XXII/1. és 6. számú melléklet.

A Wratislaw altábornagy által az ellenség üldözésére kirendelt lovasság július 26.-án reggel[1] ismét előnyomult, 4 lovasszázaddal és 2 löveggel Quaderni, 3 lovasszázaddal Roverbella felé. Az előbbi csoport a Piemont-dandárt lepte meg és 2 tiszt és 7 embernyi veszteség mellett 45 foglyot, a másik csoport szintén ellenségre bukkant és 23 foglyot ejtett, azonban az olasz tüzérség hathatós közbelépése mindkét üldöző csoport további tevékenységének véget vetett s ezután az olaszok már bántatlanul folytathatták visszavonulásukat Goitóra, ahová Károly Albert csoportja déltájban megérkezvén, az ott levő Sonnaz-csoporttal egyesült. – Most aztán a piemonti főhadiszálláson Mantuának a Mincio jobbparján való körülzárásának megszüntetése mellett Volta megszállását határozták el, micélból oda Sonnaz altábornagynak kellett 10 zászlóaljjal, 1 lovasszázaddal és 18 löveggel visszamenetelnie, ami azonban csak délután 5 órakor történhetett meg, mert előbb Károly Albert ismét seregszemlét tartott az egybegyült csapatok fölött, amivel a most igazán nagyon is drága időnek jókora részét hiába és haszontalanul elpocsékolta, mert csüggedt seregébe hamarosan új lelket és vállalkozó szellemet csöpögtetnie nem sikerült.

Radetzky július 26.-án reggel megtudván, hogy az olaszok Villafrancát odahagyták, újból a Mincion való átkelésre határozta el magát és az alzareai főhadiszálláson reggel 9 órakor kiadott intézkedés szerint az I. hadtestnek még délelőtt 11 órakor elindulva, Monzambanó–Pozzolengon át Castiglionera, a Perin-dandár által megerősített II. hadtestnek étkezés után Valeggio–Voltán át Guidizzolora kellett menetelnie. Az I. tartalék-hadtestnek délután 1 órakor Pozzolengora kellett indulnia, míg lovas-hadosztályának a II. hadtestet kellett követnie s végül a III. hadtest parancsot kapott, hogy egy részével Salionzenél a Minción átkelve, Peschierát az említett folyó mindkét oldalán zárja körül.

A II. hadtest élén menetelő Liechtenstein-dandár este 6 óra tájban értel el Voltát, ahová nemsokára Sonnaz csapatjai is beérkeztek. Ebből hamarosan a fokozatosan beérkező többi osztrák dandárok és az olasz Regina-, Savoya- és Savona-dandárok között éjfélig tartó kemény, de eldöntetlen küzdelem keletkezett Volta birtokáért. Reggel az ideiglenesen szünetelt harc még nagyobb erővel lobbant lángra, de 6 óra 30 perckor, miután az olaszok Voltából és az azt környező magaslatokról visszaverettek, Sonnaz altábornagy a Goitóra való visszavonulást rendelte el. A Taxis-lovas hadosztály parancsot kapott ugyan a visszavonuló ellenség üldözésére, de azt csak igen lanyhán és csupán néhány egymás után harcba dobott századdal teljesítette, amelyeket az olasz lovasság eredményesen visszavetett, úgy hogy azok délelőtt 10 óra tájban ismét Voltára vonultak vissza, míg Sonnaz ezután bántatlanul érhette el Goitot.

Az osztrákok a voltai ütközetben halottakban és sebesültekben 20 tisztet és 259 embert, eltűntekben 1 tisztet és 176 embert, vagyis összesen 21 tisztet és 435 embert vesztettek. Az ütközetben mintegy 11.500 fegyveres vett részt s így a veszteség 4%-ot tett ki. Az olaszok mintegy 10.500 fegyveressel vettek részt a harcban. Az ő veszteségük halottakban és sebesültekben 16 tiszt és 314 ember, eltűntekben 2 tiszt és 350 ember, vagyis összesen 18 tiszt és 664 ember, ami 6.5%-nak felel meg.

[1] Lásd a 92. oldalon.