XXII/11. számú melléklet.

Május 18.-án az osztrák VIII. hadtest és a francia IV. hadtest előretolt csapatjai között rövid ideig tartó harc fejlődött ki, melybe mindkét fél tüzérsége is beleszólt. Ezt az ágyúszót a Garlascoban lévő hadseregfőhadiszálláson is meghallották és miután azt egy nagyobbszabású művelet előjelének tartották, az Alboneseben levő II. hadtestet nyomban S. Giorgioba, az V. hadtestet pedig Trumelloból Sannazzaroba rendelték.

A valenzai ágyúzás elmulása után egyébként az arcvonalon mindenütt csend és nyugalom uralkodott. Ez a megbízható hírek híjján levő osztrák hadseregparancsnokságot még jobban izgatta, attól tartván, hogy az ellenség titokban és meglepően hajt végre nagyobbarányú előretolásokat, hogy valahol döntő túlerővel vesse rá magát az osztrák sereg valamely gyengébb pontjára. Érdekes jelenség, hogy a szembenálló seregek egyike sem használta fel lovasságát földerítés és hírszerzés céljából,[1] hanem e tekintetben mindannyian tisztán csak kémek többé-kevésbbé megbízhatatlan jelentéseire voltak utalva, de míg a szárdoknak és a franciáknak bőven akadtak hírhozóik, addig az osztrákok még drága pénzért sem kaptak valamirevaló hírszerzőket.[2]

Nyomasztó bizonytalanságban az ellenség erőcsoportosítása, de még inkább annak legközelebbi szándéka felől, az osztrák hadseregparancsnokság május 20-ikár erőszakos szemrevétel végrehajtását határozta el,[3] mire nézve május 19.-én az V. hadtest parancsnokának, gróf Stadion altábornagynak a következő kivonatosan közölt intézkedést adta ki:[4] „Az V. hadtestnek holnap, május 19.-én hajnalhasadtakor 3 dandárral és a tartalék-intézetekkel Pavian át Vaccarizzara kell menetelnie, és miután ott főzött és megebédelt, a IX. hadtest Stradellanál álló csapatjaival és Urban altábornagy hadosztályával Casteggion át Voghera felé erőszakos szemrevételt hajt végre. A hadműveleti alap a vaccarizzai hídfő marad. A hadtest egyik hadosztálya a VIII. hadtest támogatására Sanazzaroban marad. Tudomására hozom a hadseregparancsnokságnak, hogy állítólag 17.-én 4000 francia valószínűleg Vogheraból[5] Robbiora érkezett s így a hegység felé biztosítania kell magát ... Az ellenség ellen a leghatározottabban és amennyire csak lehet elő kell nyomulnia, hogy megtudhassa, vajjon nincs-e annak szándékában a főtámadást sztratégiai megkerüléssel és S. Ciprianonál a Pon való átkelési kísérlettel a Po jobb partján végrehajtani. Ha a hadtest túlerős ellenségre bukkanna, úgy annak, feltéve, hogy az ellenség támadásba megy át, vissza kell vonulnia és a Pon való átkelés után ennek a folyónak Vaccarizza és Spessa közötti szakaszát kell megfigyelnie. Minden fontosabb eseményről jelentést várok ... A VIII. hadtestnek a vaccarizzai hídfőben lévő Boér dandára, 2 zászlóalj visszahagyásával, szintén elviendő a vállalathoz, amelynek tartamára a hadtestparancsnokság parancsa alá lép: a saját hadtest 3 dandára, a IX. hadtest Braum tábornok által vezetett dandára 4 huszárszázaddal, az Urban-hadosztály 1 dandára és a Boér-dandár 3 zászlóalja. Azonkívül két hídvonat is elviendő. Különös figyelem fordítandó a hegység felé, és hogy Vaccarizzatól el ne vágassék, lépcsőzetesen kell előnyomulnia.”

