XXII/10. számú melléklet.

Az angolokkal a tárgyalások meghiusulván, Gyulay, mint már említettük, április 27.-én Bécsből parancsot kapott a hadműveletek megkezdésére.[1] A Pavianál illetve Bereguardonál összpontosított hadseregből[2] ebből kifolyólag április 29. és 30-ika folyamán a III., VIII. és II. hadtest Pavianál, az V. és VII. hadtest pedig Bereguardonál és Vigevanonál a Ticinon átkelve, a Terdoppio mögött állott fel.

A hadseregparancsnokság eredetileg, Kuhn ezredes hadműveleti terve értelmében,[3] Mezzana Cortinál a hadsereggel a Po jobbpartjára szándékozott átkelni, hogy aztán a Potól délre nyomuljon a szárdok ellen támadólag előre, azonban az április 27.-én Bolognából vett ama hírre, hogy 26-ika folyamán egy francia hadosztály Genuanál partraszállt, egy másik, nyugat felől a szárazföldön előnyomuló francia hadosztály pedig már szintén savoyai területre lépett, Gyulay a szárdok jobbszárnya ellen Alessandria irányában tervezett támadást túlveszélyesnek találta s így ehelyett arra az elhatározásra jutott, hogy a hadsereget inkább arctámadásra Valenza–Bassignana irányába vezeti előre, ott a szárdok felállítását áttöri és miután azokat visszavetette, az egyik vagy másik francia csoport ellen fordul.

Ehhez képest a hadsereg május 1.-én a mindössze 10 km.-nyire előbbre fekvő Agognaig nyomult előre, május 2.-án pedig a Sesia és a Po mögött következőleg állott fel:[4] A VII. hadtesttel Robbionál, az V-ikkel Candianál, a II-ikkal Sartirana–Mede környékén, a III-ikkal Torre Berettinél, a VIII-ikkal Pieve del Caironál s a tartalék-lovashadosztállyal Trumellonál; a hadseregparancsnokság Lomelloba került. Végül az Urban-hadosztály Rupprecht-dandára, arra a hírre, hogy tetemesszámú olasz szabadcsapatok Comon át Lombardiába szándékoznak betörni, az említett városba rendeltetett.

A szemben álló szárd sereg enapi helyzetét már volt alkalmunk megismerni,[5] a franciák részén pedig az I. hadtest Serravallenál, a II. Gavinál, a Gárda hadtest Genuanál állott; a III. hadtest 2. hadosztálya Alessandriát, 3. hadosztálya Turint, 1. hadosztálya Susat érte el s végül a IV. hadtest még csak előnyomulóban volt Turin felé.

A szárd hadvezetőség örömmel állapította meg ugyan, hogy az ellenség főtámadása nem a gyengének tartott Alessandria ellen irányult, de azért, mivel a franciák részéről egyelőre még mindig nem számítottak hathatós támogatásra, az a kellemetlen érzésük volt, hogy felállításuk közepe ellen irányuló ellenséges támadásnak is felette kellemetlen következményei lehetnének. Még jobban fokozódott az aggodalom, mikor 2.-án este a valenzai magaslatokról a Po bal partján, ameddig a szem ellátott, mindenütt ellenséges tábori tüzeket lehetett észrevenni.

Gyulay táborszernagy fentebb említett elhatározása értelmében május 3-ikára a III. hadtestnek parancsot adott a Valenzát át való előretörésre, mely művelete a VIII. hadtestnek balról Salé, az V. hadtestnek pedig jobbról Frassinetto irányában intézendő tüntetések által kellett elősegíteniök. A szárdok körében, tekintve, hogy a franciák részéről még kellő támogatásban nem részesülhettek, ezek a műveletek igen nagy nyugtalanságot okoztak, de félelmük hiábavaló volt, mert Gyulay 3-ika folyamán Bécsből vett ama hírre, hogy május 1.-én 50.000 franciát Turinból vasuton Casale–Alessandria felé szállítottak és hogy április 30.-án egy francia hadosztály a Mont Cenin át Turinbe érkezett s végül hogy Mac Mahon is csapatokkal Genuaból Alessandria felé útnak indult,[6] a Valenzán át tervezett támadás folytatását beszüntette, miről május 3.-án este a következő Bécsbe küldött távirati jelentéssel számolt be: „A franciák beérkezése megakadályoz ama tervem végrehajtásában hogy Bassignananál keresztültörjek.”[7]

