| « b) A délelőtti harcok. A déli szárnyakon. | KEZDŐLAP | Az északi szárnyakon. » |
A Solferinonál táborozó osztrák V. hadtest parancsnoka, gróf Stadion altábornagy már június 23.-án délután tudomást szerzett nagy ellenséges tömegek közellétéről s ezért nyomban intézkedett Solferinonak és a körülötte fekvő magaslatoknak védelemre való berendezéséről, és észleteiről, valamint az azok folytán tett intézkedéseiről még 23.-án este jelentést tett a 2. hadseregparancsnokságnak, mely azonban ezt a jelentést nem továbbította a hadseregfőparancsnoksághoz s így ez nem tehette meg a szükséges intézkedéseket.[1]
Az előőrsi szolgálatot teljesítő Bils-dandárnál már 24.-én kora hajnalban észrevették a franciáknak Medole irányában intézett támadását, majd 4 órakor a francia I. hadtest közeledését, melynek élcsapatai 5 óra tájban a Bils-dandár osztagait megtámadván, azokat Solferinora vetette vissza. Erre gróf Stadion altábornagy az említett dandár támogatására a Puchner-dandárt rendelte előre.
Közben a francia I. hadtest tüzérségét a Monte Scalan és az attól északra fekvő magaslatokon felvonultatván, reggel 8 órakor támadásba ment át a Solferinonál álló osztrákok ellen, még pedig a Forey-hadosztállyal arcban, a Ladmirault-hadosztállyal azok jobboldala ellen.
Gróf Stadion nyomban jelentést tett az ellene készülő ellenséges tömeges támadásról s egyidejűleg a VIII. és I. hadtestek parancsnokságait a harchelyzetről tudomásba helyezve, az I. hadtest parancsnokát, gróf Clam-Gallas altábornagyot felkérte, hogy egyik hadosztályával Solferinora, a másikkal az attól északra fekvő S. Pietrora nyomuljon támogatásra előre.
Közben a Bils- és Puchner-dandárok derekasan tartották magukat a Solferinotól északnyugatra fekvő állásaikban, de amikor délelőtt 9 óra 30 perckor a Ladmirault-hadosztály átkaroló támadása mindjobban érvényesülni kezdett, a Bils-dandár megkezdte visszavonulását, ellenben a 4. császárvadász-zászlóaljból, a nagyszebeni 31. gyalogezredből és 12 lövegből álló Puchner-dandár az óriási túlerő dacára továbbra is hősileg kitartott állásában.[2]
Fokozatosan aztán az V. hadtest parancsnoka többi dandárait is harcba rendelte s így sikerült neki ismételten az egyensúlyt helyreállítani és délelőtt 10 óráig a küzdelem váltakozó szerencsével folyt az osztrák V. és a francia I. hadtest csapatai között.[3] Ekkor lépett harcba a franciák részén a Bazaine-hadosztály, minek folytán a Puchner dandárnak is néhány száz lépéssel hátrább kellett húzódnia, azonban délelőtt 10 óra 30'-kor Contrada Pozzo Catenanál újból állást foglalt, annál is inkább, mivel tőle balra most már végre az I. hadtest Hoditz dandára is harcba lépett.[4]
Ekkor a Puchner- és Hoditz-dandárokkal a Forey- és Bazaine-hadosztályok, a Contrada S. Martinonál álló Festetics-dandárral pedig a Ladmirault-hadosztály állott harcban. Ez utóbbinak folyton erősebben megnyilvánuló nyomása folytán és mivel közben a Durando vezette 1. piemonti hadosztály is a francia harcvonal meghosszabbításában Madonna della Scoperta irányában harchoz kezdett fejlődni, gróf Stadion altábornagy a Festetics-dandártól jobbra a Koller- és Gaál-dandárokat vetette harcba. Ebből délelőtt 11 óra és déli 12 óra között elkeseredett harc fejlődött ki a két fél között, mely a szárdok visszaverésével végződött és amelyben különösen a budapesti 32. gyalogezred osztagai tüntették ki magukat.[5]