A vett parancsból kifolyólag gróf Stadion altábornagy a rendelkezésére bocsátott csapatokat 3 oszlopba és 1 főtartalékba osztotta. A jobb oszlop a Hesseni herceg tábornok parancsnoksága alatt az V. hadtesthez és az Urban-hadosztályhoz tartozó 6 zászlóaljból,[6] 3 lovas századból és 12 lövegből állott, 4600 gyalogost, 440 lovast kitevő állománnyal. A középső oszlop báró Paumgarten altábornagy parancsnoksága alatt az V. és IX. hadtesthez és az Urban hadosztályhoz tartozó 10 zászlóaljból, 2 lovas századból[7] és 20 lövegből állott s állománya 9000 gyalogost és 200 lovast tett ki. A bal oszlop báró Urban altábornagy parancsnoksága alatt, a saját hadosztályához és a VIII. és IX. hadtesthez tartozó 7¹/₃ zászlóaljból,[8] 2 lovasszázadból[9] és 16 lövegből állott, 6000 gyalogos és 200 lovas létszámmal. S végül a főtartalék az V., VIII. és IX. hadtesthez tartozó 2 zászlóaljból,[10] 2 lovas századból,[11] 20 lövegből és 2 hadihídvonatból állott, 1400 főnyi gyalogos és 200 lovas állománnyal. Ezek szerint a gróf Stadion altábornagy rendelkezésére álló csapatok állománya 25¹/₃ zászlóaljat és 9 lovas századot, vagyis 21.000 gyalogost és 1040 lovast, továbbá 68 löveget tett ki.

A kiadott intézkedések szerint az Urban-oszlopban a műúton Bronin át Casteggiora,[12] a Paumgarten-oszlopból a Gaál-dandárnak Barbianellon át Robeccora, a Bils-dandárnak pedig Pinerolon át Casatismara s végül a Hesseni hercegnek oszlopával Verrán és Castelletton át Calcababbiora kellett előnyomulnia, utóbbi egyúttal a hadtest jobb oldalát is fedezvén. Az említett végpontokra érve, az oszlopparancsnokoknak a további parancsokat be kellett várniok.

Ezeknek a támadó oszlopoknak a további előnyomulás folyamán a francia I. hadtestnek Vogheranál álló 1. hadosztályába kellett ütközniök. Itt Forey tábornok parancsnoksága alatt az említett hadosztályon kívül még az V. hadtesthez tartozó 93. gyalogezred, 5 szakasz chasseurs d'Afrique és 10 piemonti chevaux-legers század állott Sonnaz tábornok parancsnoksága alatt, vagyis összesen 16 zászlóalj, 10 piemonti lovas század, 5 szakasz afrikai lovas és 12 löveg, 8500 gyalogos és 1180 lovas állománnyal. A francia I. hadtest másik két hadosztálya jóval hátrább, Pontecuronenál állott; azok részéről Forey támogatására nem igen számíthatott. Forey előőrsei Corvino–Casteggio–Veretto–Calcababbio–Branduzzo–Pancarana vonalában voltak felállítva.

Gróf Stadion altábornagy intézkedése szerint az Urban-oszlopnak akkor kellett Broniból előnyomulását megkezdeni, amikor a középső oszlop Barbianellohoz ért. Azonban Urban altábornagy az erről szóló értesítést nem várta be, hanem már 8 óra 30 perckor elindult Broniból és 10 óra tájban Verzatet érte el. Erről s hogy ott a rekkenő hőség miatt egy óra hosszat pihenteti csapatjait, az altábornagy jelentést küldött a hadtestparancsnokságnak, melyet az, a Paumgarten-oszlop élén menetelve, délelőtt 1 órakor kapott meg. Hogy a középső és a bal oszlopnak az előrejutásra és felzárkózásra elég ideje legyen, a hadtestparancsnokság a Casteletto–Casatisma–Verzate vonalából való további előnyomulást csak déli 12 órára rendelte el. Ámde Urban altábornagy azt már 11 órakor megkezdte s amikor 12 óra 45 perckor a hadtest fenti rendelkezését megkapta, oszlopával már Casteggio előtt állot s mivel ez a helység csak gyengén volt megszállva, néhány ágyúlövés és az élosztagok támadása elég volt ahhoz, hogy az hamarosan birtokba ejtessék. A visszavonuló gyenge ellenséges osztagokat a két előrevont huszárszázad erélyesen üldözte Montebelloig. Ide érve Urban altábornagy a 3. vadász- és a 39. ezred III. zászlóalját Genestrello megszállására rendelte előre.

