Miután június 2.-án délig a várt osztrák támadás nem következett be, Napoleon császár ebből az osztrák sereg visszavonulására következtetvén, még ugyanaz nap a gárda-hadtest Camon-hadosztályát és a II. hadtestet, Turbigoba, a gáda hadtest Mellinet-hadosztályát pedig Trecate felé indította el.[1]

Az osztrákok részén Gyulay táborszernagy június 2.-án délben végleg elhatározta a Ticino mögé való visszavonulást s ezt a Veronában levő hadseregfőparancsnokságnak táviratilag bejelentette,[2] mire az utóbbi délután 4 órakor azzal a távirati paranccsal felelt, hogy a hadseregparancsnokság „A Ticino folyót energikus offenzív mozdulat által megtartani igyekezzék.”[3] Mivel azonban közben a hadsereg legnagyobb része a visszavonulást már megkezdte, a hadseregparancsnokság azt jelentette, hogy a kapott legfelsőbb parancsnak már nem tehet eleget. Erre Ferenc József császár vezérkari főnöke, báró Hess táborszernagy, Milanora sietett előre, hogy a hadsereg visszavonulásának, hacsak lehet, elejét vegye.

Közben a hadseregparancsnokság által kiadott intézkedés szerint a II. hadtest június 2.-án késő este a Ticino balpartján fekvő Soria-t, a VII. hadtest Vegevano-t, az V. Garlasco-t, a VIII. pedig Trumello-t érte el. A III. hadtest egy lovas hadosztállyal a hadsereg visszavonulásának fedezése céljából mortarai állásában maradt vissza.

Amikor gróf Clam-Gallas altábornagy, az I. hadtest parancsnoka, június 2.-án este megtudta, hogy a franciák a Turbigónál vert hadihídon a Ticino balpartjára keltek át, az altábornagy a san-martinoi hídfő kiürítését és az ottani vasuti híd felrobbantását rendelte el, ez utóbbi azonban elegendő lőpor hiányában nem sikerült, miután az gyalogság részére továbbra is használható maradt.

Hess táborszernagy június 3.-án reggel Bereguardoban találkozott Gyulay táborszernaggyal, akinek eleinte a visszavonulás beszüntetését hagyta meg, de amikor megtudta, hogy a franciák egy része máris a Ticino balpartján áll, hozzájárult a visszavonulás folytatásához.[4] Viszont a szövetségesek tovább folytatták előnyomulásukat, miből kifolyólag június 3.-án estig a XXII/12. számú mellékleten feltüntetett helyzet alakult ki. Eszerint az I. hadtest egyik hadosztálya, a II. hadtest és Mensdorff tartalék lovashadosztálya Magentánál, az I. hadtest másik hadosztálya Milanonál, a VII. hadtest Reischach-hadosztálya C. Cerellanál, a Lilia-hadosztály Castellettonál, a III. hadtest Abbiategrassonál (vagyis a III. és VII. hadtest Magentától 8–12 km-nyire), az V. hadtest Fallavecchionál (Magentától 18 km-nyire), a VIII. hadtest és a tüzértartalék pedig Bereguardonál (Magentától 27 km-nyire) s végül Urban hadosztálya Vareseben állott; a X. hadtest útban volt Pavia felé.

Ezek szerint június 4.-én Magentánál a most már 155.000 főt számláló hadseregből csak mintegy 85.000 embert lehetett a legjobb esetben összpontosítani.

A szövetségesek részén Napoleon császár főhadiszállása, továbbá a III. és IV. francia hadtest a Desvaux- és Partonneaux-lovas hadosztályok és a Cassaignolles-lovasdandár Novaránál, a II. hadtest és a Camon-gárdahadosztály Turbigoban, a Melinet-gárdahadosztály Trecateban, az I. hadtest Lumelognoban s végül a francia V. hadtest egyes részeivel Tortona, Alessandria és Vercelli környékén. A szárd főhadiszállás a 2. és 3. hadosztállyal Galliateban, az 1. és 4. hadosztály és a Sonnaz-lovasdandár Lumelognoban, az 5. hadosztály Alessandria és Casale között, főerejével az utóbbi helyen, megfigyelő és biztosító csapatokkal a Po és az alsó Sesia mentén állott. Végül Garibaldi szabadcsapatával most már Comoban volt.

