XXII/10. és 11. számú melléklet.

Miközben az osztrák VIII. hadtest május 4.-én tüntetéseit Voghera–Tortona irányában végrehajtotta, a hadseregparancsnokság újabb támadó tervet, a Vercelli–Turinon át való előnyomulás tervét eszelte ki, alighanem azzal a szándékkal, hogy a Susa-n át Turin felé előnyomuló franciákat elkülönített helyzetükben meglepje és tönkreverje.[1]

A kiadott intézkedésekből kifolyólag május 7.-én a VII. hadtest és a tartalék-lovas hadosztály Vercellire, az V. hadtest Palestroba, a II. hadtest Robbiora, a III. hadtest Candiára és a VIII. hadtest 1. hadosztálya Mortarara menetelt, ahova a hadseregparancsnokság is áttette főhadiszállását; az említett hadtest másik hadosztálya a Cornalenál kiépített hídfőben maradt vissza.

Május 8.-án a hadtestek tovább folytatták menetüket és a VII. hadtest S. Germanoig, annak 2 zászlóaljból, 1 huszár századból és ¹/₂ röppentyű ütegből álló különítménye báró John ezredes parancsnoksága alatt a hadsereg jobboldalának biztosítása céljából Biellaig s másnap, anélkül hogy ellenségre bukkant volna, Ivreaig, a II. hadtest és a hadsereg főhadiszállás Vercelliig, az V. hadtest Asiglianoig, a III. hadtest Palestroig és a VIII. hadtest 1. hadosztálya Robbioig jutott.

A Bresciaban lévő Urban altábornagy, akinek tulajdonképpen az volt a feladata, hogy mozgó hadosztályával Lombardia lakosságát féken tartsa s akinek egyik dandára, mint tudjuk Comoban volt,[2] e napon a Po déli partjára Pavia és Piacenza tájékára rendeltetett, hogy az ellenség figyelmét a hadseregtől el, és inkább magára vonja.[3] Az altábornagy a Rupprecht dandárt Milanoba rendelve, a másik (Vallon-) dandárral erőltetett menetekben május 10.-én Piacenzát, 12.-én pedig Stradellát érte el.

Május 9.-én a Sesia jobbpartján lévő hadtestek úgy Casale, mint Turin felé kisebb-nagyobb osztagokat toltak előre, amelyek sehol sem találtak ellenségre. A szárd főhadiszálláson ezek az ellenséges mozdulatok igen nagy megdöbbenést váltottak ki és bár Turint már elveszettnek hitték,[4] azért legalább némi támasz gyanánt az 1. hadosztályt mégis odarendelték.

Ugyane napon az osztrák hadseregparancsnokság Casalet nehéz ágyúkkal akarta lövetni, amikor egy újabb hír minden további működésnek és előnyomulásnak úgy Turin, mint Casale felé egyszerre véget vetett. Kémek ugyanis azt jelentették, hogy 40.000 francia Turinból Alessandriába indult, ahol az egész szövetséges hadsereg összpontosul, hogy aztán onnan valószínűleg Piacenzára meneteljen. Ez a hír annyira zavarba ejtette az osztrák hadseregparancsnokságot, hogy a Turin felé való további előnyomulást beszüntetve, a Lomellinába való gyors visszatérést határozta el, ami május 10. és 13-ika között, anélkül, hogy azt az ellenség megzavarta volna, végre is hajtatott.

A szövetségesek nem tudták mire vélni a dolgot, de mindenesetre nagyon megörültek a nem várt fordulatnak.[5]

A siettetett visszavonulás okozta gyors menetelés és gyakori keresztezések nagyon kimerítették az osztrák csapatokat, úgy, hogy kétnapi pihenőt is közbe kellett iktatni,[6] de végre a hadsereg a XXII/11. számú melléklet szerint elég kényelmesen helyezkedett el a Sesia és Ticino között. Előbbemlített folyó mentén, Vercellitől a Po-ba való beömlésig a VII. és III. hadtest, a Po mentén folytatólag egészen Paviaig a VIII. hadtest állította fel előörseit. E hadtestek zömei következőleg állottak fel: a VII.-iké Robbionál, a III.-iké Mortaranál, a VIII.-iké Lomellonál. A II. és V. hadtest hátul tartalékviszonyban állott fel, mégpedig a II. Albonese, az V. Trumello tájékán. A Po jobbpartján csupán Urban altábornagy maradt csoportjával, egy kisebb osztagot Vogheraig tolván előre s végül a jobbszárny illetve oldal biztosítása céljából a lovashadosztály Vespolatenál állott fel. Gyulay táborszernagy Garlascoban ütötte fel hadiszállását. A hadiszínhely felé vasuti szállítás alatt levő IX. hadtest Piacenzara irányíttatott. Ebben a felállításban a hadsereg néhány napig megmaradt.

Május 15-ikével Veronában megalakult a „legfelsőbb hadseregfőparancsnokság a működő hadseregek számára” s Gyulay táborszernagynak jelentéseit ezentúl oda kellett előterjesztenie.