Közben a Hessen-oszlop déli 12 órakor tovább folytatta előnyomulását Castellettoból a kijelölt irányban, a Paumgarten-oszlop Gaál-dandára pedig a hadtestparancsnokságtól vett parancs folytán 12 óra 30 perckor Casatismaból Casteggio felé folytatta útját, míg a Bils-dandár Robecconál maradt. Maga a hadtestparancsnok az Urban-csoporthoz Montebellora előre lovagolva, a helyzetről való tájékozódás után nevezett altábornagynak meghagyta, hogy egyik dandárával Genestrellot, a másikkal Casteggiot szállja meg s egyébként délután 2 óra 30 perckor arra az elhatározásra jutott, hogy e napon már nem folytatja az előnyomulást s kiadott rendelkezései szerint a Gaál-dandárnak Casteggionál, a Bils-dandárnak Casatismanál, a főtartaléknak Robecconál, a Hessen-oszlopnak pedig Branduzzonál kellett az éjjelt töltenie, ahova annak Calcababbio mellől hátrafelé kellett menetelnie.

Közben a mit sem sejtő Foreyt és hadosztályát a visszavonuló piemonti lovasság igen kellemetlenül fellármázta nyugalmából, miután addig a francia tábornoknak fogalma sem volt az osztrákok előnyomulásáról. Déli 12h 30'kor erről tudomást szerezve, Forey a kéznél lévő 2 zászlóaljjal, 2 lovasszázaddal és 2 löveggel haladék nélkül megindult Montebello felé, a tobbi csapatoknak parancsot adván, hogy minél előbb kövessék őt. Délután 2h 30'kor, mikorára már 2 újabb zászlóalj is beérkezett, Forey tábornok 3 zászlóaljat Genestrello és az attól délre fekvő magaslat ellen, 1 zászlóaljat pedig a vasut vonal mentén indított támadásra és a 2 löveget a 2 lovasszázad fedezete alatt a műút mentén vonultatta fel. Most aztán meglepetés dolgában az osztrákokra került a sor, akiknek a francia ágyúk megszólalásáig szintén még csak fogalmuk sem volt, hogy ellenséges támadás veszélye fenyegeti őket. Ez a támadás az osztrák csapatokat a lehető legkellemetlenebb körülmények között érte. Az Urban-csoport pihenésre tért két dandára ugyanis Genestrelloban és Casteggioban egymástól 4 km. vagyis egy órai távolságra feküdt, a Paumgarten-oszlop két csoportja pedig mintegy 7 kmnyi távolságra volt a harc színhelyétől s végül a Hesseni herceg csoportja nemhogy közelebb lett volna, hanem inkább még jobban eltávolodott a harc színhelyétől.

Mindazonáltal az Urban-csoport legelől levő csapatjai a 3. vadászzászlóalj és az 59. gyalogezred III. zászlóalja, elszántan rávetették magukat a támadó ellenfélre s miután a hamarosan felvonult 2 osztrák löveg a francia tüzérséget nemsokára leküzdötte, Forey támadása nemcsak fennakadt, hanem csapatjai csakhamar visszavonulni kényszerültek. Eszerint ezúttal 1280 osztrák szép sikert aratott 1350 francia fölött.

Ámde délután 3 óra tájban Forey tábornok az újonnan beérkezett csapatokkal megújította támadását, még pedig a Beuret-dandár 7 zászlóaljával Genestrello felé, míg a Blanchard-dandár 4 zászlóalja a vasut mentén nyomult előre. Genestrellot és környékét most már 3 vadász zászlóaljból és a 39. ezred III. zászlóaljából álló Boér-dandár védelmezte; ellenben az előbbi harcban igen sokat vesztett 59-es zászlóaljat megfelelő távolságra hátra kellett vonni. az itt megújult harcban tehát Urban altábornagynak csak 1350 embere harcol Forey 3100 embere ellen s így előbbieknek egyideig tartó hősies védekezés után visszakellett vonulniok, de amikor a Casteggio felé útban levő és a harc színhelyére előrendelt Gaál-dandár élzászlóalja, a 49/II. zászlóalj is beérkezett, Urban altábornagy csapatjait újból ellentámadásra rendelte előre s azoknak sikerült is átmenetileg a genestrelloi magaslatot visszafoglalni, hanem aztán azok kénytelenek voltak Montebellora visszavonulni. Ebben az újabb harcban az osztrákok részén 2680 ember vett részt 3100 francia ellen.

