A június 23. esti helyzetet a XXII/14. számú melléklet mutatja.

Az osztrák hadseregfőparancsnokság hadászati szándéka és terve június 24-ikére abból állott, hogy a 2. hadsereggel még e napon a Lonatól Castiglioneig húzódó magaslati vonulatot elfoglalja, ahol egyelőre védőleg akart viselkedni, míg Carpenedolo és a boscoi, aquafreddai és casalmoroi átkelőpontok birtokbavétele és megszállása által az egyesített 1. hadsereget az ellenség jobboldalába akarta állítani, hogy aztán a körülményekhez képest még ugyanaznap vagy pedig június 25.-én a Chiese mindkét partján még elválasztva állni gondolt ellenséget egyidejüleg arcban és jobboldalban központiasan megtámadja.[1]

Ezen utasítás értelmében a 2. hadseregparancsnokság este 6 órakor az 1. pedig éjjel 12 órakor adta ki intézkedését; ezek szerint a 2. hadseregnél a VIII. hadtestnek a hozzá csatlakozó VI. hadtestbeli Reichlin-dandárral Desenzanoig és Lonatoig kellett előnyomulnia és ott a hadsereg jobboldalának biztosítására állást kellett foglalnia. Az V. hadtestnek Castiglionen át Esentara kellett menetelnie s ott a VIII. hadtesthez csatlakozva állást foglalnia. A Csatiglionera előnyomulandó I. hadtestnek ezt a helységet kellett megszállnia. A VII. hadtestnek S. Cassianon át La Fontane felé kellett előnyomulnia, hogy a szükséghez képest az I. és V. hadtest támadását támogassa. S végül a Mensdorf lovashadosztálynak Campidellora előnyomulva, ott táborba kellett szállnia.

Az 1. hadsereg részéről a III. hadtestnek Guidizzoloból Carpenedolora kellett előrenyomulnia s az említett helységet megvennie. A IX. hadtestnek Medolen át kellett előnyomulnia s esetleg a Carpenedolo ellen intézendő támadásnál közreműködnie s kedvező siker estén a boscoi Chiese-átjáró felé előnyomulnia. A IX. hadtestnek Guidozzolon át Campidellora kellett menetelnie s ott a III. hadtest tartaléka gyanánt felállania. A Zedtwitz-lovashadosztálynak Medoletól északnyugatra, a Marcarianál álló II. hadtestbeli Jellachich-hadosztálynak pedig Castel Goffredora kellett előnyomulnia. – Az összes sergtesteknek csak megtörtént főzés után reggel 9 órakor kellett elindulniok.

A szövetségesek főhadiszállásán számos hírszerző különítmény előreküldése révén megtudták ugyan, hogy Solferino, Cavriano, Guidizzolo, Medole erős ellenséges osztagok által meg van szállva és hogy a Mincio mentén erős csapatmozdulatok folynak, miután azonban Napoleon császár főhadiszállásán azt is tudták, hogy az egés osztrák hadsereg csak nemrég kezdte meg visszavonulását a várnégyszögbe és minden jel amellett szólt, hogy az ott a szövetségesek támadását be akarja várni. Ezért nem tartották valószínűnek, hogy az osztrákok megint előnyomulnak, hogy újból azokat az állásokat foglalják el, amelyeket ép az imént hagytak el. A császár inkább azt hitte, hogy az osztrákok csak erősebb előőrsöket toltak át a Mincion, hogy a szövetségesek mozdulatait megfigyeljék s azokkal érintkezésben maradjanak. Ezért elhatározta, hogy 24.-én tovább folytatja előnyomulását a Mincio felé.

A kiadott intézkedések szerint elő kellett nyomulnia: a francia IV. hadtestnek a két lovashadosztállyal Carpenedoloból Medolen át Guidizzolora; a III. hadtestnek Mezzaneból Visano–Aqua Freddan át Medole felé; a II. hadtestnek Castiglioneból Cavrianora; az I. hadtestnek Esentáról Solferinora; a gárdahadtestnek Montechiaroból Castiglionera. A szárdoknak Lonato–Desenzanoból a pozzolengoi hegyvidékre kellett előnyomulniok, egy oldaloszlopot Peschiera felé kikülönítvén. A d'Autemarre-hadosztálynak Cremonaban kellett maradnia. A főhadiszállás Catiglionera vonult. A császár szándéka abból állott, hogy a hadsereget a Pozzolengo–Guidizzolo által jelölt aránylag rövid vonalon készenlétbe helyezi a Mincion való átkelésre. A nagy hőségre való tekintettel a seregtesteknek már hajnali 2 óra 30 perckor kellett indulniok.

Miután a két fél közötti távolság sehol sem tett ki többet 15–20 kmnél és a szövetségesek igen korán, az osztrákok pedig felette későn voltak éjjelezési körleteikből elindulandók, e napon komoly összeüktözésre kellett kerülnie a dolognak, még pedig az osztrák éjjeli állomások közvetlen közelében.

Az ekként véletlenül csatatérré vált terület két egymástól meglehetősen különböző részből áll. A Volta–Cavriano–Castiglionetól északra fekvő területrész meglehetősen ágas-bogas magaslati vonulatokból áll, míg az e vonaltól délre fekvő rész majdnem teljesen sík és a felső-olaszországi mélyföld minden jellegét viseli magán, kivéve a mintegy 3000 m hosszú és 2500 m széles Campo di Medolet, mely teljesen fásítatlan s így teljes áttekintést enged meg, miért is a többi területrészekkel ellentétben lovasság és tüzérség alkalmazására kiválóan alkalmas.

[1] Osztrák vezérkari mű, III. 238.