| « Megjegyzések. Elmélkedések. | KEZDŐLAP | Megjegyzések. Elmélkedések. » |
XXII/12. és 13. számú melléklet.
A június 3-ikáról 4-ikére hajló éjjel nyugodtan telt el. Az I. hadtest 2. (Cordon-) hadosztálya Magentatól északra, Marcallo tájékán, a II. hadtest csapatai pedig Magentánál töltötték az éjjelt; az utóbbiak által kiállított előőrsök a Naviglio Grandeig s részben azon túl is voltak előre tolva. Június 4.-én reggel 7 órakor a Magenta tájékán parancsnokló gróf Clam-Gallas altábornagy, az I. hadtest parancsnoka, azt a hírt vette, hogy a san martinoi Ticino-hídnál nagyszámú ellenséges erők csoportosulnak, mire nevezett altábornagy a Marcallenál álló Cordon-hadosztályt szintén Magentara rendelte, a további biztosítást és felderítést észak felé csupán gyengébb gyalogsági és lovas osztagokra bízván.
Nemsokára azután reggel, 8h 30'kor Liechtenstein Ede herceg altábornagy, a II. hadtest parancsnoka, arra a hírre, hogy Turbigo felől nagyszámú ellenség nyomul előre, a Baltin-dandárt Boffalorara rendelte. Közben Clam-Gallas altábornagy a Burdina-dandárt a Ponte nuova di Magentahoz, a Kintzl-dandárt pedig a Ponte vecchio di Magenta-hoz és Robecco-hoz rendelte előre az ottani Naviglo-átjáró megszállására. Egyúttal Clam-Gallas altábornagy rendelkezései szerint a Baltin-dandár támogtására a Koudelka-dandár, a Burdina-dandár támogatására pedig a Szabó-dandár kissé előbbre vonult Magentától nyugat felé s végül általános tartalékul a Reznicek-dandár Mangentánál, gróf Mensdorff altábornagy tartalék-lovas hadosztálya pedig Corbetta-nál helyezkedett készenlétbe.
Délelőtt 9h 45'kor gróf Clam-Gallas altábornagy a fentiek szerint megtett intézkedéseit bejelentette a hadseregparancsnokságnak, egyúttal azt is bejelentvén, hogy most már úgy S. Martino, mint Turbigo felől erős ellenséges oszlopok közelednek Magenta felé. Ezt a jelentést gróf Gyulay táborszernagy délelőtt 10h 30'kor abiategrassoi főhadiszállásán megkapván, délelőtt 11 órakor a C. Cerellanál álló VII. hadtestbeli Reischach-hadosztálynak meghagyta, hogy Corbettan át Magentára előnyomulva, ott Clam-Gallas altábornagy rendelkezésére bocsátkozzék, akinek az utóbb említett és a Cordon-hadosztállyal a hadseregparancsnokság intézkedése szerint a Turbigonál átkelt ellenséget megtámadnia és visszavetnie kellett; ha azonban az jelentékeny túlerővel lépne fel, akkor Clam-Gallasnak, az ellenséggel folytonos érintkezést tartva, Magentara kellett visszavonulnia. A II. hadtestnek a kiadott rendelkezés szerint Magentát megszállva kellett tartania és az átkelt ellenséget este ugyancsak megtámadnia és visszavetnie kellett. Június 5-ikére a hadseregparancsnokság a Gallarateban-álló Urban-hadosztály támogatását is kilátásba helyezte. Mindjárt itt jegyezzük meg, hogy Urban altábornagy június 4.-én az ágyúzás hallatára el is indult Turbigo felé, hanem amikor Boffaloránál a harci zaj elnémult, tovább nem folytatta előnyomulását, hanem később ismét Gallareteba tért vissza.
S most a további események leirása előtt a csatatérről kell néhány szóval megemlékeznünk. Ez általában véve síknak, laposnak mondható. A mélyen bevágott Naviglio Grande annak legmagasabban fekvő részén folyik át. Ezt mintegy 1 m. széles és éppen annyira mélyen bevágott csatorna a maga 2 m. magas, belül meredek burkolatú töltésekkel igen jelentékeny harcászati akadály számba ment. A terep erősen fedett, áttekinthetetlen és a járhatóság az olasz művelési mód, a rizsföldek és nedves rétek miatt lényegesen korlátozva volt.
Közben a Mellinet-gárdahadosztály Wimpffen-dandára délelőtt 10 órakor a san martinoi Ticino-hídon átkelvén, egy csoporttal a Pontenuova di Magenta, a másikkal Boffalora felé vett irányt s az ottani osztrák dandárokkal folytatott egy órai harc után a színhelyre ért Napoleon császár az ellenség erős állására és túlerejére való tekintettel a támadás folytatását a többi hadosztályok felvonulásának befejeztéig beszüntette és Mac Mahont egyidejűleg (II.) hadteste előnyomulásának gyorsítására utasította, a szárd királyt pedig felhívta, hogy hadseregével minél előbb kövesse Turbigon át Mac Mahont, akinek Motterouge-hadosztálya Robechetto–Casaten, Espinasse-hadosztálya pedig Iveruno–Marcallon át volt előnyomulóban s előbbit a Camon-gárdahadosztály is követte.
Ilyen körülmények között Clam-Gallas altábornagy a kapott támadási parancsot már nem tartotta végrehajthatónak, amit délelőtt 11h 45'-kor a hadseregparancsnokságnak bejelentvén, a Reischach-hadosztály siettetését kérte; utóbbit különben, valamint a III. és VII. hadtestet az altábornagy közvetlenül is sürgős segélynyújtásra hívta fel.
