« Megjegyzések. Elmélkedések. | KEZDŐLAP | c) A curtatonemontanarai ütközet 1848 május 29.-én. » |
Fentebb említett elhatározása folytán Radetzky seregét május 27.-én este az előőrsök felváltásának ürügye alatt a Veronától nyugatra fekvő terepfüggönyön készenlétbe helyezvén, ott annak elvonulására a következőleg intézkedett: Az I. hadtest este 8 óra 30 perckor indul Tomba-n, Vigasio-n, Castelberforte-n át Mantuába és jobb oldalának biztosítására minden dandár 1 gyalogszázadot és 1 lovas szakaszt jobbra tol ki, melyek Isolalta-n, Nogarole-n és Bagnolon át menetelve, Castelbelforte-ban újra bevonulnak csapattesteikhez. A hadtest május 28.-án d. u. 2 óra 30 perckor érkezett meg Mantuába. A II. hadtest ugyancsak este 8 óra 30 perckor indult el és Tombetta-n Isola della Scala-n és Castellario-n át menetelt Mantuába, ahová 28.-án este 7 órakor érkezett meg. Ezt a hadtestet 27.-én este 10 óra 30 perckor a tartalék-hadtest Mauer-dandára, a hídvonat, a tartalék-hadtest tartalék tüzérsége, majd a Rath-dandár követte. A tartalék-hadtest lovassága Pozzo-n, Bovlone-n, Nogara-n és Castellaro-n át menetelt Mantuába. A tartalék-hadtest a május 29-ikére hajló éjjel érte el Mantuát, a Schulzig-dandár, mely egyideig Veronától nyugatra állva maradt, majd a tartalék-hadtestet utóvéd gyanánt követte, 29.-én reggel. A csapatoknak csak a főzőkatlanok számára szükséges kocsikat volt szabad elvinniök; minden zajt mellőzni kellett, sőt még a dohányzás is meg volt tiltva. Veronában mindössze a Culoz-dandár maradt vissza, mely a hadsereg elvonulásának leplezése céljából a várostól nyugatra fekvő terepfüggönyön sűrű előőrsvonalat állított fel. Az oldalmenet, anélkül, hogy azt az ellenség legkevésbbé is megzavarta volna, pompásan sikerült. Mialatt Radetzky seregét ily remekül az ellenség jobb oldalába vezette, a Zobel-dandár május 28.-án d. u. 4 órakor két oszlopban Cavajon és Bardolino felé nyomult előre. A Bardolinoban volt gyenge olasz osztagot visszaszorítván, ott Peschiera részére élelmiszereket gyűjtött egybe; Cavajonban az osztrákok nem találtak ellenséget.
Bava altábornagynak május 28.-án reggel az előőrsök parancsnoka, Passalacqua tábornok jelentette ugyan, hogy egy erős osztrák oszlop Mantuába menetelt, de az altábornagy a dolgot nagyításnak vette és arra magyarázta, hogy csupán a manutai csapatok felváltásáról van szó, mindazonáltal gróf Laugier tábornoknak, a toscanai hadosztály parancsnokának parancsot küldött, hogy ellenséges támadás esetén az Osone menti állását a lehetőséghez képest tartsa, annál is inkább, mivel számíthat Bava részéről támogatásra, a legrosszabb esetben pedig Goito felé vonuljon vissza.
Május 28.-án délután Bava újabb jelentést kapott, hogy az elvonuló osztrák oszlop igen erős volt és hogy sok tüzérséget és hídvonatot is vitt magával. Ebből Bava azt következtette, hogy Radetzkynek az a szándéka, miszerint a toscanai hadosztályt a piemonti főseregtől elvágja s ezért a Mincion alighanem Goito és Rivalta között átkelni szándékozik; figyelmeztette tehát Laugier tábornokot, hogy ebben az irányban is terjessze ki figyelmét. Május 28.-án este már azt a jelentést vette Bava, hogy az elvonuló osztrák oszlopnál Radetzky és a főhercegek is jelen voltak, mire az altábornagy nyomban a sommacampagnai főhadiszállásra sietett s az ottani tanácskozásnak az lett az eredménye, hogy az I. hadtest legnagyobb részét és a tartalék hadosztályt még azon éjjel Valeggion át útnak indították Volta felé. Laugnier tábornok egyúttal parancsot kapott, hogy ha az Osone-vonalat tartani nem tudná, Volta felé vonuljon vissza az odairányított seregrészekhez.
« Megjegyzések. Elmélkedések. | KEZDŐLAP | c) A curtatonemontanarai ütközet 1848 május 29.-én. » |