva, a XI. hadtestet is előrendelte Guidizzolora, ahova az éleivel déltájban érkezett meg.[7]

A Voltanál tartózkodó hadseregfőparancsnokság reggel 9 óra tájban kapta az első jelentéseket, hogy Medolenél és Solferionál komolyabb harcok folynak s így nagyobb összeütközések, esetleg rendszeres nagy csata kifejlődésével számolva, délelőtt 9 óra 30 perckor az 1. hadseregparancsnokságnak azt a parancsot küldte, hogy „az előző napon elrendelt előnyomulást hajtsa végre és az 1. hadsereggel nyomban törjön előre a megállapított irányban, hogy az ellenség által megtámadt középhadat mentesítse.”

Tudjuk azonban, hogy közben gróf Wimpffen táborszernagy ereje legnagyobb részét, a IX. és II. hadtestet Medole–Ca Morino vonalában arccal északnyugatnak fejlődtette harchoz, sőt már a XI. hadtestet is arra felé rendelte előre, hogy azt is ugyanott fejlődtesse harchoz a másik két hadtest támogatása céljából.

Közben délelőtt 10 órakor I. Ferenc József császár a Cavrianatól keletre fekvő magaslatra beérkezve, a beérkezett jelentések és részben személyes szemügyrevétel alapján mindenekelőtt a jobbszárnyon harcoló VIII. és a középen küzdő V. hadtest helyzetéről szerzett tájékozást. Egyben egészen világosan látható volt a Ca Morinonál felvonult II. francia hadtest nagy tömege, és részben a saját 1. hadsereg helyzetét és harctevékenységét is át lehetett tekinteni, miből nyilvánvaló lett, hogy ez a hadsereg főerejével nem Ca Morino, hanem inkább Medole felé fejlődött harchoz és délelőtt 11 óráig semmi jel sem mutatott arra, hogy az 1. hadsereg erélyesen látna hozzá a számára elrendelt támadólagos fellépéshez, miért is 11 óra 15 perckor az említett hadseregparancsnokságnak a következő parancs adatott ki: „Az ellenség állandóan hevesen támadja meg Solferinot és oszlopokat tol Castiglioneból Solferino felé. Az 1. hadsereg az összes erőkkel nyomuljon előre, még pedig a főerővel nem Medole, hanem a nagy országút mindkét oldalán Castiglione felé, hogy az e pontra irányított ellenséges támadást meghiusítsa. Én a cavrianai magaslaton tartózkodom. Cavriana, június 24.-én délelőtt 11 óra 15 perckor. Ferenc József.[8]

Gróf Wimpffen táborszernagy ezt a parancsot már 11 óra 30 perckor kézhez kapta. Ebben az időben Ca Novanál a III. hadtesttel szemben csak a francia IV. hadtest Vinoy-hadosztálya állott, ellenben Baite–Rebecco–Colombara vonalában a IX. hadtesttel szemben a francia IV. hadtest Luzy- és Failly- és a III. hadtest Renault-hadosztálya. Az egyébként is már erősen megviselt IX. osztrák hadtest ezek szerint erősen le volt kötve, ellenben a III. hadtest legnagyobb része és a XI. hadtest még rendelkezésre állott a megparancsolt támadás végrehajtása céljából, bár Wimpffen már úgy intézkedett, hogy e hadtestnek dandárai beérkezésükhöz mérten és a szükséghez képest dobassanak a harcvonal egyes pontjaira harcba. A kölcsönös erőviszonyok ebben az időpontban a következők voltak: Az osztrákok részén a IX. hadtest 22.000, a III. 20.000, a XI. 21.000 emberrel és a Mensdorff-lovashadosztály 3500 lovassal, vagyis összesen 63.000 ember és 3500 lovas; a franciák részén a II. hadtest 18.000, a IV. 22.000, a III. hadtest 23.000 emberrel és a két lovas hadosztály 3500 lovassal, vagyis összesen szintén 63.000 ember és 3500 lovas; tehát az erők körülbelül egyformák voltak. Ily körülmények között az osztrák hadseregfőparancsnokság által elrendelt támadás keresztülvitele nem tartozott a lehetetlenségek közé, főkép miután a francia III. hadtest jelentékeny részét egy téves hír lekötve tartotta.[9]

