XXII/5. számú melléklet.

Károly Albert az osztrákok által kezdeményezett július 22-iki rivolii ütközet céljáról tájékozva egyáltalán nem lévén, ennek az ütközetnek az olasz sereg szempontjából más következménye nem volt, mint hogy Sonnaz altábornagy, mint tudjuk, balszárny-csapatjait kissé hátrább vonta. Maga a főparancsnokság egyebet nem tett, mint hogy a Mantuánál vezénylő Bava altábornagynak meghagyta, miszerint július 23-ika folyamán csapatjait a vár szorosabb körülzárása céljából kissé előbbre vezesse. A hadsereg többi részei megmaradtak eddigi helyzetükben. Ehhez képest a piemonti hadsereg helyzete július 22.-én este, illetve 23.-án reggel a következő képet mutatta: Mantua körülzárására Bava altábornagy alatta Mincio keleti partján állott: Roverbellánál a tartalék-hadosztály (12 zlj, 12 lov. szd, 24 löveg, 7880 lőfegyver és 1200 lovas) és a 2. hadosztály 17. ezrede (3 zlj, 2600 lőfegyver); Mantua felé előretolva: bersaglierik és szabadcsapatok (2000 lővegyv.); Castellaro és Castel Belforte-nál: az Aosta-dandár (6 zlj, 3 lov. szd, 3300 lőfegyver, 360 lovas és 6 löveg) s végül Governolonál: a Regina-dandár (6¹/₄ zlj, 3 lov. szd, 3300 lőfegyver, 360 lovas és 8 löveg). E csapatok összege: 27¹/₄ zlj, 18 lov. század és 36 löveg; azaz 19.080 lőfegyver és 1920 lovas, vagyis összesen 21.000 ember. A Mincio nyugati partján: a 2. hadosztály a 17. ezred kivételével (9 zlj, 6 lov. század, 5900 lőfegyver, 300 lovas és 16 löveg), továbbá a Perrone-hadosztály (12¹/₄ zlj, 8800 lőfegyv. és 16 löveg). E csapatok összege: 21¹/₄ zlj, 6 lov. szd., azaz 14.700 lőfegyver, 300 lovas és 32 löveg. Villafranca–Mozzecane körletében állott; a Piemont-dandár, a Piemont-lovasezred, 1¹/₂ toscanai zászlóalj és a 13. ezred 2 zászlóalja; összesen 9¹/₂ zlj, 6 lov. szd (7000 lőfegyver és 600 lovas) és 16 löveg. A sommacampagna–madonna del montei állásban: a 13. ezred egy zászlóalja, a modenai csapatok (2 zlj, 1 lov. szd és 4 löveg) és a toscanai hadosztály ¹/₂ zászlóalja, 2 lovas százada és 6 lövege: összesen 3¹/₂ zlj, 3 lov. szd. (2550 lőfegyver és 300 lovas) és 10 löveg. A sona–san giustinai állásban: a savoyai dandár és a parmai csapatok; összesen 7¹/₄ zlj, 7 lovas század (5450 lőfegyver és 700 lovas) és 12 löveg. Cavajonban és Calmasinoban: a 14. és 16. ezred, 1 bersglieri század és szabadcsapatok; összesen 6¹/₄ zlj (5000 lőfegyv.) és 8 löveg. Peschiera és Goito között: a Visconti hadosztály 12 zlj, (8000 lőfegyv.) és 16 löveg. – Az egész olasz hadsereg állománya: 87 zászlóalj, 40 lovas század, azaz 61.780 lőfegyver és 3820 lovas, vagyis összesen 65.600 ember és 130 löveg.

Az osztrákok részén állott: Veronánál: ennek védőrsége, az I. és II. hadtest és az I. tartalék hadtest. Ezek állománya: 50¹/₃ zászlóaljban, 36 lovas században, 30.600 lőfegyver és 3400 lovas, továbbá 166 löveg. Mantuában (illetve a kinnrekedt Simbschen-dandár Sanguinettoban): Mantua védőrsége és a IV. hadtest. Ezek állománya: 20 zászlóaljban és 9 lovas században, 14.800 lőfegyver és 900 lovas, továbbá 38 löveg. Az Etsch völgyében: a III. hadtest; ennek állománya: 6²/₃ zászlóaljban és 3 lovas században 5500 lőfegyver és 300 lovas, továbbá 18 löveg. – Az egész osztrák hadseregállománya, a velencei tartományban lévő II. tartalék-hadtestet nem számítva: 77 zászlóalj, 48 lovas század, azaz 50.900 lőfegyver és 4600 lovas, vagyis összesen 55.500 ember és 222 löveg.

Július 22.-én délután Radetzky aki szándékát és tervét utolsó pillanatig titokban tartota, az I., II. és az I. tartalék-hadtest parancsnokait utasította, adják ki a csapatoknak a parancsot, hogy még este főzzék meg a másnapra szóló étkezést és hogy éjfélkor indulásra menetkészen álljanak. – Este 6 órakor aztán a tábornagy kiadta a támadásra vonatkozó közelebbi rendelkezéseket. Ezek szerint éjjel 1 órakor a II. hadtestnek 3 dandárral, az I. hadtesttel összeköttetést tartva, San Massimoból Mancalaqua-n át Sona felé, majd tovább San Giorgio-ra, s ugyanakkor az I. hadtestnek ugyancsak 3 dandárral Sante Luciaból Sommacampagne felé s aztán tovább Oliosira kellett előnyomulnia. A II. hadtest egy dandárának, megerősítve egy lovas dandárral, az Etschig a jobb oldalt kellett fedeznie és egyúttal a főtámadást áltámadások által megkönnyiteni volt hivatva. Az I. hadtest egy dandára Ganfardine-n át Custozza-ra volt irányítandó, amelynek az I. tartalék-hadtest lovasságával karöltve a baloldalt kellett biztosítania Villafranca felé. Az I. tartalék-hadtestnek, amellyel Radetzky is menetelni szándékozott, az II. hadtestet kellett követnie. A IV. hadtest Simbschen-dandárának (6 zászlóalj, 2 lovas század, 8 löveg, 5100 lőfegyver és 200 lovas) Sanguinettoból Isolalta-n, Villafranca-n és Ganfardine-n át Sommacampagnára kellett menetelnie, hogy ott 24.-én vagy egyesüljön a hadsereggel, vagy annak tartalékával szolgáljon. Végül a III. hadtest parancsot kapott, hogy 23.-án újból előretörjön Rivoli felé s aztán összeköttetésbe lépjen a hadsereggel.