Napoleon császár május 14.-én Alessandriába beérkezvén[7] az egyesült francia-szárd sereg felállításán némi változtatásokat rendelt el, s azok végrehajtása után a szövetségesek seregei május 16-ikáig a XXII/11. számú melléklet szerint következőleg állottak fel: a szárd 5. hadosztály fele Pomaronál, másik fele Frassinettonál; a 2. és 3. hadosztály, valamint a szárd hadsereg főhadiszállása Casalenál, a 4. Balzolánál; az 1. hadosztály fele Occimianonál, másik fele Ponte Sturanál s végül a Sambuy-lovashadosztály S. Germanoban és Santhiában. Garibaldi egyidejűleg parancsot kapott, hogy szabadcsapatával Biellara menetelve, onnan eredeti feladatához képest a fölkelés szítása céljából az osztrák sereg háta mögé Lombardiába vonuljon be.[8] A franciák részén az I. hadtest zöme Pontecurone-nál, annak Forey-hadosztálya 10 piemonti chevaux-legers századdal Vogheranál, a II. hadtest Salenál, a IV. Bassignana–Valenza–S. Salvatore területén, a III. Tortonanál, a gárda és a hadsereg főhadiszállása Alessandriánál. Az V. hadtest Autemarre-hadosztálya a Trebbia völgyében fekvő Robbiora rendeltetett, hogy az osztrák hadvezetőségnek Piacenza sorsa miatt gondokat okozzon.

[1] Hogy a hadseregparancsnokságnak ezzel az újabb művelettel mi volt a tulajdonképpeni célja, azt senkinek sem árulta el. Erre nézve május 4.-én este 11 órakor a VIII. hadtestnek kiadott intézkedésben és a bécsi központi irodának elküldött jelentésben a következő nagyképű, talányszerű, a dodonai jósda misztikus kijelentésére emlékeztető meghatározást olvassuk: „Ich beabsichtige, mich auf einige Zeit mit der Armee von der unteren Operationslinie Pavia–Lomello zu entfernen und die Operationen auf jene von Mailand–Vercelli zu verlegen.” Sajnos, ez volt, így nézett ki rendszerint az akkor nagyhangú, beképzelt, félistenek módjára a fellegekben járó sztratégák parancstechnikája. Meg kell még jegyeznünk, hogy a hadseregparancsnokság ezt az újabb műveletet offenzívának (Offensiv-Bewegung) mondja, utóbb azonban már csak földerítésről (Recognoscirung) beszél (Osztrák vezérkari mű, I, 192.), megfeledkezvén arról hogy már az I. Napoleon által tisztázott elvek szerint földeríteni csupán kisebb csapatrészekkel s főleg lovassággal, nem pedig egész hadseregekkel szokás és hogy az úgynevezett erőszakos szemrevételek (scharfe Rekognoscierung) ideje már régen lejárt.

[2] Lásd a 157. oldalon.

[3] Az altábornagynak szóló elég furcsa parancs következőleg hangzott (Osztrák vezérkari munka, I, 211.): „Im Nachhange zu meinem Befehle ... eine demonstrative Streifung rechts aufwärts des Po zu machen, bemerke idh dass der Zweck dieser Unternehmung sein muss, die Aufmerksamkeit des Feindes zu theilen, Erkundigungen über seine Aufstellung, namentlich in den Gebirgen gegen Spezia einzuziehen, dabei jedoch nie den Hauptzweck Ihrer Aufgabe ausser Auge zu verlieren, stets à portée zu bleiben, Unordnungen im Lombardisch–Venetianischen mit Blitzzesschnelle niederzuschlagen, daher Euer Hochwohlgeboren sich nicht allzuweit ven Ihren Basispunkten Pavia und Piacenza und dem seither nahezu vollendeten Brückenkopfe von Vaccarizza entfernen wollen.” Szegény Urban altábornagy, még ha megfeszült volna, sem tudott e sokféle és óriási területekre kiterjedő különböző feladatoknak megfelelni. Ez megint igen érdekes és tanulságos példája az akkori vezérkar parancsadási módjának, mely az egyes parancsnokokat sokszor teljesen lehetetlen feladatok elé állította.

[4] A szárd főhadiszálláson meg voltak győződve, hogy fővárosuk immár „une proei facile” lesz az osztrákok számára.

[5] „L'ennemi, contre toute entente, suspendit sa marche” – mondja az egyik forrás, a másik pedig: „... Des lors Turin était préservé. L'ennemi, par ses retards et par ses tatonnemens avait perdu les bénéfices de sa brusque entrée en campagne et l'armée alliée sortait tout-à-coup d'une situation pleine de périls ...”

[6] Porosz vezérkari mű, 28: „In Märschen von 4 Meilen und darüber war innerhalb 2 Tagen die österreichische Armee, dem linken Flügel der sardinischen Aufstellung gegenüber zusammengezogen worden, mit einer Energie und Schnelligkeit, die beim ersten Vorrücken gegen deren Front glänzende Früchte getragen haben könnte ... Die Umkehr wurde mit einer Hast betrieben, welche die Truppen zu büssen hatten.”

[7] Lásd a 154.oldalon.

[8] Carrano, Cacciatori delle Alpi, 219.