Ámde gróf Wimpffen táborszernagy másként ítélte meg a helyzetet, amint az a császárnak délelőtt 11 óra 45 perckor tett következő jelentéséből kitűnik: „Főerőm máris harcban áll a műút és a magaslatok között; egyúttal veszélyeztetve vagyok baloldalamban és ép most kénytelen vagyok a XI. hadtest utolsó tartalékait a II. és IX. hadtest támogatása céljából előrevonni. Mindazonáltal igyekezni fogok a lehetőséghez képest a legfelsőbb parancsnak eleget tenni. A II. hadtesttől még semmiféle hírt sem kaptam, Guidizzolo, június 24.-én, ³/₄12 órakor. Wimpffen táborszernagy.” – Az 1. hadseregnek ez a passzív magatartása lehetővé tette a francia II. hadtestnek, hogy ereje zömével Solferino felé bekanyarodva, az ott bekövetkező döntésnél tevékeny részt vegyen.

Napoleon császár délelőtt 10 óra tájban a Ca Morinohoz érve, ott a II. és IV. hadtestet már teljesen harchoz fejlődve találta. Jobbra a III. hadtest előnyomulóban volt Medole felé, balról pedig az I. hadtest kemény harcban állt a Solferinonál szívósan védekező osztrák V. hadtesttel. Hogy a legszélsőbb északi szárnyon a szárdok körletében milyen a harchelyzet, arról a császár úgylátszik behatóbban tájékozva nem volt. Mindenesetre feltűnt neki, hogy az I. és II. hadtest között egy meglehetősen nagy és kellemetlen űr tátong s így a még egyedül rendelkezésre álló és Castiglione felől előnyomuló gárda-hadtestet ennek az űrnek kitöltésére rendelte előre. De ezzel aztán a francia császár is kiadta kezéből a rendelkezésre álló utolsó tartalékot.

[1] A Medole tájékán lefolyt küzdelemről s ottani csapataink magatartásáról az osztrák vezérkari mű III. 242–246. oldalán következőképpen emlékszik meg: „Um 2¹/₂ Uhr früh waren die bei Medole unter Commando das Majors Urs stehenden Vorposten des IX. Corps (1. Baon EH. Franz Karl-Infanterie Nr. 52, 2 Geschützen der 6 pfdigen Betterie Nr. 2/IX, dann 2 Zügen Sicilien-Uhlanen Nr. 12.) von den Vortruppen der französischen Division de Luzy des IV. Corps (Niel) angegriffen und nach hartnäckigen Wiederstand gegen den ort zurückgedrängt worden. Durch einen Wassergraben begünstigt, hielten sich das I. Bataillon 52 nebst den beiden Geschützen an dem nordwestlich von Medole gelegenen Vereinigungspunkt der von Carpenedolo und Castiglione delle Stiviere kommenden Wege, wenn auch mit grosser Anstregung und vielen Ofpern bis gegen 4 Uhr. Um diese Stunde war es endlich dem stets stärkere Massen in die Gefechtslinie vosrchiebenden Feind gelungen, genannte Truppen bis an den Ortseingang zu rückzudrängen, der – trotz wiederholter Agriffe mit überlegenen Kräften – hartnäckig vertheidigt und bis gegen 5 Uhr behauptet wurde. – Von der aus den Regimentern Kaiser-Dragoner Nr. 3 und Stadion-Dragoner Nr. 1 bestehenden Brigade Lauingen der Cavallerie-Division Zedtwitz lagerten das letzgenannte Regiment nebst der 2. und 3. Division Prinz von Bayern-Huszaren Nr. 3 der Brigade Vopaterny nächts dem Friedhofe von Medole, das Regiment Kaiser-Dragoner Nr. 3 aber dicht hinte rMedole an der Strasse nach Ceresara. FML. graf Zedtwitz, welcher während des Infanterie-Gefechtes bei Medole gegenwärtig war und das Regiment Stadion-Dragoner Nr 1. der feindlichen Feuerwirkung zu sehr ausgesetzt sah, gab dem GM. Lauingen den Befehl, die 1. und 2. Division dieses Regiments, dann die Cavallerie-Batterie Nr. 12/IX. gegen den Aufstellungspunkt des auf der Strasse nach Ceresara in Colonne sich formirenden Regiments Kaiser-Dragoner Nr. 3 zurückzuführen. Die 3. Division Stadion-Dragoner nebst den beiden Divisionen Bayern-Huszaren und 2 Geschützen der Brigade Vopaterny wies er gelichzeitig an, im Orte Medole selbst Aufstellung zu nehmen, um auf der feindlichen Seite durchzubrechen. Die Bodengestaltung machte aber letztere Unternehmung unausführbar. Es wurden daher die letztgenannten Abtheilungen zum Umkehren und zum Aufmarsch auf der Heide, östlich von Medole und des Weges nach S. Cassiano befehligt. GM. Baron Lauingen nahm mit den unter seinem Commando stehenden Abtheilungen, an dem Regiment Kaiser-Dragoner vorbeireitend, rückwärts desselben Aufstellung. Hier blieb er jedoch nur kurze Zeit. Die Fortsetzung des Kampfes am Westausgange von Medole, wobei einige feindliche Geschosse in die dem Orte zunächst stehende Division Kaiser-Dragoner einschlugen, boten GM. Baron Lauingen die Veranlassung, um nicht zwecklos Verluste zu erleiden, die kaum bezogene Stellung wieder zu verlassen, und demzufolge noch vor 6 Uhr früh mit der ganzen Cavallerie-Brigade im Trabe bis auf halben Weg gegen Cesarea zurückzugehen. Da nach der Ansicht dieses Führers auch hier kein günstiges Terrain zur Entwicklung der Cavallerie war, so ging der Rückmarsch bis hinter Cerasara, bei welchem Orte in Abtheilungen aufmarschirt ward. Nach kurzem Halt in dieser Aufstellung trat die Brigade die Rückzugsbewegung abermals an und erreichte nach 9 Uhr Goito, angeblich deshalb, weil nach Anschauung des GM. Baron Lauingen erst bei jenem Orte ein für Aufstellung von Cavallerie geeignetes Terrain sich befand.

