Július 23.-án este Radetzky, miután a villafrancai ellenséges csapatösszpontosításokról semmiféle hírt sem kapott, úgy ítélte meg a helyzetet, hogy mivel a vele közvetlenül szemben álló Sonnaz a Mincio keleti partján semmi szín alatt sem fog többé ellenállást kifejteni, ennélfogva Károly Albert többi csapatjait is a Sonnazzal való egyesülés céljából mihamarabb a Mincio nyugati partjára fogja visszavezetni. Ezt az egyesülést és az említet part mentén elterülő dombvidék rendszeres megszállását megakadályozandó, a tábornagy a Minciotól keletre fekvő dombvidék szélének Sommacampagna–Valeggio vonalában való megszállva tartása mellett, ereje zömével az említett folyó jobbpartjára való átkelést határozta el, hogy ilyenformán minél előbb az ellenség baloldalába és hátába kerüljön. – Ehhez képest a kiadott intézkedés szerint az I. hadtestnek, amelyhez a Buttapietra felől közeledő báró Simbschen-dandárnak is csatlakoznia kellett, arccal délkeletnek a sommacampagna–valeggioi vonalat kellett megszállania[1]. A II. hadtest parancsot kapott, hogy a III. hadtestnek déltájban várható beérkezéséig[2] Peschierát a Mincio balpartján megfigyelje és hogy az utóbb említett hadtestnek előnyomulását, amennyiben azt ellenséges erők még késleltetnék, Cola és Pastrengo felé kirendelendő különítmények által megkönnyítse s aztán keljen át Salionzénél a Mincion, ahol időközben I. tartalékhadtestbeli csapatok védelme alatt hadihíd fog veretni. Utóbb említett hadtestet egyébként a tábornagy a Mincio jobbpartján végrehajtandó gyors és erélyes offenzívára szándékozott felhasználni.

Károly Albert abban a feltevésben és biztos hiszemben, hogy Sonnaz, Viscontival egyetemben, a Mincio-vonalat tartani fogja, a Villafrancanál egyesült csapatokkal az osztrákok baloldalát akarta megrohanni. A részletes terv megbeszélése, illetve megállapítása végett Bava altábornagyot sürgősen Villafrancaba hívták s itt aztán a következő elhatározásra jutottak: a Piemont-dandár Sommacampagnának, a Cuneo-dandár Staffalónak, a gárda-dandár pedig Custozzának vesz irányt. A Castel belforte felől még csak útban lévő Aosta-dandárnak a balszárnyat tartalék viszonyban kellett követnie. Olivieri tábornoknak 12 lovas századdal és 4 löveggel a jobboldalt Verona felé, míg Robilant ezredesnek 15 lovas századdal és 4 löveggel a baloldalt kellett biztosítania Valeggio felé. Hogy az Aosta-dandárnak idő adassék a beérkezésre, a Villafrancaból való indulás idejét d. u. 2 órára tűzték ki.

Közben a hadsereg balszárnyán jelentős események történtek. Sonnaz altábornagy már a július 24-ikére hajló éj folyamán elindult hadtestével Cavalcaselle-ből és Peschieranál a Mincion átkelvén, azt Monzambanon át Borghetto felé vezette előre, útközben a Visconti-hadosztálynak, melynek csapatjai az éj folyamán Salionze környékén élénk csatározást folytattak a szemben álló osztrákokkal, 5 zászlóaljból és 4 lövegből álló erősbítést adván.

Az osztrák I. tartalék-hadtest Haradauer-dandára július 24.-én reggel 9 órakor Salionzebe érkezvén, nyomban hozzáfogott a hídépítéshez és annek elkészülte után a szemben álló ellenséget erélyesen megtámadván, úgy a Visconti-féle, mint a Sonnaz által visszahagyott csapatok rendetlenül vonultak vissza Pontin át Peschiera felé s miután a rendetlen tömeg oda bebocsátást nem nyert, az Solaroli tábornok vezetésével Lonatón át Castiglione felé rohant tovább. A Haradauer-dandárt később a Maurer-, sőt a délután folyamán az I. hadtestbeli Wohlegemuth és Supplikatz-dandárok is követték a Mincio jobbportjára.

A délután folyamán az olaszok Valeggiot is odahagyták, mely fontos átkelőt a Strassoldo-dandár szállotta meg. A Clam-dandár megmaradt a Custozza körüli magaslatokon. Wyss ezredes pedig e napon 4 századával Villafranca mellett elhaladva, a Valeggio-tól északra fekvő S. Zeno-ra vonult. Vajjon tudomást szerzett-e arról, hogy Villafrancában és annak környékén több mint 20.000 ellenséges katona van, azt most már megállapítani nem lehet, az azonban tény, hogy ilyesmiről nem tett jelentést sem az őt kiküldő hadtestparancsnoknak, sem a hadseregparancsnokságnak.[3]

Miután Salionze és Valeggio, majd Monzambano is immár biztosan csapatjainak kezében volt, a délután folyamán Radetzky meghagyta a II. hadtestnek, hogy az 25.-én a Salionzénél elkészített két hadihídon a Mincio jobbpartjára keljen át; egyúttal a közeledő Simbschen-dandárnak parancsot küldött, hogy az a Sommacampagnától a Tione folyóig terjedő állását szállja meg, s hogy az említett folyónál lépjen összeköttetésbe a Clam-dandárral. Az elsővonalbeli 3 dandár tartalékául a tábornagy rendelkezése szerint Zsigmond főherceg dandára Oliosinál állott fel.