Alig, hogy a sereg az említett időben és csoportosításban előnyomulását megkezdte, felhőszakadásszerű viharos eső keletkezett, mely hajnalhasadtáig minden további ténykedést lehetetlenné tett. Ekkor az előnyomulás újra felvétetvén, a főoszlopok élei reggel 7 óra tájban az ellenség előőrseire bukkantak, amelyek hamarosan a főállásba húzódtak vissza. Itt aztán az olaszok szívós helytállása folytán elég elkeseredett és kemény harcok keletkeztek, míg végre d. e. 10 óra tájban az ellenség sommacampagna–sonai állását odahagyva, megkezdte visszavonulását északnyugati irányban Castelnovo felé.

Közben a jobboldal biztosítására kirendelt Schwarzenberg- gyalog és Schaaffgotsche lovas dandárból 1³/₄ zászlóalj, 4 lovas század és 6 löveg Bussolengo–Lugagnano-n át Sandra felé irányíttatott, míg a többi csapatok San Giustina és Osteria del Bosco felé vettek irányt, ahol csakhamar igen kemény tusa keletkezett. Végre d. e. 11 óra felé az osztrákok ezeket az állásokat is elfoglalták s az ott harcolt olaszok ugyancsak Castelnuovóra húzódtak vissza, ahová a délelőtt folyamán a legszélsőbb balszárnyon, Cavajonban és Calmasinóban volt csapatok is anélkül, hogy a szemben álló ellenség szorította volna őket, bevonultak. Castelnovoból aztán Sonnaz altábornagy az összes odasereglett csapatokat Cavalcaselle-re vezette vissza.

Az osztrák III. hadtestnek állítólag a csapatok élelmezése körül oly nagy nehézségei voltak, hogy gróf Thurn altábornagy csak d. u. 2 órakor indulhatott el Madonna della Corona-ból Rivoli felé, ahová este 5 zászlóaljjal, 2 lovas századdal és 22 löveggel (5500 lőfegyv. és 300 lovas) érkezett meg.

A visszavonuló olaszokat mindenütt nyomon követő osztrákok közül D'Aspre este 8 óráig az egész II. hadtestet, kivéve a Sandraban maradt jobboldal-különítményt, Castelnovonál egyesítette, míg az I. hadtest zöme Oliosinál töltötte az éjjelt, előcsapatjait egészen Salionzeig és a Valeggiotól északra fekvő Monteventora tolván előre. Az I. tartalék-hadtest S. Giorgionál szállt táborba, ahol Radetzky is felütötte főhadiszállását. Az I. hadtestnek a baloldali biztositására kirendelt Clam-dandára, anélkül, hogy ellenségre bukkant volna, estig Custozzát érte el és nyomban megszállotta az attól nyugatra fekvő Monte Mamaort. A Dossobuonón át 4 dzsidás századdal előnyomult Wyss ezredes Calarit elérvén, tovább nem nyomult előre, hanem onnan folytatta a megfigyelést Villafranca felé. Végül a 22.-én este 8 órakor Sanguinettóból elindult Simschen-dandár 23-ika folyamán Buttapietráig jutott előre.

Amikor a Marmiroloban tartózkodó olasz főhadiszálláson a Sommacampagna felől áthangzó ágyúzást maghallották, Károly Albert nyomban intézkedett, hogy a Mantua körülzárására a Mincio balpartján álló összes csapatokat, kivéve a Roverbellánál álló 17. ezredet, melynek Mantuából esetleg bekövetkezendő kitörések felfogása céljából továbbra is ott kellett maradnia, Villafrancaba irányitsák, ahová maga a király is elindult. Ennek következtében az említett város környékén estig 3 gyalogdandár, 4 lovasezred és 5 üteg (28 zászlóalj, 27 lovas század, azaz 18.200 lőfegyver és 2700 lovas és 48 löveg) gyült össze. A Governolonál álló Regina-dandár egyidejűleg parancsot kapott, hogy a Mincio nyugati partján előnyomulva, Goitón át csatlakozzék a sereghez.

A július 23-iki harcokban Radetzky serege halottakban és sebesültekben 28 tisztet és 355 embert, eltűntekben, kiknek legnagyobbrésze olasz nemzetiségű volt, 213 embert vesztett; ez összesen 28 tisztet és 568 embert tesz ki. Miután az osztrákok ezekben a harcokban mintegy 20.000 emberrel vettek részt, veszteségük százalékokban kifejezve, 3.7%-nak felel meg. – A harcokban mintegy 7000 emberrel résztvett olaszok vesztesége halottakban és sebesültekben 11 tisztre és 94 emberre, eltűntekben pedig 9 tisztre és 182 emberre, vagyis összesen 20 tisztre, 276 emberre és 2 lövegre rúgott; százalékokban kifejezve ez valamivel többet mint 4%-ot tesz ki.