„Während so die Cavallerie-Brigade Lauingen, in Folge einer ganz falschen Auffassung der Verhältnisse, in ungerechtfertigte Weise das Gefechtsfeld verliess, behauptete das 1. Bataillon Franz Carl-Infanterie Nr. 52 noch immer den nordwestlichen Eingang von Modele unter fortwährenden Kampfe. Nicht minden entschlossen und ausdauernd widerstand auch das mit dem Gros im Innern von Medole aufgestellte Grenadier-Bataillon genannten Regiments dem bereits in beiden Flanken des Ortes vordringenden Gegner. Von diesem Bataillone verwehrten 1¹/₂ Compagnien den Franzosen das Einbrechen in den südwestlichen Theil von Medole mit Erfolg; hingegen konnte die durch den nördlichen Theil des Ortes in die rechte Flanke entsandte Compagnie, vor der Uebermacht zurückweichend, den aus dieser Richtung in Medole eindringenden Gegner nicht zum Stehen bringen. Durch den Verlust des nördlichen Ortsausganges wurde auch der nordwestliche unhaltbar; das zur Vertheidigung dessleben aufgestellte 1. Betaillon zog sich daher, um nicht abgeschnitten zu werden, nach 5 Uhr auf die am Platze stehende Abtheilung des Grenadier-Bataillons zurück. In diesem Augenblicke traf der Brigadier GM. Baron Blumencron in Medole ein und ertheilte Major Urs den Befehl, „sich zurückzuziehen, da er von allen Seiten umgangen sei„, mit dem Beifügen, „er werde von dem Reste des Grenadier-Bataillons eine Abtheilung zu seiner Aufnahme aufstellen.” Major Urs sah aber die Dringlichkeit der Räumung von Medole nicht ein und war der Meinung, dass jenem Befehl nicht sogleich Folge zu geben sei. Er blieb also mit seinen Truppen noch ungefähr eine Stunde, demnach bis gegen 6 Uhr Morgens, im Orte, indem er dem Gegner den Besitz desselben auf das Hartnäckigste streitig machte. (Major Urs erhielt in Folge seines, für die ferneren Ereignisse von wichtigen Folgen begleiteten Benehmens das Ritterkreuz des Maria Theresien Ordens). Bei diesem im Innern von Medole entbrannten einstündigen Gefechte wurde mit seltenem Muthe gekämpft. Die braven Truppen vertheidigten Haus für Haus, Gasse für Gasse, mit der grössten Erbitterung und traten den Rückzug erst an, als sie alle Patronen verschossen, erhebliche Verluste erlitten hatten und keine Unterstützung im Anzuge sahen. Nach ihrer Aufnahme durch Abtheilungen des Grenadier-Bataillons ausserhalb des Ortes, wurde des Kaum agbebrochene Gefecht wieder forgeführt, der Widerstand bis 6¹/₂ Uhr verlängert und dann der Abzug unter dem Schutze einer dichten Schützenkette und 1 Division Huszaren, in Ordnung und ohne Nachstossen des Feindes hinter die mittlerweile auf der Hauptstrsse