Ebből kifolyólag a hadseregparancsnokság 12h 30'-kor a VII. hadtest Lilia-hadosztályát is Corbettara irányította, ahol az egyesítendő VII. hadtestnek a II. hadtest mögött tartalékviszonyban kellett felállnia. Az Abbiategrassonál álló III. hadtestnek Robeccora előnyomulva, onnan az előnyomuló ellenség oldalába kellett támadnia. A Fallavecchianál álló V. hadtestnek Abbiategrassora, a Bereguardonál álló VIII. hadtestnek pedig Bestazzora kellett előnyomulnia.
Közben Boffarolanál is harcra került a dolog. A Motterouge-hadosztály ugyanis déltájban Cuggionóból kibontakozván, megtámadta a Casatenál és Bernatenál álló gyenge osztrák osztagokat, amelyek harcolva Boffalorara húzódtak vissza. Itt azonban ezek az osztagok a Baltin-dandár osztagai által megerősítve, a franciákat újból Bernate és Casate felé szorították vissza. Miután a franciák egy újabb támadása nem sikerült, Mac Mahon altábornagy délután 1h 30'-kor a Motterouge-hadosztályt Bernate mögé vonta vissza, hogy itt bevárja, amíg a Camou-hadosztály Casatera, az Espinasse-hadosztály pedig Marcalloba beérkezik. Ezt a várakozó magatartást Mac Mahon annál szükségesebbnek vélte, mivel hírt vett, hogy egy igen erős ellenséges oszlop Magentaról Boffalora felé nyomul előre. Ez a Koudelka-dandár volt, melyet Clam-Gallas altábornagy délután 1 óra tájban a Baltin-dandár támogatására rendelt előre. Ezáltal a franciák balszárnyán, a II. hadtest körletében, egy semmi által sem indokolható 3 órai késedelem illetve harcszünet állott be; ugyanis a Camou-hadosztály ugyan már délután 1 órakor elérte Casalet, de az Espinasse-hadosztály, mely az útról letérve, a terepen harcalakzatban akart előnyomulni, utóbb ismét az útra tért vissza s így csak délután 3 óra után fejezhette be Marcallonál felvonulását.
Amikor Napoleon császár a Boffalora felől áthangzó első ágyúzást meghallotta, abban a hiszemben, hogy most már Mac Mahon erélyes támadása küszöbön áll, a Mellinet-gárdahadosztályt újból támadólag előre rendelte egy-egy csoporttal Wimpffen tábornok illetve d'Alton ezredes parancsnoksága alatt Ponte vecchio és Ponte nuovo di Magenta, illetve Boffalora felé. A Ponte vecchio di Magenta felé előre rendelt francia csoport az ott álló Kintzl-dandár osztagaival egyelőre álló tűzharcot folytatott, ellenben a műút és a vasut mentén délután 1h 30'-tól kezdve csakhamar igen elkeseredett, sokáig ide-oda hullámzó véres és veszteségteljes harc keletkezett, kivált az ottani két vámház birtoka miatt. Itt Burdina tábornok parancsnoksága alatt a nagyváradi 37., az egri 60. magyar gyalogezredek és a 2. vadászzászlóalj osztagai állottak, támogatva két üteg hathatós tüze által. Sőt nemsokára a helyszínre érkezett a Szabó-dandár is s így végre sikerült a franciákat ismét a Naviglio Grande mögé visszaszorítani.
Ámde most a franciák részén érkezik be újabb erősítés, a Mellinet-gárda hadosztály másik, Cler-dandára, mely nyomban megújítja a támadást úgy a műút, mint a vasúit híd ellen. Az újra fellángolt harcban csakhamar a hős Burdina tábornok tisztjeinek és legénységének igen nagy részével hősi halált hal, mire aztán a franciák a vámházakat hatalmukba ejtve, megnyílt az út előttük Magenta felé, annál is inkább, mivel a jobb oldalában fenyegetett Szabó-dandár kénytelen volt Magentára visszahúzódni, másrészt pedig a Liechtenstein herceg altábornagy parancsára a Koudelka-dandárból a vámházak felé támogatására elindított 21. vadász- és 2 szegedi 46. ezredbeli zászlóalj harcászati köteléke a felette nehéz terepen felbomolván, azok a franciák által elkeseredett és véres harc után ismét a C. Nuova felé verettek vissza. Ez körülbelül délután két óra tájban történt.
Ezek után a Naviglio Granden időközben átkelt 5 zászlóalj, 2 lovas század és 4 lövegből álló francia csoport bántatlanul folytatta előnyomulását Magenta, illetve a Ponte vecchio di Magenta felé, honnan a Kintzl-dandár ott lévő osztagai Carpenzagora húzódtak vissza.
Időközben Magentara érkezett gróf Gyulay táborszernagy hadseregparancsnok is, aki a helyzet veszélyességéről tudomást szerezve, parancsot küldött a Corbetta felől közeledő Reischach-hadosztálynak előnyomulásának siettetésére. A hadosztály élén menetelő Gablenz-dandár valamivel délután 2 óra után Magentaból kibontakozván, nagy lendülettel vetette rá magát a közeledő franciákra, akiket sikerült is a vámházakig visszanyomni, majd kemény harc után, amelynek folyamán báró Reischach altábornagy hadosztályparancsnok is súlyosan megsebesült, azokat is birtokba ejtvén, a csatorna nyugati partjára visszadobni.[1] – A franciák azonban a III. hadtest Picard tábornok vezette éldandárában erősbítést kapván, ismét támadólag léptek fel. Ennek valamint osztrák részen a Reischach-hadosztály másik, Lebzeltern-dandárának közbelépése folytán az itteni csatorna-átjáró birtokáért sokáig ide-oda hullámzó makacs küzdelem keletkezett, amelynek folyamán a franciákat hétszer sikerült a hidak, háromszor pedig a csatorna mögé is visszavetni, de azok mindig újból és újból előretörtek.