Miután az osztrákok ezzel kapcsolatban a valenzai vasúti híd egyik pillérének aláaknázásához is hozzáfogtak, az olaszok hamar rájöttek, hogy ebből az irányból sem fenyegeti őket komoly veszedelem.[8] Azonban feltűnő, hogy a hadseregparancsnokság a VIII. hadtestre ráparancsolt tüntetést nem szüntette be, sőt 3.-án este még a Lomelloban lévő összes hidvonatokat is a VIII. hadtest körletében S. Nazzaroba rendelte, ahol azok a május 4-ikére hajló éj folyamán az említett helység és Cornale között a Po folyót át is hidalták, sőt a II. hadtest is utbaindíttatott S. Nazzaro felé, hogy esetleg a VIII. hadtestet a Po déli partjára kövesse. A III. hadtestnek május 4.-én Valenzánál, az V.-iknek pedig Frassinetto felé kellett tüntetnie. A VIII. hadtest május 4-ike folyamán a másikat Tortonara tolta előre, ahol azok az ottani vasuti hidakat elrombolták s aztán ismét Cornaleba tértek vissza, de a Po folyón már nem kelhettek át, mert a május 3.-ától 5.-ig tartó esőzés ezt annyira megdagasztotta, hogy a nagy víztömegek az ottani pontonhidat szétszakították s így a VIII. hadtest helyzete egyideig elég veszélyesnek volt mondható.

[1] Lásd a 139. oldalon.

[2] Lásd a 153. oldalon.

[3] Lásd a 152. oldalon.

[4] A helyneveket lásd a XXII/11. számú mellékleten.

[5] Lásd a 153. oldalon.

[6] Osztrák vezérkari mű, I, 183: „General-Adjutant FML. Graf Grünne berichtete: „Nach Bulletin von Turin 1. Mai Nachmittags 50.000 Franzosen nach Casale und Alessandria dirigirt worden. Am 30. April Division Bouat über den Mont-Cenis kommend in Turin angelangt. Mac Mahon mit Truppen aus Genua abgegangen.” Majd később: „Baron Menshengen meldet aus Bern von heute: Seit Donnerstag täglich 10.000 Mann aus Toulon, 8000 aus Marseille, 7000 über Briançon abgeschickt.”

[7] Osztrák vezérkari mű, I, 183: Wahrscheinlich in Folge der erhaltenen Telegramme meldete FZM. Graf Gyulay am 3. Mai Abends ... dem ... FML. Graf Grünne, telegraphisch: „Die Ankunft der Franzosen verhindert meinen Plan, bei Bassignana durchzubrechen, ausszuführen.”

Ehhez Bartels, Der Krieg in Italien 1859 című műve 31. oldalán a következőket jegyzi meg: „War der Plan jemals ernst gefasst worden? Schwerlirh. Denn die Bewegungen bis zum 3. Mai deuten nicht dahin; am 1. Mai hätte sonst der Brückenschlag bei Mezzana oder Vaccarizza geschehen müssen. Als Vorwand, am linken Ufer zu bleiben, war aber das Aviso Grünne's gut brauchbar – und den guten Willen, etwas Grandioses zu thun, bewies man am besten, indem man einen recht kühnen Plan mindestens vorgaukelte, den Plan: im Angesichte des Feindes und unter dem Feuer seiner Artillerie den Po zu überschreiten und eine Brücke zu schlagen!” Meg kell még jegyeznünk, hogy ép Valenzánál, a Po folyó félköralakú görbületében és ahol azonkívül a jobboldali part erősen uralgó volt, az átkelést már eleve felette nehéz műveletnek kellett tekinteni.

[8] „Indizio she coloro stessi is quali baldanzosi ne volevano assalire incominciavano gi à temere d'essere assaliti.”