vorgerückte eigene Brigade bewirkt. – Die blos aus 10 Compagnien bestehenden 2 Bataillone E. H. franz Carl-Infanterie Nr. 52 hatten mit 2 Geschützen und 1 Flügel Sicilien-Uhlanen fast vier Stunden lang gegen einen an Zahl weit überlegenen Gegner mit solcher heldenmüthigen Aufopferung gekämpft, dass sie nach ihrer Ablösung aus der Gefechtslinie nur noch 2 Compagnien formirten, be denen sich 2 Officiere befanden: 9/10 der Letzteren und 4/5 der Mannschaft waren theils gefallen, theils im Orte agbeschnitten und gefangen. – Das seit dem frühesten Morgen im Marsch begriffene IV. französische Corps (Niel), dessen Tête-Division Luzy auf das Detachement des Majors Urs in Medole gestossen war, wurde – trotz Betheiligung ihrer sämmtlichen Kräfte an dem Gefechte – durch 4 Stunden in der Vorrückung aufgehalten. – Der für die offensive Wirksamkeit der 1. Armee wichtige Punkt Medole war in die Gewalt des Feindes gefallen, ohne dass dem IX. Corps-Commando auch nur eine Meldung über den dort durch mehrere Stunden fortgesetzten heldenmüthigen Kampf zugekommen war. Major Urs hatte zwar die Anzeige über den Angriff des Feindes schon gegen 2¹/₂ Uhr früh seinem Brigade-Commando eingeschickt; der mit den Truppen westlich von Guidizzolo im Lager stehende GM. Baron Blumencron hielt aber, da er keinen Schuss fallen hörte, die an ihn gerichtete Meldung für eine unbegründete und sandte sie daher dem Divisions-Commando nicht ein. ueberhaupt vernahmen die bei Guidizzolo biwakirenden Truppen während des ganzen Gefechtes bei Medole kein Feuer. Erst bei Besichtigung des rechten Flügels der vor Morino aufgestellten Vorposten des 4. Jäger-Bataillons wurde GM. Baron Blumencron des in Medole tobenden Kampfes gewahr, begab sich sogleich dahin, fand aber den ort bereits sehr bedrängt und ordnete dessen Räumung an. – Die während des Gefechtes aus Medole zurückgenommenen und östlich des Ortes auf der Heide aufgestellten 3 Divisionen Stadion-Dragoner und Bayern-Huszaren, dann 2 Geschütze hatten sich immer mehr gegen die Hauptstrasse zurückgezogen, und wurden endlich vom Grafen Zedtwitz, der mit seiner Waffe hier nicht mit Erfolg wirken zu können vermeinte, angewiesen, in der Richtung gegen Goito zurückzugehen. Von dessen vermeinte, angewiesen, in der Richtung gegen Goito zurückzugehen. Von dessen Abtheilungen gelangten die 2. Division Bayern-Huszaren nach Goito, die 3. Division dieses Regiments, dann die 3. Division Stadion-Dragoner mit den beiden Geschützen aber nach Guidizzolo. Auch FML. Graf Zedtwitz war, fortwährend di Spur der Brigade lauingen verfolgend, nach Goito gekommen.”