Ugyanakkor, amikor a Reischach-hadosztály harcba lépett, a tartalék lovas-hadosztályával Corbettanál álló gróf Mensdorff altábornagy gróf Pálffy tábornok parancsnoksága alatt 4 lovas századot S. Stefanon át Ossona felé tolt előre, egyrészt, hogy a Turbigo felől közeledő ellenség előnyomulását késleltesse s hogy másrészt a jobboldalt biztosítsa.
Közben a Ponte vecchio di Magenta tájékán is elég kemény küzdelem folyt. A hadseregparancsnokság ugyanis, mihely nemsokára délután 2 óra után a Reischach-hadosztály éle Magentara érkezett, Robeccora lovagolt és az oda beérkező Schwarzenberg herceg altábornagynak, a III. hadtest parancsnokának, azt az utasítást adta, hogy a Ramming-dandárt a Naviglio Grande keleti partján C. Girola irányában a műút és vasut mentén Magenta felé előnyomuló ellenség jobb oldalába, a másik három dandárt pedig a csatorna nyugati partján Ponte vecchio di Magenta felé irányítsa. Ezzel egyidejűleg Gyulay táborszernagy 3 óra 15'-kor a hadsereg jobbszárnyán parancsnokló Clam-Gallasnak parancsot küldött, miszerint Magentanál végsőkig kitartson s egyúttal az I. hadtestet utasította, hogy Robeccoba érve, ott a helységtől délre további parancsokat várjon.[2]
Amint a III. hadtest éldandára Robecco felé közeledett, a Kintzl-dandár annak beérkezését be nem várva, délután 3h 30'-kor S. Damianon át támadólag nyomult előre a Ponte vecchio di Magenta felé, de a Picard- és a Wimpffen-dandár ott levő osztagai által hamarosan visszaveretett Carpenzagon át Casterno felé.[3]
A most beérkező és egyenként támadásba átmenő III. hadtestbeli Wetzlar-, Hartung- és Dürfeld-dandárok visszanyomták ugyan a Picard dandárt a vasut mentén lévő redoute-ig, de itt ez szívósan kitartott a további erősbítések beérkeztéig.[4] Legelsőnek délután 5 óra tájban a IV. hadtest Vinoy-dandára érkezett be a csatornához, de ennek legnagyobb részét a tulsó oldalon nehéz viszonyok között levő Mellinet-gárda hadosztály támogatására kellett előre küldeni, míg Picard tábornok csak a Renault-hadosztály másik, Jannin-dandárától kaphatott segítséget, mely azonban csak 6 óra felé érkezett be a helyszínére.[5] Ilyenformán a franciák jobb szárnyán, kivált miután a Mac Mahon vezette balszárny előnyomulása egy időre látszólag teljesen megszünt, elég hosszú ideig felette kritikus volt a helyzet, ami Napoleon császárnak súlyos gondokat okozott.[6]
Az északi szárnyakon közben következőleg alakultak a viszonyok. Amikor délután 2 óra felé a Camou-gárdahadosztály Casale, a II. hadtest Espinasse-hadosztály pedig Mesero felé közeledett, Mac Mahon altábornagy a Motterouge hadosztályt a C. Malastalla és C. Valisio által jelölt vonalakba harcállásba rendelte. A Espinasse-hadosztály beérkezése után Marcallonál fejlődött harchoz, míg a Camou-hadosztály a kettő között és mögött hátul tartalék viszonyban állott fel. A harchoz való felvonulás után az Espinasse-hadosztály Gault-dandárából a 71. gyalogezred Magenta felé előrendeltetvén, ez délután 3 és 4 óra között C. Medici tájékán a nagyváradi 37. gyalogezred 1. zászlóaljára bukkant, melyet gróf Clam-Gallas altábornagy parancsára Reznicek tábornok vezetett Marcallo felé előre. A zászlóaljnak a háromszoros túlerő elől vissza kellett vonulnia, hanem aztán a magentai vasuti állomás biztosítására visszamaradt 2 Reischach-hadosztálybeli zászlóalj és az I. hadtestbeli Cordon-hadosztály Hoditz-dandárhoz tartozó 14. vadász zászlóalj által is támogatva, sikerült a franciákat délután fél 5 óra tájban a Marcallora visszavetni. Itt azonban a Gault-dandár szívósan tartotta magát és Marcallot megvenni még akkor sem sikerült, amikor Liechtenstein herceg altábornagy, a II. hadtest parancsnoka, a Boffaloranál álló és a Motterouge-hadosztály által jobb oldalában és hátában erősen veszélyeztetett Baltin-ddrt, majd a Szabó-dandárhoz tartozó komáromi 12. gyalogezred 2., a Koudelka-dandárhoz tartozó szegedi 46. gyalogezred 3., a Gablenz-dandárhoz tartozó 54. gyalogezred 3. zászlóalját, valamint a Hoditz-dandárhoz tartozó 14. vadász zászlóaljat is a Reznicek-csoport támogatására Marcallo felé rendelte. Sőt Zobel altábornagy a VII. hadtest parancsnoka, állítólag az ott jelenlevő Hess táborszernagy tanácsára a délután 3h 30'-kor Corbettara érkezett Lilia-hadosztály legnagyobb részét is oda rendelte. Miután azonban közben a Gault-dandártól délre a Castagny-dandár is belevegyült a harcba, mindezek a csapatok délután 5 óra felé meglehetősen összekeveredve Magenta felé húzódtak vissza, csupán a 14. vadász zászlóalj maradt meg félúton Magenta és Marcallo között, miután a franciák tovább nem folytatták az üldözést.
