« Megjegyzések. Elmélkedések. KEZDŐLAP

Tartalomjegyzék

c) A curtatone–montanarai ütközet 1848 május 29.-én. »

b) Radetzky oldalmenete Mantuaba.

Fentebb említett elhatározása folytán Radetzky seregét május 27.-én este az előőrsök felváltásának ürügye alatt a Veronától nyugatra fekvő terepfüggönyön készenlétbe helyezvén, ott annak elvonulására a következőleg intézkedett: Az I. hadtest este 8 óra 30 perckor indul Tomba-n, Vigasio-n, Castelberforte-n át Mantuába és jobb oldalának biztosítására minden dandár 1 gyalogszázadot és 1 lovas szakaszt jobbra tol ki, melyek Isolalta-n, Nogarole-n és Bagnolon át menetelve, Castelbelforte-ban újra bevonulnak csapattesteikhez. A hadtest május 28.-án d. u. 2 óra 30 perckor érkezett meg Mantuába. – A II. hadtest ugyancsak este 8 óra 30 perckor indult el és Tombetta-n Isola della Scala-n és Castellario-n át menetelt Mantuába, ahová 28.-án este 7 órakor érkezett meg. Ezt a hadtestet 27.-én este 10 óra 30 perckor a tartalék-hadtest Mauer-dandára, a hídvonat, a tartalék-hadtest tartalék tüzérsége, majd a Rath-dandár követte. A tartalék-hadtest lovassága Pozzo-n, Bovlone-n, Nogara-n és Castellaro-n át menetelt Mantuába. A tartalék-hadtest a május 29-ikére hajló éjjel érte el Mantuát, a Schulzig-dandár, mely egyideig Veronától nyugatra állva maradt, majd a tartalék-hadtestet utóvéd gyanánt követte, 29.-én reggel. A csapatoknak csak a főzőkatlanok számára szükséges kocsikat volt szabad elvinniök; minden zajt mellőzni kellett, sőt még a dohányzás is meg volt tiltva. Veronában mindössze a Culoz-dandár maradt vissza, mely a hadsereg elvonulásának leplezése céljából a várostól nyugatra fekvő terepfüggönyön sűrű előőrsvonalat állított fel. – Az oldalmenet, anélkül, hogy azt az ellenség legkevésbbé is megzavarta volna, pompásan sikerült. – Mialatt Radetzky seregét ily remekül az ellenség jobb oldalába vezette, a Zobel-dandár május 28.-án d. u. 4 órakor két oszlopban Cavajon és Bardolino felé nyomult előre. A Bardolinoban volt gyenge olasz osztagot visszaszorítván, ott Peschiera részére élelmiszereket gyűjtött egybe; Cavajonban az osztrákok nem találtak ellenséget.

Bava altábornagynak május 28.-án reggel az előőrsök parancsnoka, Passalacqua tábornok jelentette ugyan, hogy egy erős osztrák oszlop Mantuába menetelt, de az altábornagy a dolgot nagyításnak vette és arra magyarázta, hogy csupán a manutai csapatok felváltásáról van szó, mindazonáltal gróf Laugier tábornoknak, a toscanai hadosztály parancsnokának parancsot küldött, hogy ellenséges támadás esetén az Osone menti állását a lehetőséghez képest tartsa, annál is inkább, mivel számíthat Bava részéről támogatásra, a legrosszabb esetben pedig Goito felé vonuljon vissza.

Május 28.-án délután Bava újabb jelentést kapott, hogy az elvonuló osztrák oszlop igen erős volt és hogy sok tüzérséget és hídvonatot is vitt magával. Ebből Bava azt következtette, hogy Radetzkynek az a szándéka, miszerint a toscanai hadosztályt a piemonti főseregtől elvágja s ezért a Mincion alighanem Goito és Rivalta között átkelni szándékozik; figyelmeztette tehát Laugier tábornokot, hogy ebben az irányban is terjessze ki figyelmét. – Május 28.-án este már azt a jelentést vette Bava, hogy az elvonuló osztrák oszlopnál Radetzky és a főhercegek is jelen voltak, mire az altábornagy nyomban a sommacampagnai főhadiszállásra sietett s az ottani tanácskozásnak az lett az eredménye, hogy az I. hadtest legnagyobb részét és a tartalék hadosztályt még azon éjjel Valeggion át útnak indították Volta felé. Laugnier tábornok egyúttal parancsot kapott, hogy ha az Osone-vonalat tartani nem tudná, Volta felé vonuljon vissza az odairányított seregrészekhez.

« Megjegyzések. Elmélkedések. KEZDŐLAP

Tartalomjegyzék

c) A curtatone–montanarai ütközet 1848 május 29.-én. »