XXII/7. számú melléklet.

A Mortaranál szenvedett vereségről az olasz főhadiszállás csak a március 22-ikére hajló éjjel 1 órakor szerzett tudomást s ez Chrzanowskit és Károly Albertet a széndékolt offenzíva tervének elejtésére késztette s ehelyett az összes erőknek Novaranál való egyesítését határozták el, hogy ott egy nagy védelmi csata vívása által a végleges döntést előidézzék. Az erre vonatkozó intézkedések még az éj folyamán kiadatván, másnap illetve 23.-án a délelőtt folyamán az összes erők, miután az ellenség az üldözéstől eltekintett, minden nehézség és az ellenséggel való összeütközés nélkül érkezhettek be Novara környékére.

Radetzky főhadiszállásán március 21.-én este még abban a hiszemben voltak, hogy a nap folyamán, csupán az 1. és 2. piemonti hadosztály ellen folyt a harc és hogy a többi olasz erők vagy még mindig Novaranál állanak, vagy már visszavonulóban is vannak Vercelli felé a Sesia mögé. Ezt maga Radetzky is azért tartotta valószínűnek, mert az olasz erőknek, ideértve a Casalen át oda vonandó Ramorino (5.) hadosztályt is, Vercelli tájékán való összpontosítása által Piemont fővárosa, Turin, sokkal jobban és közvetlenebbül lett volna biztosítva az osztrák sereg inváziója ellen, mint a Novaranál veendő felállítás által, amennyiben utóbbi esetben a Turinnal való összeköttetések már teljesen föladottaknak voltak tekinthetők.

Ily szempontok szemelőtt tartása mellett határozta el a tábornagy, hogy az előnyomulást ugyan Novara irányában folytatja, de emellett csapatjait úgy csoportosítja, hogy szükség esetén a főerőt Vercellinél is egyesíthesse. A kiadott intézkedések szerint az I. hadtest március 22.-én Cillavegnát érte el és 1 dandárral Vignarellot szállotta meg; a II. hadtest Vespolate-ra érve, Albrecht főherceg hadosztályát Garbagna-ra tolta előre; a III. hadtest a hadsereg-főhadiszállással Lavezzaraig, a tartalék-hadtest Albonese-re, a IV. hadtest pedig Casa del Boscoig jutott. A Pavianál és Mezzana Corte-nál visszamaradt erőkből gróf Wimpffen Ferenc altábornagy alatt egy önálló hadosztály alakult, melynek Mortarara kellett előnyomulnia.

Március 22-ike folyamán az ellenséges helyzet még mindig nem tisztázódott; Albrecht főherceg jelentette ugyan, hogy maradozók bemondása szerint az olasz erők Novara felé vonultak vissza. Este a főherceg az előőrsöktől vett hírek nyomán újból jelentette, hogy az ellenség nem messze Novarától délre védelmi állásba helyezkedett, azonban D'Aspre táborszernagy hadtestparancsnok ennek nem adott hitelt, hanem a lakosság és a kémek bemondása alapján azt jelentette a hadseregparancsnokságnak, hogy az ellenség Vercelli és Alessandria felé húzódott vissza.[1] Ilyenformán Radetzky még 22.-én este is kínos bizonytalanságban volt az ellenség helyzetét és szándékát illetőleg s ezért este 8 órakor a következő parancsot adta ki a II. hadtestparancsnokságnak: „Minél előbb tudni akarom, hogy az ellenség főerejével tényleg Novarara húzódott-e vissza, hogy – ha netalán ennek valószínűbb ellenkezője történt volna és visszavonulását Vercelli felé folytatta – a további mozdulatokat nyomban ezek szerint rendelhessem el.” Mindazonáltal az éj folyamán a tábornagy még mindíg nem kapott jelentést a Novaranál álló ellenség erejéről s így március 23.-án reggel 8 órakor kiadott intézkedésével csupán a II. hadtestet indította el Novara felé, míg a többieket mind Vercelli felé irányította, ahova aztán, ha Novaránál erősebb ellenségre nem találnak, még a II. hadtestnek is le kellett volna kanyarodnia. A III. és IV. hadtestnek az intézkedés szerint további rendeletig állomáshelyeiken kellett maradniok, mert a tábornagy csak akkor akarta azokat Vercelli felé elindítani, ha már a II. hadtest Novarát birtokába ejtette, jeléül annak, hogy a szárd sereg kétségkívül a Sesia mögé vonult vissza. Egyidejűleg a Trumelloig jutott Wimpffen-hadosztály parancsot kapott, hogy a turini úton Casale felé tüntessen.

[1] Strobl id. m. 41: „Die Vorposten der Division Erzherzog Albrecht erstatteten noch am Abend des 22. die Meldung, dass die Piemontesen unweit südlich der Stadt Novara Stellung genommen hätten. FZM. D'Aspre schenkte aber dieser Meldung keinen Glauben, sondern bereichtete seinerseits nach seinem Eintreffen in Vespolate dem Armee-Commando, dass sich der Feind nach Vercelli und Alessandira gezogen habe. FZM. D'Aspre stützte seine Meldung auf Aussagen der Landleute und solcher Kundschafter, welche in Interesse der piemontesischen Heeresleitung handelten.”