A báró Simbschen-dandár július 24.-én hajnali 2 órakor indult el Buttapietráról és Isolatába érve, megtudta, hogy Villafrancaban igen erős ellenség áll. A dandár ezért óvatosabban, részben mellékutak felhasználásával folytatta útját Sommacapagnára, ahova az út fáradalmaitól és a nagy hőségtől eltikkadva, a déli órában érkezett meg, miért is a dandár parancsnok a csapatoknak 2 órai pihenőt engedett. Ezt az időt azonban ezek nemcsak pihenésre, hanem élelmicikkek és nagy mennyiségű italok szerzésére használták fel és legnagyobb részük alaposan lerészegedett. – Délután 2 órakor báro Simbschen tábornok 2 zászlóaljjal, 2 lovas századdal és 5 löveggel elindult Custozza felé s 3 órakor odaérkezve, a Clam-dandár ott volt osztagai saját körletükbe vonultak el. Délután 3 órakor újabb 2 zászlóalj és 3 löveg indult el Sommacampagnából Staffalo és környékének megszállására, a még megmaradt 2 zászlóalj pedig Sommacampagnát és a közeli magaslatokat szállotta meg.

A villafrancai olasz csoport intézkedésszerűen délután 2 órakor kezdte meg előnyomulását, de olyan lassan haladt előre, hogy annak élei csak d. u. 4 óra 30 perckor érkeztek az osztrákok által megszállt magaslati vonulat elé. Az egyes, az állás nagy kiterjedésénél fogva egymással összeköttetésben nem álló osztrák csoportok a nagy olasz túlerőnek ugyan elég hosszú ideig, vagy többek között a staffallói csoport majdnem 4 óra hosszat állott ellen, hanem végül részben minden oldalról körülfogva, fel kellett hagyniok a küzdelemmel. A custozzai és staffalloi osztrák csoportok maradványai Oliosira és Sonára, s utóbbiak innen Veronába húzódtak vissza, míg a nagyon lerészegedett sommacampagnai csoport emberei részben elestek, részben foglyul estek. Az est és az éj folyamán Veronában a szerencsétlenül járt dandárnak, amelyhez egyetlen magyar osztag sem volt beosztva, mintegy 1500 embere és 3 ágyúja verődött össze.

A dandár veszteségei igen nagyok voltak; 20 tiszt és 134 ember meghalt illetve megsebesült, 25 tiszt és 1135 ember pedig eltűnt, azaz nagyobbára foglyul esett. Az összveszteség tehát 45 tisztre és 1269 emberre rúgott, ami a ütközetállomány majdnem 24¹/₂%-ának felel meg. A sommacampagnai egyik határőr-zászlóalj pláne ütközetállományának több mint 79%-át vesztette el. – Az olaszok állítólag mindössze 7 tisztet és 60 embert vesztettek halottakban és sebesültekben, s a harcok befejezése után Sommacampagnánál, Staffalonál és Custozzánál ütötték fel táboraikat.

Este 8 óra tájban a Robilant-dandár 6 százada és 4 lövege jelent meg Valeggio előtt, ahol a komáromi 5-ös Radetzky-huszárok 2. százada állott előőrsön. Ez az ellenséget megpillantva, nyomban rohamra indult ellene és annak elővédét vissza is vetette, hanem aztán a túlerő elől vissza kellett vonulnia.[4] Az olasz lovasság meggyőződvén, hogy Valeggiot az ellenség erősen tartja megszállva, tovább nem erőltette a dolgot hanem visszahúzódott dandárának zöme felé.

[1] Kunz id. m. 77: „Wir wissen, dass bei Fillafranca und Mozzecane 9¹/₂ Bataillone, 6 Schwadronen und 16 Geschütze der Piemontesen lagerten. Dass die Brigade Clam an ihnen vorbeimarschierte, ohne sie zu entdecken, kann bei der oberitalienischen Bodenbedeckung nich Wunder nahmen, aber Oberst Wyss, mit seinen 4 Schwadronen, musste sie entdecken, ung genaue Meldung derüber an Radetzky senden. Dies geschach jedoch keineswegs.”

[2] Ámde ez a hadtest, állítólag megint élelmezési nehézségek miatt, csak este 10 órakor érekezett meg Castelnuovoba.

[3] Kunz id. m. 80: „Über die Anwesenheit stärkerer piomentisicheur Abteilungen bei Villafranca erstattete Wyss keine Meldung.”

[4] Erről az összetűzésről Grüll id. m. 367. a következőket írja: „Oberlieutenant Karvallyi von Radetzky-Husaren, , hatte mit seinem Zug dei Vorposten auf der nach Villafranca führenden Strasse bezogen, als er plötzlich eine grosse Staubwolke bemerkte – eine Division piemontesischer Lanciers rückte zur Wiederbesetzung Valeggio's im scharfen Tempo an. Allsogleich sammelte Karvallyi seinen Zug und, die Vortheile benutzend, welche ihm die zwischen zwei tiefen Gräben eingeengte Strasse bot, attaquirte er die Téte der feindlichen Kavallerie, wurde aber, wie natürlich, durch die grosse Uebermacht geworfen. Er attaquirte dennoch zum zweiten Male mit demselben Muthe, die herumlaufenden Pferde hinderten jedoch seine Abtheilung ihre Ueberlegenheit im Reiten geltend zu machen; bald war Alles handgemein. Der Feind gewann keinen Schritt breit Boden, bis es einem Lancier gelang dem tapferen Oberlieutenant seine Lanze in den Leib zu rennen; er stürzte und nur der bereits eingetretenen Dunkelheit verdnakte er seine Rettung. Korporal Németh, welchem nach der Verwundung des Offiziersdas Kommando zufiel, hielt noch einige Zeit lang das Gefecht; endlich musste sich die kleine Schaar wieder zurückziehen. In diesem Augenblicke jedoch sprenge Rittmeister von Christophe mit dem Reste der Eskadron vor, und warf den Feind in einer gelungenen Attaque zurück.”