Közben a vasut mentén is dülőre jutott a dolog. Itt a 40. és 59. ezred egy-egy zászlóalja, mintegy 1300 ember viaskodott az 1760 főt számláló 4 francia zászlóaljjal. Amikor később a 3. gyalogezred II. zászlóalja (1040 fő) 4 löveggel a helyszínre érkezett, sikerült ugyan a franciákat visszanyomni, hanem a genestrelloi harc közvetlen kimenetele délután 5 óra tájban a vasútmenti osztrák csapatokat is a harc félbeszakítására és a visszavonulás megkezdésére késztette.

Ezalatt Urban altábornagy a Gaál-dandár többi részeit, 4 zászlóaljat, Montebello és az attól délkeletre fekvő magaslatok megszállására rendelte. Ezek ellen Forey tábornok a 7 zászlóaljat számláló Beuret-dandárral a műút mentén és az attól délre fekvő magaslatokon át, a Blanchard-dandár 4 zászlóaljával pedig a vasut felől intézett egységes támadást, 2 üteget pedig a műút mellett vonultatott fel. Ez az első támadás nem sikerült; annak heve az osztrákok ellentámadásokkal kapcsolatos szívós védekezésén csakhamar megtört. D. u. 5 órakor a franciák megújították támadásikat, amiből Montebello birtokáért egy óránál tovább tartó elkeseredett utcai harc keletkezett, amelyben végül mégis csak a franciák kerekedtek felül s este fél 7 óra tájban Montebello végleg a franciák birtokába ment át, az osztrákok pedig Casteggiora vonultak vissza, ahova időközben a Bils-dandár és a főtartalék is beérkezett. A visszavonuló osztrákokat a piemonti lovasság megpróbálta ugyan üldözni, azonban hatásos gyalogsági tüzzel sikerült azt távolt tartani.

Mialatt mindezek történtek, a Hesseni herceg oszlopa is harcba keveredett. Ez a oszlop ugyanis délután fél 4 óra tájban Branduzzoba érve, ott a hadtestparancsnokságtól azt a parancsot vette, hogy újból nyomuljon előre a Staffara felé, majd később, hogy a Montebellonál harcoló franciák baloldalába hasson. Ámde a Blanchard-dandárnak Oriolonál álló egy zászlóalja, amelyet később még másfél zászlóalj megerősített úgy, hogy itt végeredményben összesen mintegy 2000 francia harcolt, oly lendülettel támadta meg a mintegy 3700 főnyi Hessen-csoport jobboldalát, hogy a herceg csak ennek a támadásnak a visszaverése után küldhetett Montebello felé 8 gyalogszázadból álló erősbítést, amelyek azonban már csak a hadtest visszavonulásának megkönnyítésére voltak némileg felhasználhatók. Erről tudomást szerezve, a Hesseni herceg a maga csapatjait is visszavezette a Po felé.

Forey tábornok megelégedett a kivívott sikerrel és, bár az ütközet vége felé Baraguey d'Hillers tábornagy személyes vezetése alatt vasuton állítólag az egész Bazaine-hadosztály Montebellore érkezett,[13] Casteggiot már nem tartotta tanácsosnak megtámadni. Ellenben a hadtestparancsnok jóváhagyásával az este beálltával nagykiterjedésű tábori tüzeket gyújtatott, miközben ő maga csapatjait Vogherara vezette vissza.

Az osztrákok a nagykiterjedésű tábori tüzek által félrevezetve, a franciák tetemes megerősítésére következtettek, arról pedig, hogy Forey Vogherara vonult vissza, fogalmuk sem volt. Stadion altábornagy ennélfogva másnapra túlerős ellenséges erők harcbalépésétől tartva, még az est folyamán, 8 óra 30'kor elrendelte a vaccarizzai hídfőbe illetve a Po mögé való visszavonulást, melyet a csapatok még az éj folyamán kezdtek meg. Az utóvédül kirendelt Bils-dandár csak másnap délután 1 órakor érte el Vaccarizzát.