Június 4-ikére Napoleon császár, még mindig a Ticino jobbpartján megnyilvánuló osztrák támadással számolva,[5] hadseregével az Olengo–Trecate–S. Martino–Boffalora által jelölt vonalig szándékozott előnyomulni, hogy aztán 5.-én, feltéve, hogy az osztrákok a Ticino balpartján maradnának, az egész francia-szárd sereg is oda áttolassék.

Június 4.-én el kellett érnie: az I. hadtestnek egy lovas hadosztállyal Olengo környékét, a IV. hadtestnek Trecatet, a III. hadtestnek S. Martinot, a II. hadtestnek Magentát, s végül a gárda-hadtest hadosztályainak Boffaloraban kellett egyesülniök. A tartalékul szánt szárd hadseregnek Galliatenál kellett összpontosulnia.[6]

Az osztrák hadseregparancsnokság által június 3.-án éjjel 11 órakor kiadott intézkedésből annak legközelebbi szándéka és terve nem igen vehető ki. De úgy látszik, hogy Gyulay táborszernagy hadseregét június 4.-ike folyamán mindenekelőtt annak jobbszárnya, illetve közepe felé jobban összpontosítani akarta, egyelőre azonban csak azt rendelte el, hogy az I., II., III., V. és VII. hadtest reggel 8 órától kezdve megtörtént főzés után menetkészen álljon. Ugyanebben az időben a VIII. hadtestnek, 1 dandárnak Bereguardoban a Ticino őrizetére történt visszahagyása mellett, élével Tainatet kellett elérnie. Végül a IX. hadtestnek 1–1 dandárral Piacenzát és Paviat kellett megszállva tartania, míg a fenmaradó rész a vaccarizzai hídfőben egyesítve, azzal a Ticinonak Pavia és Bereguardo közötti részét kellett megfigyelnie. A jobboldal és a Ticino-átkelők biztosítására a hadseregparancsnokság az előllevő fél I. hadtestet és az Urban-hadosztályt elegendőnek tartotta. Június 5.-én Gyulay táborszernagy rendelkezésére álló összes hadtesteivel az esetleg S. Martinonál, illetve Turbigonál a Ticinon átkelő ellenséges erők ellen támadólag szándokozott fellépni.

[1] Campagne de l'Empereur Napolén III, 1859, 146.

[2] Osztrák vezérkari mű I, 474: „Um 12 Uhr mittags telegraphirt FZM. Graf Gyulay Folgendes an Se. Majestät den Kaiser: „Unter den gegenwärtigen Verhältnissen, wo die Absicht des Feindes die strategische Umgehung meines rechten Flügels mit überlegener Macht und die Vorrückung gegen Mailand bereits ausgesprochen ist, auch meine linke (?!) Flanke und nach Mitteilungen des Herzogs von Modena der untere Po und wegen der verzögerten Ankunft des nur mangelhaft ausgerüsteten 11. Armee-Corps als nich gesichert zu betrachten ist, erscheint es mir als erste Pflicht, die Kraft der Armee zu weiteren Operationen zu erhalten.” (Im Concept lautet diese Stelle: „die Centralstellung hinter dem Mincio mit möglichst erhaltener Kraft zu erreichen.”) Ich ordne daher den Rückzug der Armee hiter den Ticino an und glaube morgen mit derselben zwichen Magenta und Pavia zu stehen.”

[3] „Erhalten Sie jedenfalls durch eine energische Offensivbewegung den Ticino-Fluss.” (Osztrák vezérkari mű I, 490.)

[4] A veronai császári főhadiszállásra Hess táborszernagy tapasztalatairól jelentést téve, ebben többek között következőleg ír (Osztrák vezérkari mű, I, 496.): „Ich habe getrachtet, Graf Gyulai wieder aufzurichten und ihn zu einer kräftigen Recognoscirung dessen bewoge, was bei Turbigo und Tornavento vom Feinde übergegangen sein sool. Ist der Feind schon mit namhaften Streitkräften herüber, so wird er von der Armee angegriffen. Zeigt sich das Gegen theil und der Uebergang des oberen Ticino nur als eine Demonstration, um etwa einen Po-Uebergang zu versuchen (íme: még most is, és ő is ezt pengeti!!), so wird nach Umständen offensiv gehandelt werden.”

[5] Campagne de l'Empereur Napoléon III, 1859, 148.

[6] Campagne de l'Empereur Napoléon III, etc. 158.