Ebben az időben Gyulay táborszernagy is Magentában tartózkodott s miután az odatóduló csapatok rendezkedésére némi intézkedéseket tett, ismét Robeccora lovagolt, hogy az V. hadtest előnyomulását siettesse. Útközben a hadsereg vezérkari főnöke, báró Kuhn ezredes, „a viszonyok kényes állapotára és a Magentában lévő csapatok kényes helyzetére való tekintettel” a VII. hadtestnek még érintetlen Lilia-hadosztályát Corbettara rendelte, hogy ott veendő felállítás által az esetleg szükségessé váló általános visszavonulást fedezze.[7]
Az Espinasse-hadosztály fentemlített harcai által a Motterouge-hadosztály Mac Mahon altábornagy parancsára Boffalorara nyomult előre, amelyet a Baltin-dandárnak délután 4 óra tájban történt elvonulása után a Wimpffen-dandárhoz tartozó 2. gránátos ezred haladéktalanul megszállt s így a Motterouge-hadosztály harc nélkül került az említett kiválóan fontos helység birtokába. A 2. gránátos ezredet a fontos átkelő biztosítására visszahagyva, Motterouge tábornok hadosztályát délután 5 óra 30 perc körül Boffaloratól keletre, arccal Magenta felé vonultatta fel.
Közben a harcvonal közepén is jelentős események történtek. Amikor a Ponte nuovo di Magenta és a vasúti híd tájékán a Reischach-hadosztállyal, melynek parancsnokságát a megsebesült hadosztályparancsnokától báró Gablenz tábornok vette át, álló tűzharcot folytató Mellinet tábornok délután 4h 30'-kor a Vinoy-hadosztály közeledéséről értesült, nyomban támadásba ment át, úgy a vasúti, mint a műúthidat megszállva tartó osztrák csapatok ellen és sikerült is neki azokat a két híd birtokbaejtése után a csatorna mellől visszaszorítani. Gablenz tábornok ellentámadást rendelt el ugyan, de az nem sikerült. Miután közben a Vinoy-hadosztály csapatjai is átkeltek a csatornán, észak felől pedig Gablenz tábornok a Boffaloratól keletre felvonuló Motterouge-hadosztály által jobboldalát nagy mértékben fenyegetve látta, nevezett tábornok délután 5 óra után a parancsnoksága alatt álló összes csapatoknak elrendelte a Magentara való visszavonulást, ahova azok este 6 óra felé érkeztek meg. Gablenz tábornok visszavonuló csoportját a Vinoy-hadosztálynak csak 2 zászlóalja követte Martimprey tábornok parancsnoksága alattt, akihez utóbb a Cler-dandár 1 zászlóalja is csatlakozott, míg maga a hadosztályparancsnok a többi 7 zászlóaljjal a Ponte nuovo di Magenta felé vett irányt.
Közben este 6 óra felé az északi szárnyon is kiújult a harc. Reznicek tábornok ugyanis az I. hadtest parancsnokától, gróf Clam-Gallas altábornagytól vett parancs folytán a Magentánál lévő csapatokkal újból előre vonult az elől levő 14. vadász zászlóalj harcállásáig, de Espinasse tábornok arcban a Gault-dandárt a legszívósabb ellenállásra utasítván, a Castagny-dandárt a Reznicek-csoport baloldalába illetve Magenta észak-nyugati szegélye felé rendelte támadólag előre. Ez a támadás azonban csakhamar megállíttatott, egyrészt a Magentához érkező Reischach-hadosztálybeli, másrészt a szintén oda siető és ép jókor érkező Ramming-dandárbeli csapatok által. Utóbbi dandárból ugyanis a 13. vadász zászlóalj és a 27. gyalogezred 1. zászlóalja 11/2 üteggel báró Schönberger altábornagy hadosztályparancsnok vezetése mellett C. Girolla-nak vett irányt, ahol a két Vinoy-hadosztálybeli zászlóaljat megtámadva, a vasuton túlra vetette vissza, minek folytán a visszavonuló Gablenz-csoport a további üldözéstől megszabadult, míg báró Ramming tábornok a 27. ezred másik két zászlóaljával a 10. huszárezred 6. századával és 1/2 üteggel Magentának fordult és nyomban támadásba ment át a Castagny-dandár jobb oldala ellen, ami azt a további előnyomulás beszüntetésére késztette. Ilyenformán este 6 óra felé e szárnyon, sőt úgyszólván az egész harcvonal mentén rövid ideig tartó harcszünet állott be.