Közben Ferenc József császár délelőtt 9 óra 30'-kor az 1. hadseregparancsnokságnak kiadott s fentebb közölt[6] utasítással egyidejűleg a Voltan jelenlevő gróf Schlick lovassági tábornokoknak, a 2. hadsereg parancsnokának azt a szóbeli parancsot adta, hogy a solferinoi állást ameddig csak lehet tartsa s ecélból az egész I. hadtesttel egyidejűleg a VII. hadtest Brandenstein- (előbb Lilia-) hadosztályát azonnal vonja előre és ezt a hesseni herceg (előbb Reischach-) hadosztálya étkezés után szintén kövesse, gróf Mensdorff altábornagyot pedig utasította, hogy lovas hadosztályával az 1. hadsereg előnyomulását a síkon támogassa. A VIII. hadtesthez Schlicknek azt a parancsot kellett továbbítania, hogy már előzetesen kapott parancsát, mely szerint annak a sereg jobb oldalát kell biztosítania, változatlanul végrehajtsa s ehhez képest a szemben álló ellenséges erőket támadja meg és északnyugati irányban a Garda tó felé vesse vissza. Az ellenségre mért sikerült csapás után, feltéve, hogy nem túlerős ellenség áll vele szemben, a hadtest egy részével Solferino felé forduljon, hogy az ottani harcokban közreműködjék.[7]
[1] Kunz id. m. 133: „ Das grosse Hauptquartier konnte also bereits am Abend des 23. Junis über die Nähe des Feindes vollkommen unterrichtet sein, und seine Befehle für den 24. Juni danach bemessen. Thatsächlich erfuhr allerdings das grosse Hauptquartier nichts davon. Das ist sehr bemerkenswert, denn es erhelt daraus, dass das Schicksal den Oesterreichern die Mittel in die Hand gab, am anderen Morgen völlig vorbereitet zu sein und die Ueberraschung lediglich den Verbündeten zu überlassen.”
[2] Kunz id. m. 135: „GM. Puchner zog nun seine Reserven in die erste Gefechtslinie. Seine 12 Geschütze beschossen die Franzosen sehr wirksam. Die Osterreicher (értsd alatta természetesen a magyarokat is, mert hiszem Puchner-dandár nagyobb része magyarokból állott) fochten hier mit vorzüglicher Tapferkeit und so wüthender Erbitterung gegen die grosse Uebermacht des Feindes, dass einzele Leute, welche sich verschossen hatten in ihrer Wuth sogar mit Steinen nach den Franzosen warfen.”
[3] Bécsi hadiiskolai tansegédlet, 87: „Beiderseits wurden nun (nach dem Zurückgehen der Brigade Bils) Theile der Haupttruppen eingesetzt, so entspann sich auch hier gegen 9 Uhr vormittags ein sehr lebhaftes Gefecht. Der Angriff der Franzosen kam zum Stehen und es wogte hier der Kampf ohne wesentliche Entscheidung bis gegen 11 Uhr vormittags. Das V. Corps behauptete sich mit ausgezeichneter Tapferkeit gegen alle mit grosser Bravour unternommenen Angriffe des I. französischen Corps, das keinen Schritt Raum gewinnen konnte.”
[4] Kunz id. m. 139: „Es war gegen 11 Uhr. Wo blieb das I. Armeekorps? Wir wissen, das es am 23. Juni bei Cavrianan lagerte, also 4 sage 4 Kilometer rückwärts von Solferino. Jetzt waren 6 Stunden heissen Kampfes vergangen, der Donner der Geschütze hallte ringsum wieder und trotzt einer Entfernung von nur 4 Kilometern hatte erst eine einzige Brigade I. Armeekorps in den Kampf eingegriffen.”
[5] Kunz id. m. 139: „Es war 11 Uhr ... als die Brigade Savoyen der Division Durando eintraf, Jetzt kam aber auch auf Seite der Oesterreicher die Brigade Koller und Gaál im Gefechtsbereiche an ... Diese griffen die Piemontesen bei Madonna della Scoperta an ... Das Gehöft wurde durch die Brigade Gaál und Abhteilingen des Gren. Bataillons Este (32.) mit glänzender Todesverachtung erstürmt. Gleichzeitig fielen das I. und II. Bataillon Este den weichenden Piemontesen in die Flanke. Der Erfolg war ein vollständiger.”
[6] Lásd a 245. oldalon.
[7] Osztrák vezérkari mű, III, 259.
| « b) A délelőtti harcok. A déli szárnyakon. | KEZDŐLAP | Az északi szárnyakon. » |