Magyar csapatok kiválóan hősies magatartásáról lévén szó, helyénvalónak tartottam ennek a kiválóan érdekes harcepizódnak a hivatalos forrásból való teljtartalmú közlését; épúgy jó lesz kiegészítésképpen Kunznak id. műve 107–109. oldalán foglalt megjegyzéseit kivonatosan ideiktatni.

Lauingen tábornok magatartására ezt jegyzi meg Kunz: „Goito liegt 19 Kilometer rückwärts von Medole! Es dürfte wohl in der Kriegsgeschichte aller Zeiten nicht vorgekommen sein, dass ein General eine Masse von 10 Eskadrons nach den ersten Schüssen vom Schlachtfelde im Trabe zurückgehen lässt und diese Kavalleriemasse gleich 2¹/₂ Meilen rückwärts des Schlachtfeldes aufstellt. Wenn er wenigstens über Guidizzolo zurückgegangen wäre, dann hätte er die ganze 1. Armee bearchrichtigt und weingstens dadurch genützt. Aber er sendete keinen einzigen meldereiter ab und begnügte sich damit, zwischen den Feind und seine Truppen eine Entfernung von 2¹/₂ Meilen zu legen. Die alten Römer würden einen solchen General ohne Erbarmen öffentlich hingerichtet haben. Im 19. Jahrhundert ist man humaner (Mindjárt itt jegyezhetjük meg, hogy báró Lauingen tábornokot utóbb haditörvényszék elé állították, mely őt halálra ítélte, de a császár megkegyelmezett neki.) – A gyalogság magatartására Kunz többek között a következőket jegyzi meg folytatólag: „Während dieser über alle Massen traurige Vorfall sich abspielte, wehrte sich die österreichische Infanterie (értsd alatt az 52-es magyar bakákat) in medole auf das Tapferste ... Die östererichische (recte: ungarische) Tapferkeit hat sich hier ein herrliches Enkmal gesetzt! Wie war es möglich, dass diese beiden braven Bataillone 4 ganze Stunden lang ohne jede Unterstützung bleiben konnten, obschon nur 3 Kilometer entfernt 2 österreichische Brigaden lagerten? ... Warum die beiden westlich von Rebecco lagernden Brigaden, welche nur 3 Kilometer von Medole entfernt waren, nicht aus eigener Machtvollkommenheit eingriffen, ist nicht bekannt. Richtig war ihr Verhalten keinesfalls. Im österreichischen Heere wartete man damals gern auf Befehle, und diese Befehle blieben aus ... 2 österreichische (recte: ungarische) Bataillone vertheidigen einen Ort mit einer über alles Lob erhabenen Tapferkeit. 16 Eskadrons sind Zeugen ihres Heldenmuths und dennoch erreicht keine Meldung das nur 3 Kilometer entfernte Lager zweier österreichischer Brigaden! ... Das tapferste Heer muss unter solchen Umständen geschlagen werden. – Die 6 Eskadrons, welche auf das Campo die Medole sich gezogen hatten, erhielten vom FML. Graf Zedtwitz den Befehl, in der Richtung gegen Goito zurückzugehen, weil auch dieser General der Ansicht war, dass er auf diesem herrlichen für Kavallerie wie geschaffenen Gelände nichts auszurichten vermöge ... Graf Zedtwitz selber suchte die Brigade Lauingen, und suchte sie so lange, bis er selbst nach Goito kam und hier glücklich seine Eskadrons fand, demnächts blieb er ier 2¹/₂ Meilein vom Schlachtfelde!”

[2] Osztrák vezérkari mű, III. 247: „Das IX. Armeecorps-Commando befand sich noch immer in völliger Unkenntniss darüber, dass dessen Truppen bereits zwei französischen Corps gegenüber stünden, gab sich so der Hoffnung hin, den Ort Medole nur von Vortruppen des Feindes besetzt zu finden und unter Mitwirkung des III. Armeecorps mittels eines concentrischen Angriffsstosses schnell wieder in dem Besitz desselben zu gelangen. Es wurde demnach angeordnet, dass nacht Wiedergewinnung Medole's die für den 24. beschlossenen Vorrückung gegen Carpenedolo fortzusetzen sei.”

[3] Osztrák vezérkari mű, III, 250: „Im Vormarsch von einer östlich von Medole aufgefahrenen Batterie in linken Flanke, von einem Linien-Regiment – beide des IV. französischen Corps – in der Fronte beschossen, von Morini her durch Cavalerie und Geschütze des II. Corps im Rücken angefallen, erlitt das Bataillon grosse Verluste. Doch diese und das stets zunehmende Massenfeuer des Feindes nicht achtend, drang die brave Truppe, die Schützen- und geschlossenen Abtheilungen des ihr entgegentretenden Regiments niederrennend muthig in der Richtung auf den Thurm von Medole vor. Da ward der tapfere Bataillons-Commandant. Major Grivicici, schwer verwundet, die nacheinander das Commando übernehmenden Hauptleute Mayerhöfer und Baron Stwrtnik zu Tode getroffen. – Um das brave Bataillon aus dieser kritischen Lage zu befreien, ergriff nun der Generalstabs-Officier der Brigade, Hauptmann Ettner, für den gefallenen Führer die Fahne, und brach im erneuerten Sturme in das feindliche Linien-Regiment ein. doch auch er sank von einem Geschoss in die Brust getroffen, schwer verletzt von Pferde. – Von feindlicher Cavallerie jetzt wieder im Rücken attakirt, sah sich das Bataillon, dessen Fahne der Soldat Stefan Pasty der 18. Compagnie ergriffen hatte, gezwungen, fechtend den Rückmarsch anzutreten. Nur 2 Officiere und 175 Mann erreichten Guidizzolo, der Rest war getödtet, verwundet oder gefagen.”

