A szárd hadsereg gyors leigázása lehetetlenné tette Lombardia és a velencei tartomány fellázítását, csupán Brescia tűzte ki a nyilt felkelés zászlaját. Ennek hírére báró Haynau altábornagy a II. tartalék-hadtest részeivel Paduaból március 30.-án a város előtt teremve, annak erődjét a következő napon rohammal bevette, de a város csak kétnapi elkeseredett utcai harcok után adta meg magát. Sőt a rendet egészen csak április hónap folyamán az oda visszatérő II. hadtesttel együtt sikerült helyreállítani. A forradalmi párt Haynaunak itt tanusított kegyetlenkedéseit a „bresicai hiéna” melléknevet adta.

Ezalatt az I. és a tartalék-hadtest Milano környékén helyezkedett el, a II. hadtest pedig április 3.-án Piacenzanál a Po folyón átkelvén, elkergette Parmaból, Modenából és Toscanaból a forradalmi kormányokat és május 11.-én Livornot rohammal vette be, május 25.-én pedig Florencet szállotta meg. Közben a pápai területet is megtisztította a felkelőktől, május 15.-én pedig Bolognát foglalta el.

Legtovább tartotta magát Velence; bár Malghera erődje már május 26.-án megadta magát, azért a város csak augusztus 24.-én kapitulált, de az erődök, a velencei hajóhad és a lagunai flotilla átvétele csak augusztus 27.-én történt meg. A következő napon Radetzky tábornagy törzsével tartotta ünnepélyes bevonulását a Márkus térre, ahol a városnak a hercegérsek és a város podesztája által átnyujtott kulcsait a teljes meghódolás jeléül átvette.

[1] A helyneveket lásd a XXII/1. számú mellékleten.