Ez időtájt a kölcsönös helyzet, amint az a XXII/13. számú mellékleten látható, következőleg nézett ki: Az osztrákok részén a legszélsőbb jobbszárnyon Urban hadosztálya állott teljesen tétlenül Gallarate tájékán; a Mensdorff-tartalék lovas-hadosztály a magenta-milanoi út mentén, nem messze Corbattatól állott, melyből a Pálffy-csoport S. Stefanora s utóbbinak egy százada Ossonara volt előre tolva. Corbettanál a VII. hadtest Lilia-hadosztálya állott fel a hadseregvezérkari főnöktől vett parancs értelmében. Magenta északi részében az I. hadtesthez tartozó Reznicek- és Hoditz-, valamint a II. hadtestbeli Szabó-, Baltin- és Koudelka-dandárok csapatjai állottak, erősen felbomlott kötelékekkel és össze-vissza keveredett állapotban. – A most már Gablenz tábornok vezette Reischach-hadosztály (VII. hadtestbeli Gablenz- és Lebzeltern-dandárok) és az I. hadtesthez tartozó Burdina-dandár maradványai ép abban az időben érkeztek be Magenta nyugti szegélyéhez, s oda érkezett nemsokára Ramming tábornok III. hadtestbeli csoportja is. A Ramming-dandár többi csapatjaival Schönberger altábornagy hadosztályparancsnok, mint már fentebb említettük, ép ezidőtájt verte vissza C. Girola tájékán Martimprey francia tábornok három zászlóaljból álló csoportját. A III. hadtest másik három (Hartung-, Wetzlar- és Dürfeld-) dandára a Naviglio Grande nyugati partján a Ponte vecchio di Magenta tájékán a francia Picard- és 1/2 Wimpffen-dandárral állott harcban. A II. hadtest Kintzl-dandára még mindig Robecconál állott. Az ugyanide előnyomulásban lévő V. hadtest este 7 óránál előbb nem igen érhette el élével ezt a helységet; a VIII. hadtest délután 4h 30'-kor érkezett be élével a Magentatól mintegy 11 kmnyire fekvő Bestazzoba s végül a IX. hadtest erősen szétszórt felállításban 2–3 menetnyire volt a csata színhelyétől.
A szövetségesek részén az északi szárnyon Mac Mahon tábornok parancsnoksága alatt a II. hadtest Motterouge-hadosztálya Boffaloratól keletre harchoz fejlődve állott; mögötte az ugyanezen hadtesthez tartozó Gaudin-lovas dandárt, Boffaloraban pedig a gárda-hadtest Wimpffen dandárához tartozó 2. gránátos ezred állot. A II. hadtest másik, Espinasse-hadosztálya, de kivált annak Gault-dandára, Marcallo és Magenta között már harmadfél órája kemény küzdelmet folytatott a Magenta körül álló osztrák I. és II. hadtestbeli dandárokkal. A francia gárdahadtest Camou-hadosztálya a két II. hadtestbeli hadosztály mögött középen C.Malastallanál állott.
A francia II. hadtest balszárnyát a Fanti tábornok parancsnoksága alatt álló 2. szárd hadosztály követte.[8] Ez a hadosztály délután félnégykor Castanoba érve, ott megtudta, hogy Gallarateben Urban altábornagy mintegy 10–12.000 emberrel áll. Mac Mahon által sürgetve, a hadosztály tovább folytatta útját Magenta felé, miközben délután 4h 30'-kor elővéde Inverunonál Pálffy tábornok egy előreküldött dsidás százada által megtámadtatott. Meseroba érve, a hadosztály további előnyomulását az Espinasse-hadosztály ottlevő vonatai nagyon késleltették, úgy hogy annak egy-egy oszlopa csak este 6h után érte el Marcallot illetve Casonet, elővéd-zászlóalja pedig 4 löveggel újabb sürgetésre csak este 7h felé érkezhetett Magenta elé.[9]
A Durando-hadosztály állítólag csak 12h 45'-kor kezdte meg a Ticinon való átkelését és csak este 6h-kor ért Castanoba, honnan nem is folytatta tovább előnyomulását. Másnap, június 5.-én a hadosztály előőrseit a Turbigo felé előnyomuló Urban-hadosztály megtámadta, de ez a harcot hamarosan fébeszakítva, Castegnatera húzódott vissza. Itt a magentai csata szerencsétlen kimenetelét megtudva, június 7.-én az Adda mellé, Vapriora húzódott visza, ahol 11-ikéig megint csak semmittevéssel töltötte idejét.
A San Martinonál átkelt francia csapatok közül a gárda-hadtest Cler-dandára és a IV. hadtestbeli Vinoy-hadosztály zöme Ponte vecchio di Magentánál állott harcban; utóbbi hadosztálynak a Magenta felé visszavonuló Reischach hadosztályt követő Martimprey tábornok vezette két zászlóalját és a Cler-dandártól hozzá csatlakozott 1. gránátos ezredbeli egy zászlóaljat, Schönberger altábornagy ép 6h tájban verte vissza a vasuton és műúton túlra. A franca gárda-hadtesthez tartozó Wimpffen-dandár fele (3. gránátos ezred) és a III. hadtest Picard-dandára a Ponte vecchio di Magenta tájékán a Naviglio Grande nyugati partján, az osztrák III. hadtest csapatjaival állott harcban. Legközelebbi erősbítés gyanánt közel volt már a III. hadtest Renault-hadosztályának Jannin-dandára, míg ennek a hadtestnek Trochu-hadosztálya csak most kezdte meg San Martinonál átkelését a Ticinon.
Ez volt a kölcsönös helyzet, amidőn Mac Mahon tábornok este 6h felé a balszárny-hadosztályoknak parancsot adott Magenta központias megtámadására. A kiadott intézkedés szerint a Motterouge-hadosztálynak Magenta északnyugati, at Espinasse-hadosztálynak annak északi szegélye felé kellett támadólag előnyomulnia; a két hadosztály mögött középen hátul a Camou-gárdahadosztály, a balszárnyon kívül pedig a 2. szárd hadosztály tartalék viszonyban követte az elsővonalbeli hadosztályokat.