[4] Kunz id. m. 111: „Brigade Benedek ... stiess etwa 400 Schritte östlich von Dosso auf die feindliche Brigade Douay der Division Luzy. Gerade hier war das Gelände ausserordentlich wenig übersichtlich. Dichte Maulbeerbäume und Maispflanzungen bedeckten den Boden und hemmten jede Uebersicht. Viele tiefe und breite Kanäle gingen senkrecht von den Strassengräben ab. – Das I. Bat. Preussen (kassai 34. gyalogezred) griff zuerst sehr erfolgreich an, liess sich aber zu ungestümer Verfolgung hinreissen, ohne das gleichzeitige Vorgehen der anderen Bataillone abzuwarten und ward geworfen. Das Grenadier-Bat. Preussen brachte das Gefecht hier zum Stehen. Links der Strasse Medole – Gudizzolo wurde das II. Bat. Preussen ebenfalls geworfen. Gegen 7¹/₂ Uhr musste Brigade Benedek auf Rebecco zurückgehen ... Graf Schaaffgotsche nahm um 9 Uhr diese Brigade bis hinter Guidizzolo zurück, um sie hier erst wieder ordnen und mit neuer Munition versehen zu lassen. Brigade Wimpfen stollte über Tibaldo vorgehen, war aber zu weit links gerathen ... Sie stiess auf die Brigade Le Noble der Division Luzy ... Nach wechselvollen Kämpfen musste auch die Brigade Wimpffen zurück und stand ungefähr um 9 Uhr bei Colombara. Jetzt ging die Brigade Castiglione stat der Brigade Benedek auf Baite und Rebecco vor ... aber gegen 10¹/₂ Uhr musste auch diese Brigade bis halbwegs Guidizzolo zurückgehen.”

[5] Kunz id. m. 116: „Diesmal bewiesen allerdings die gezogenen Geschütze der Franzosen ihre volle Ueberlegenheit über die glatten.”

[6] Porosz vezérkari mű, 150: „Die Eskadron des Rittmeister Lederer wurde als Avantgarde vorausgeschickt, und die anderen folgten mit grossen Intervallen in einer Linie. Sehr bald traf Rittmeister Lederer die Tête einer dicht geschlossenen Kavallerie-Kolonne, die auf der grossen Chaussee von Castiglione her vorrückte. Trotzdem zu gleicher Zeit eine Chasseur-Eskadron ihn in Flanke und Rücken bedrohte, warf er sich auf die vor ihm befindliche Abtheilung der eben anrückenden Gardekavallerie-Division Morris, und trieb sie in grosser Verwirrung auf der Chaussee zurück.”

[7] Bécsi hadiiskolai tansegédlet, 85: „Der Angriff des IX. Corps erfolgte ohne Einklang, jede Division musste für sich isoliert den Angriff gegen die Uebermacht des Feindes durchführen; so scheitert die jeder einheitlichen Leitung entbehrende Angriffsbewegung, das IX. Corps verblutet sich, ohne einen Vortheil errungen zu haben. – Auch der von Theilen des III. Corps in der Richtung gegen Morino geführte Angriff musste zum Scheitern kommen, da hier ebenfalls jeder Einklang fehlte, die Truppen tropfenweise dem Gegner entgegengeworfen wurden ... Nachem auf diese Weise bereits 2 Corsp auf Guidizzolo vorzurücken. Dieses Corsp erreichte mittags sein marschziel.”

[8] Osztrák vezérkari mű, III. 289.

[9] Bécsi hadiiskolai tansegédlet, 86: „Das XI. Corps hatte allerdings bereits den Befehl erhalten, die Brigaden einzeln und bloss unterstützend auf die verschiedenen Gefechtsplätze zu führen; es war aber soeben erst bei Guidizzolo eingelangt und noch vollständig intact, konnte daher durch eine blosse Aenderung des Befehls für die vom Armee-Obercommando vorgezeichnete Aufgabe verwendet werden.”