Amikor Napoleon császár Milanoba érve megtudta, hogy Melegnanoban osztrák csapatok állanak, nyomban parancsot adott a leghátul álló I. francia hadtestnek azok elűzésére. A támadásnál a II. hadtestnek is közre kellett működnie s a IV.-iknek szintén készen kellett állania az esetleges közbelépésre. A kiadott inézkedés szerint az I. hadtest Forey-hadosztályának Viboldone–Pedrianon át az osztrákok jobb oldala, majd tovább Cerron át azok háta ellen, a Ladmirault-hadosztálynak Zividon át a ellenség baloldala ellen, a Bazaine-hadosztálynak pedig a műúton előnyomulva, annak arconvala ellen kellett előnyomulnia. Közben a II. hadtest Mdiglia–Dresanon át Sordiora volt előnyomulandó, hogy az osztrákokat Loditól elvágja s végül a IV. hadtestnek Carpiano felől kellett közreműködnie.

Az elrendelt támadáshoz a Forey-hadosztály reggel 4, a Ladmirault-hadosztály reggel 5, a Bazaine-hadosztály pedig 6 órakor indult a Pietro l'Olmoból, de az I., II. és IV. hadtest vonatai által feltartóztatva, csak délután ³/₄6 óra felé került az ellenség előőrseivel harcra a dolog.

Melegnanot a báró Roden-dandár az ott jelenlevő Benedek altábornagy hadtestparancsnok parancsára alaposan berendezte védelemre, de amikor már dél is elmult és az ellenség még mindig nem mutatkozott, Benedek visszalovagolt Lodira és minden eshetőségre a 3. vadász-zászlóaljból, a debreceni 39. gyalogezredből és 8 lövegből álló Boer-dandárt is előrerendelte Casa Bernardara, ahová az délután 3 órakor beérkezvén, felvevő állásba helyezkedett el.

Az osztrák előőrsök visszavonulása után a franciák 2 löveget vonultattak fel a műút mentén a város szélén felállított 4 osztrák ágyú ellen, de az 1400 lépésre megkezdett tüzelés minden hatás nélkül maradt. Az osztrák lövegek mégcsak nem is viszonozták azt. Erre a franciák még egy löveget is előre vontak és amikor a három löveggel 900 lépésnyi távolságra értek, az osztrák üteg is megkezdte a tüzelést, még pedig oly kitűnő hatással, hogy a francia lövegeknek csakhamar el kellett hallgatniok. Közben a Pedrianoból kibontakozó Forey-hadosztály 12 lövege 1200 méternyi távolságra kezdte meg a tüzelést, azonban szintén alig észrevehető hatással. Ezalatt a Bazaine-hadosztály gyalogsága támadáshoz fejlődve megkezdte előnyomulását és az erősen fedett terep fedezete alatt egészen 400 lépésre sikerült neki a város szélét megközelítenie, amikor azonban pusztító löveg- és puskatűz fogadta, sőt nemsokára az osztrák gyalogság egy része ellenrohamra indult, amiből aztán elkeseredett kézitusa keletkezett.

Közben a Ladmirault-hadosztály is belevegyült a harcba, de az osztrákok még mindíg szívósan kitartottak, csak amikor már Mediglia felől is mind nagyobb lett az átkaroló támadás veszélye, báró Roden tábornoknak nem maradt más hátra, mint, hogy hosszú ideig tartó makacs és véres küzdelem után a visszavonulást elrendelje.

Ez a visszavonulás a felvevő állásban levő Boér dandár mögé aránylag igen jól sikerült, miközben az osztrák tüzérség 60 lépésről leadott gyilkos kartácstűzzel alaposan megritkította az üldöző franciák sorait.

A felvevő állásban készen álló Boér-dandár nyugodtan bevárta, amíg a franciák hatásos tüztávolságra nem értek s akkor oly rettenetes löveg- és puskatüzzel árasztotta el az ellenséget, hogy annak támadása és ismételt rohama csakhamar végkép megtört.[1] Sajnos, e kemény küzdelem közepette a hőslelkü Boér-tábornok és mellette levő segédtisztje életét vesztette. Ámde a Mediglian át előnyomuló Decaen-hadosztály[2] megkerülő mozdulata időközben annyira érezhetővé vált, hogy most már a harc vezetését átvett Berger altábornagy parancsára a Boér-dandárnak is megkellett kezdenie a visszavonulást. Egyébként épp ekkor oly hatalmas égiháború keletkezett, mely minden további katonai műveletet lehetetlenné tett. – Baraguey d'Hillers tábornok már emiatt is minden üldözéstől eltekintett.

Veszteségek az osztrákok részén: halott és sebesült 2 tábornok, 14 tiszt és 344 ember; eltűnt: 10 tiszt, és 1114 ember,[3] vagyis összesen 2 tábornok, 24 tiszt és 1458 ember; a franciák részén: halott és sebesült: 2 tábornok 58 tiszt és 887 ember; eltűnt 64 ember; vagyis összesen: 2 tábornok, 68 tiszt és 951 ember.

A harcban résztvett az osztrákok részén mintegy 8500 ember s így az általuk szenvedett veszteségek majdnem 16 százalékra rúgtak. A francia harcolók száma mintegy 14.500 embert tett ki s így a veszteségek átlagos száma 7, a legtöbett vesztett Bazaine-hadosztálynál ellenben 11 százaléknak felel meg.

[1] Kunz id. m. 85: „Die Franzosen kamen demnächst aus Melegnano heraus und drangen mit dichten Schützenschwärmen, denen geschlossene Massen folgten, vor. Die Oesterreicher liessen den wilden Ansturm auf wirksame Schussweite herankommen und empfingen ihn dann mit dem niederschmetternden Feuer aus 6 Geschützen und von 4 Bataillonen. Dies Feuer that der furia francese Einhalt. Alle neuen Angriffe der Franzosen, welche nunmehr freilich durch heftiges Gewehrfeuer und durch Artillerie vorbereitet wurden, wiesen die Oesterreicher ab.”

[2] Ennek a hadosztálynak előbb Espinasse tábornok volt a parancsnoka, aki azonban a magentai csatában elesett.

[3] Az eltüntek, illetve foglyulesettek feltűnően nagy száma abba leli magyarázatát, hogy a Roden-dandárnak a Lambro nyugati partján harcoló részei már nem tudtak az igen mély folyó egyetlen hídján a tulsó partra átjutni.