A Motterouge-hadosztály 6 óra 30 perckor bukkant rá Magenta nyugati szélén az oda visszavonult Reischach-hadosztálybeli csapatokra, amelyeket makacs ellenállás után a városba szorított vissza. Csakhamar ugyanez a helyzet állott elő a város északi szegélye tájékán, ahol a Rezniček és Szabó tábornokok vezette csapatok minden tőlük telhetőt megtettek, hogy a védelemre be nem rendezett szegély mentén lehetőleg soká álljanak ellen az Espinasse-hadosztály meg-megújuló támadásainak. Közben az I. és II. hadtestbeli csapatok egy része már megkezdte a visszavonulást Corbettan át Cisliano felé, míg a visszamaradt csapatok tarka-barka össze-visszaságban a város északi és nyugati szegélyén harchoz fejlődve, tőlük telhetőleg igyekeztek az ellenséget távol tartani. Ámde magában a városban már igen nagy volt a felfordulás s rendes harcvezetésről többé szó sem lehetett. E harcok közepette érkezett vasuton Magentára gróf Montenuovo altábornagy 2 gyalogszázaddal és 1 üteggel, de még a pályaudvaron kívül ellenséges tüzérségi tűzbe kerülvén, a vonatnak vissza kellett fordulnia, illetve tolatnia Milanoba.
Este fél nyolc óra tájban a Magentát védő csapatok ellenállása mindinkább gyengülni kezdett, mivel a legtöbb alakulat menekülni igyekezett a reménytelennek látszó helyzetből. Erre a franciák benyomultak a városba, ahol egyideig még mindig elég véres harc folyt az egyes fontosabb és erősebben megszállt épületek birtoka miatt.
Ezelatt Vinoy tábornok is megtámadta 7 zászlóaljból álló csoportjával a csak az osztrák 13. vadászzászlóalj által védett Ponte vecchio di Magentat, ahonnan az említett zászlóaljat C. Limidora vetette vissza. Mihelyt erről a C. Girolanál álló báró Schönberger altábornagy értesült, csoportjával nyomban elindult, hogy Ponte vecchio di Magentán át előnyomulva, a Vinoy-csoportot hátban támadja meg, mely ellen egyidejűleg a 13. vadászzászlóalj is újból előnyomult. Ámde a franciák megmaradtak Ponte vecchio di Magenta birtokában és báró Schönberger altábornagy C. Limidonál gyüjtötte össze az ebben a harcban résztvett osztrák csapatokat.
Este 7 és 8 óra között Vinoy tábornok újabb erősbítéseket kapván, támadásra indult a C. Limidonál álló Schönberger-csoport ellen, de ez közben az V. hadtest Dormus-dandárában segítséget nyervén, a franciák támadását visszautasította.
A Vinoy-csoport támadása a Naviglio Grande jobbpartján álló Picard-csoportnak is alkalmul szolgált a támadólagos fellépésre. Ennek a csoportnak a parancsnokságát időközben maga Canrobert tábornagy, a III. hadtest parancsnoka vette át. Ez még további erősbítések beérkezte után este 7 óra tájban nagy lendülettel támadta meg a szemben álló osztrák III. hadtestnek a hadtestparancsnok által csak egymás után harcbavetett Hartung-, Wetzlar- és Dürfeld-dandárait. E harcok folyamán a Ponte vecchio di Magenta nyugati házcsoportja immár hatodszor került a franciák birtokába s végül az osztrákoknak meg kellett kezdeniök a visszavonulást Robecco felé. Ennel lehetővé tétele és megkönnyítése céljából Schwarzenberg herceg hadtestparancsnok a hadtestéhez beosztott báró Edelsheim ezredes vezette székesfehérvári 10. huszárezredet rendelte előre, mire az osztályonként és századonként, amint azt a felette fedett és átszeldelt terep éppen megengedte, rohamra indulván, annak révén egészen a Ponte vecchio di Magenta nyugati házcsoportjáig jutott előre, miközben magát Canrobert hadtestparancsnokot és törzsét is igen szorongatott helyzetbe hozta és a francia jobbszárnyon legalább egy ideig meglehetősen kritikus állapotot teremtett.[10] A huszárok lelkes fellépése által felbátorítva, a Hartung- és Dürfeld-dandárok is újból visszafordultak és így ismét sikerült a franciáka S. Damiano mögé visszaszorítani, akiknek azonban a Trochu-hadosztály Bataille dandárának latba vetésével végre is sikerült S. Damiano környékének birtokában megmaradniok.[11]
A kölcsönös kimerülés és az esthomály beállta végre itt is véget vetett a további hadakozásnak.
A harc elnémulásakor Napoleon császár még mit sem tudott Mac Mahon által Magentanál kivívott győzelemről és másnapra az itteni harcoknak megújítását várta. Világosan kitűnik ez másnap Párisba a császárnénak küldött sürgönyéből, amelyben többek között azt mondja, hogy „a hadsereg pihen és újabb harcokra szervezkedik.”[12]
Gyulay táborszernagy június 5.-én folytatni is akarta a küzdelmet s erre nézve Robeccoban este 8 óra 30 perckor ki is adta intézkedéseit, de az éj folyamán Abbiategrassoban Clam-Gallas, majd Zobel altábornagyoktól is azt a jelentést vevén, hogy hadtesteik csapatjai teljes felbomlásban vannak, elállott eredeti szándékától és előbbi intézkedését hatályonkívül helyezve, a hadsereg visszavonulását rendelte el.