A május 20-iki harcokban az osztrákok halottakban és sebesültekben 42 tisztet és 1074 embert, eltűntekben 4 tisztet és 303 embert, összesen tehát 46 tisztet és 1377 embert vesztettek.[14] A franciák vesztesége halottakban és sebesültekben 654, eltűntekben 69, összesen tehát 723 ember. A piemonti lovasság mindenesetre tetemes veszteségeket szenvedett, de azok nagysága számszerűleg megemlítve sehol sincs.

[1] Bartels id. m. 44, illetve 43. oldalán az osztrák lovasság téves felhasználásáról a következőket írja: „Eine elendere Verwendung der Reiterei kann man sich nicht denken, als anstatt sie zur Sicherung des Heeres (jobban mondva: zur Aufklärung) zu begrauchen, in dessen Rücken kantonieren zu lassen ... Im Kriege muss man jede Kraft ausnützen ... Die Kavallerie zu schonen, ist eine Thorheit: weil sie theuer ist, muss man sie tüchtig gebrauchen; in Italien konnte man sie wohl nicht zu grossen Attaken, aber umsomehr zu kühnen Streifungen, zum kleinen Kriege (és tegyük hozzá: und zur Aufklärunge) verwenden.”

[2] Erre nézve a Porosz vezérkari mű 31. oldalán a következő érdekes adatokat tartalmazza: „Die Landbewohner waren ruhig und zu jeder Leistung bereit. Ihre Neigung, aus Allem Vortheil zu ziehen, machte sie schnell zum Kleinhändler für den Soldaten. Zahllose Indiwiduen trieben sich wie bei einem Friedens-Manöver unter dem Militär herum, um es konnte den Verbündeten an den vollständigsten Nachrichten nicht fehlen, wo die Natur des Bodens es den Gegend Kundigen so leicht machte, di Vorposten-Ketten unbemerkt zu durchschleichen. Den Oesterreichern wurde es hingegen fast unmöglich, irgend eine Nachricht zu erhalten, und man möchte fast galuben, dass das Publikum durch die Zeitungen fast besser unterrichtet gewesen sei, als das Hauptquartier durch seine Kunschafter.”

[3] Kunz H., von Montabello bis Solferino, 3: „Was man von Gegner wusste, war durchhaus unzureichend. Die Spannung und Unruhe wuchs von Tag zu Tag, in demselben Grade schwand aber auch das Vertrauen der Truppen in die obere Führung. Es zeigte sich bereits in den ersten Tagen des Feldzuges, dass die Wahl des Grafen Gyulay zum Oberbefehlshaber (és bátran hozzáfűzhetjük: und des obersten Khun zum Generalstabschef der Armee) keine glückliche war. Gyulay selbst fühlte, dass etwas geschehen müsse. Er griff zu dem früher vielbeliebten Mittel einer sogenanten „gewaltsamen Aufklärung.”

[4] Osztrák vezérkari mű, I, 283.

[5] Tévedés; nem Vogheraból, hanem délfelől, az V. hadtesttől jöttek.

[6] Ezek között a nagyszebeni 31. gyalogezred 4 és a temesvári 61. gyalogezred 1 zászlóalja.

[7] A Heller-huszárezred 2 százada.

[8] Ezek között a debreceni 39. gyalogezred 2 zászlóalja.

[9] A Haller-huszárezred 2. százada.

[10] Ezek között a debreceni 39. gyalogezred gránátos zászlóalja.

[11] A Haller-huszárezred 2 százada.

[12] Lásd a XXII/11. számú mellékletet.

[13] Le Comte Ferdinand, Relation historique et critique de la Campagne d'Italie, 71. – Sőt Fruston a Spect. milit. 32. köt. 126. oldalán azt állítja, hogy a harc végén – après le fête – nemcsak a Bazaine-, hanem a Ladmirault-hadosztály is Montebellora érkezett volna ami azonban tévesnek látszik. – Bazancourt ellenben, La Campagne d'Italie című műve 147. oldalán csak azt mondja, hogy este 7 órakor Baraguey d'Hilliers tábornagy a 3. hadosztálynak parancsot adott a Pontecuroneból Vogherara való előnyomulásra, majd este 8 órakor maga a tábornagy is lóra ült s miután a motebelloi helyzetet szemügyre vette, Vogherara tért vissza.

[14] Osztrák vezérkari mű, I. 315.