Közben Radetzky kiadta intézkedését az Osone-vonalnak május 29.-én leendő megtámadására, minek 3 oszlopban kellett megtörténnie. A Benedek- és Wohlgemuth-dandárokból, összesen 8²/₃ zászlóaljból, 1 lovas századból és 24 lövegből (7050 puska, 120 lovas) álló 1. oszlopnak Curtatone-t kellett megtámadnia. A Clam- és Strassoldo-dandárokból, összesen 6 zászlóaljból, 1 lovas századból és 22 lövegből (4850 puska, 120 lovas) álló 2. oszlopnak Montanara felé kellett előnyomulnia s végül a Lichtenstein-dandár, 5 zászlóalj, ¹/₂ lovas század és 6 löveg (3250 puska, 60 lovas), Buscoldot kapta iránytárgyul. Az 1. és 2. oszlop reggel 8 órakor, a 3. oszlop 9 órakor kezdte meg az előnyomulást s egyidejűleg a Simbschen-dandár Cerese-ben rendeltett baloldal fedezése és a Governolonál álló ellenség távoltartása céljából. – Seregének többi részét Radetzky d. e. 11 órára Mantuanál menetkészültségbe helyezte.

A támadás idején a toscanai hadosztály részéről 1 zászlóalj Goitoban, 1 zászlóalj a Mincio megfigyelése céljából a Goito és Mantua között, a modenaiak pedig Governoloban állottak, úgy hogy az Osone mentén a Curtatone és Montanara közötti megrövidített állásban mindössze 10 zászlóalj, 2 lovas század és 8 löveg maradt, amelyek ütközetlétszáma nem tett ki sokkal többet 5000 embernél.

A Benedek-dandár d. e. 10 óra után bukkant Curtatone előtt az ellenségre s miután 17 ágyúját felvonultatta, azok tüzelése közben 4 gyalogszázaddal támadást intézett, mely azonban nem sikerült. Erre 1 zászlóalj néhány röppentyűlöveggel a tó mentén előrenyomulva oldalozó tűzbe fogta az ellenség állásást, de ez továbbra is szívós ellenállást fejtett ki még akkor is, amikor a Wohlgemuth-dandár szintén belevegyült a harcba. Végre d. u. 3 óra tájban, amikor az olaszok sánca már minden oldalról körül volt fogva, hagytak fel a toscaniak az ellenállással és igen nehéz viszonyok között kezdték meg a visszavonulást, sok foglyot és 1 ágyút az osztrákok kezén hagyván.

Benedek most gyorsan megszállotta Curtatonet s ereje fennmaradó részével Montanara felé tért le, ahol még mindig heves harc tombolt. Itt ugyanis a Clam- és Strassoldo-dandárok, támogatva a Lichtenstein-dandár 2 százada által, még nagyobb ellenállásra találtak, mint a jobb oszlop Curtatonenál. És hiába volt minden erőlködés, az olaszokat nem lehetett a sáncokból kiszorítani. – Közben a Lichtenstein-dandár Buscoldoban ellenséget nem találván, jobbra felkanyarodva, Casa Villani, vagyis az olaszok oldala és háta felé vett irányt, minek folytán azok csakhamar harapófogószerű nyomás alá kerültek. D. u. 4 óra felé aztán a montanarai ellenséges csoport is tágítani kezdett, csakhogy visszavonulási iránya már el volt vágva; 1 zászlóalj Curtatone felé igyekezett magának útat törtni, de itt a Wohlgemuth-dandár által foglyul ejtetett. Ilyenformán a montanarai olasz csoportból csak gyenge roncsok maradtak meg s annak 4 lövege is az osztrákok kezébe került. Ezek szerint a toscanai hadosztály zöme megsemmisítettnek volt tekinthető; annak vesztesége halottakban és sebesültekben 23 tisztre és 661 emberre, foglyokban pedig 63 tisztre és 1937 emberre rúgott s azonfelül 1186 embere eltűnt. A hadosztály összes vesztesége tehát 86 tisztet, 3784 embert és 5 ágyút tett ki, ami több mint 77%-os, tehát bámulatraméltóan magas veszteségnek felel meg. – Az osztrákok vesztségét halottakban, sebesültekben és eltüntekben 36 tisztre és 639, más adatok szerint 754 emberre, összesen tehát 675, illetve 790 főre teszik. Részükről a harcban mintegy 16.000 ember vett részt s így százalékokban kifejezve 4.2–4.9%-nak felel meg.

Már magában véve az is amellett szól, hogy itt valóban kemény tusakodás volt, amennyiben 5000 olasz 16.000 főnyi ellenfelét teljes 6 óra hosszat tudta feltartóztatni. Ez a szívós kitartás a toscanaiaknak valóban dicséretükre válik.[1]

Radetzky déltájban a Mantuanál álló többi erőket is előrendelte, de Rivalta–Castelluchio–Ospitaletto vonalában a további előnyomulást beszüntette.

[1] Kunz id. m. 48. oldalán pláne azt mondja: „Mehr als hier die Toskaner leisteten, wird man von keinem Heere der Welt erwarten dürfen.”