A csatára következő éjjel a hadseregparancsnokság Abbiategrassoban, az Urban-hadosztály Gallarateban, a III. hadtest Carpenzago–Robecco környékén, az V. hadtest Castelazzo de Barzi és Lugagnano között, a II. hadtestből a Kintzl-dandár Casternonál, a hadtest többi csapatjai, továbbá az I. és VII. hadtest Corbetta–Cislianonál, a VIII. hadtest Bestazzonál, a Mensdorff-lovas hadosztály Cisliano és Bareggio között és végül a IX. hadtest egy-egy dandára Casalpusterlengoban, Belgiojosoban, Stradellaban és Vaccarizzaban töltötte.
A szövetségesek részén Napoleon császár törzsével S. Martinoban, a III. hadtest Renault- és Trochu-hadosztályai és a IV. hadtest Vinoy-hadosztálya a Naviglio Grande-től két oldalt Ponte vecchio di Magentanál töltötte az éjjelt. A III. hadtest Bourbaki-hadosztálya éjfél után 1 órakor Ponte nuovo di Magenta és Boffalora között ütött tábort; a IV. hadtest többi részei a Desvaux-lovas hadosztállyal Trecatenál; a II. hadtestet Magentaban a piemonti 2. hadosztály váltotta fel, mire a hadtest Magentatól délre szállt táborba; a gárda-hadtest Camou-hadosztálya Magentatól északra, a Mellinet-hadosztály Ponte nuovo di Magenta és Boffalora között; az I. hadtest Olengonál, a Partouneaux-lovas hadosztály Novaraban s végül az V. hadtest részei Tortona, Alessandria és Vercelli környékén töltötték az éjjelt. A szárd sereg éjjeli szállásai voltak: a hadseregparancsnokságé Turbigoban, a 2. hadosztályé Magentaban és Marcalloban, a 3. hadosztályé Castanoban, az 1. és 4. hadosztályé S. Martinoban, az 5. hadosztályé Alessandriában és Casaléban, a Sambuy-lovashadosztályé Galliatéban s végül Garibaldié Como környékén.
Veszteségek.
a) Osztrákok:
| Halott | Sebesült | |||
| tiszt | legénység | tiszt | legénység | |
| I. hadtest | 7 | 419 | 30 | 801 |
| II. " | 25 | 354 | 55 | 839 |
| III. " | 20 | 277 | 81 | 1643 |
| V. " | – | 31 | 5 | 65 |
| VII. " | 12 | 221 | 50 | 782 |
| Mensdorff lovashadtest | – | 2 | – | 7 |
| Összesen | 64 | 1304 | 221 | 4137, |
azaz együttvéve 285 tiszt és 5441 főnyi legénység. A foglyok és eltüntek száma 4500 ember.
b) Szövetségesek:
| Halott | Sebesült | Eltünt | ||
| II. hadtest | Motterouge-hadoszt. | 123 | 699 | 283 |
| II. " | Espinasse- " | 84 | 416 | 141 |
| III. " | Renault- " | 123 | 809 | 71 |
| IV. " | Vinoy- " | 170 | 530 | 90 |
| Gárda " | Camou- " | 13 | 60 | 7 |
| Gárda " | Mellinet- " | 144 | 709 | 63 |
| Összesen: | 657 | 3223 | 655, |
vagyis együttvéve 4535 ember.
Eszerint a harcban résztvett osztrák gyalogság állományának kereken 19, a francia gyalogság ellenben csak 8.7 százalékát vesztette. A nagy különbség a foglyul esett osztrákok nagy számában leli magyarázatát.
[1] Campagne de l'Empereur Napoléon III, 172.
[2] Osztrák vezérkari mű, I, 535–536.
[3] Campagne de l'Empereur Napoléon III, 176.
[4] Campagne de l'Empereur Napoléon III, 189.
[5] Clemeur id. m. 56.
[6] Osztrák vezérkari mű, I, 540: „Di stundenlange Ruhe, die auf dem französischen linken Flügel unter Mac Mahon dadurch eingetreten war, dass dieser General seine 3 Divisionen erst ganz conzentrirte, bevor er zum erneuerten Angriffe, schritt, hatte dem feindlichen Feldherrn einen weiteren Anlass zu den peinlichsten Besorgnissen gegeben.”
[7] Osztrák vezérkari mű, I. 546: „Während dieses Rittes (nach Robecco) gab der Generalstabs-Chef Oberst Baron Kuhn in Rückischt des misslichen Standes der Verhältnisse und des Zustandes der Truppen in Magenta, dem VII. Corps-Commando die Weisung, die allein noch intacte, kaum 6000 Mann zählende Division Lilia in Corbetta, eine den eventuellen Rückzug deckende Aufstellung nehmen zu lassen.”
[8] Rovighi, Storia della terza divisione című munkája szerint a szárd 2. és 3. (Fanti- és Durando-) hadosztályoknak már reggel 4 órakor kellett Galliateből elindulniok, hogy Turbigonál a Ticinon átkeljenek. D. e. 9 órakor a két hadosztály meg is érkezett a Ticino-hidakhoz, de az átkeléssel várniok kellett, mert előbb a Napoleon császár eredeti intézkedése szerint ugyanoda várt Mellinet-gárdahadosztálynak kellett volna Turbigonál átkelnie, ez ez utóbb a san martinoi híd felé irányíttatott. Déltájban amikor az Espinasse-hadosztály végével is elhagyta Turbigot, végre a Fanti-hadosztály is megkezdte az átkelést és Castano felé előnyomulva, oda d. u. 3 óra 30 perckor érkezett be.
[9] Fanti tábornok jelentése, Martina, Stoira della guerra című műve 188. oldalán.
[10] Lásd Bazancourt id. m. I, 332–334.
[11] A 10. huszárezred remek haditényéről az osztrák vezérkari mű, I, 558–559. oldalán következőleg emlékszik meg: „Das durchschnittene und bedeckte Terrain war für Cavallerie wenig geeignet. Aber das Regiment Preussen-Huszaren (10.) war ein kühnes, für Ueberwindung von Terrain-Schwierigkeiten, mehr als es sonst bei der Reiterei üblich, geschultes Regiment. Alles lies sich von dieser Truppe erwarten. Fürst Schwarzenberg gab ihr daher den Befehl zum Angriffe. Kaum war der Befehl ertheilt, so hieben auch schon (dies dürfte nach 7 Uhr gewesen sein) 4 Escadronen, denen abld die bei der Brigade Dürfeld eingeteilte 5. Escadron folgte, ihren thatendurstigen Obersten Baron Edelsheim an der Spitze, der den Befehl zur Attaque nicht abgewartet, sondern das Kritische des Augenblickes erfassend, aus eigenem Antriebe seinem Regimente den Befehl zu Vorrückung gegeben hatte, escadrons- und divisionsweise, wie es gerade möglich war, überall in di Franzosen ein, wo sie sie fanden. Bis mitten in die Gasse des von feindlicher Infanterie und Geschütz besetzen Westtheiles von Ponte Vecchio di Magenta drangen die kühnen Huszaren ein und hieben da die Feinde nieder, aber ohne sich in dem Orte halten zu können und ihre verwegene That mit grossen Opfern bezahlend. – Das Bespiel des heldenmüthigen Huszaren-Regiments fachte auch die Thatkraft der durch mehrstündige Kämpfe beinahe erschöpften Infanterie von Neuem an. Ihre Gepäck von sich werfend, folgten die Bataillone der Brigaden Hartung und Dürfeld den Huszaren-Escadronen und war fen den Feind, im Vereine mit diesen, entschieden hinter S. Damiano zurück. Marschall Canrobert war nahe daran gewesen, in die Hände der Huszaren zu fallen. Oberst Bellecourt war niedergeritten worden, der Generalstabs-Chef Canrobert's, Oberst Senneville, fiel in den lezten Augenblicken des Gefechts, als er einige Abtheilungen zusammenraffte, um sie wieder gegen die im Laufe des Tages mit so vielfach wechselnden Glücke bestrittene Häusergruppe von Ponte Vecchio vorzuführen. – Wieder war die Lage der Franzosen auf diesem Theile des Schlachtfeldes eine kritische geworden. Doch der Feind zog neue Verstärkungen heran ... Die 1. Brigade der Division Trochu (Bataille), welche mittlerweile (71/2 Uhr) auf dem Schlachtfelde zunächst der Redoute eingetroffen war, sicherte den Franzosen die Stellung ihres rechten Flügels bei S. Damiano.”
Kunz pedig id. m. 77. oldalán ezeket írja: „Ueber alles Lob erhaben ist das schöne Verhalten der Husaren Edelsheims. Ein zur Attaque ungüstigeses Gelände konnte wohl Kavallerie schwerlich finden, als dort zwischen Ticino und Naviglio. Aber Edelsheim schonte seine Pferde nicht, rücksichtslos setzte er seine Reiter ein und nahm als Gewinn Ruhm und das Bevusstsein mit, hier die Infanterie gerettet zu haben. So verwendet, wird Kavallerie stets etwas gutes leisten, auch dem Magazingewehr gegenüber ... Edelsheim scheute vor der Verantwortung ebenso wenig zurück, als seine Reiter den Tod fürchteten. Er fragte nicht danach, ob der Boden aufgeweicht war, er attackirte eben. Solche Reiterei unter solchem Führer wird auch im Zukunft ungeahntes leisten.”
[12] Az első sürgöny következőleg hangzott: „Pont de Magenta, 5. juin. Hier, 4. juin, l'armée devait se diriger sur Milan, en passant par les ponts jetés a Turbigo, et non par le pont de Magenta (?). L'opération s'est bien exécutée, mais l'ennemi, qui avait repassé le Tessin en grand nombre, nous a opposé la plus vive résistance. les débouchés étaient etroits. La garde imperiale a soutenu le choc à elle seule pendant deux heures. Pendant ce temps le general de Mac Mahon s'emperait de Magenta. Après de combats sanglants, nous avons partout culbuté l'ennemi. Nous avons d'environs 2000 hommes hors de combat. On estime la perte de l'ennemi a 15.000 hommes tués ou blessés. 5000 prisonniers sont restés entre nos mains.” – A második távirat pedig következőleg hangzott: „5. juin 4 heures 15 m. soir. Voice resumé connu de la bataille de Magenta: 7000 prisonniers au moins: 20.000 Autrichiens mis hors du combat. Trois canons. Deux drapeux. Aujourd'hui l'armée se repose et s'organise. Nos pertes son d'environ 3000 hommes tués ou blessés et un canon pris par l'ennemi.”
| « Megjegyzések. Elmélkedések. | KEZDŐLAP | Megjegyzések. Elmélkedések. » |