XXII/3. számú melléklet.

A pastrengoi siker a piemonti hadvezetőséget május 3.-án arra az elhatározásra bírta, hogy Radetzkyt Verona falai alatt csatára kényszerítve,a város lakosainak közreműködésével ezt a kiválóan fontos pontot hatalmába kerítse. Az erre vonatkozó hadműveleti, illetve csatatervnek a megszerkesztésével a piemonti főhadiszállás Bava altábornagyot bízta meg, amelynek alapján aztán a főhadiszállás dolgozta ki „a Verona ellen intézendő erőszakos szemrevételre vonatkozó intézkedéseket, amelyek szerint az ellenséges, erőknek a csatát fel kellett ajánlani.” A küszöbön álló vállalatnak ily módon való megjelölése annak mindenesetre furcsa és különös jelleget kölcsönzött. Tulajdonképen csak erőszakos szemrevétel akart az lenni, mely esetleg nagyobbszabású összeütközéssé, csatává is nőhette ki magát. Íme Károly Albert és vezérkara nagyfokú határozatlanságának és erélytelenségének egy újabb kétségtelen és le nem tagadható jele. – De nemcsak a kitűzött cél és szándék megjelölése, hanem a mód is, ahogyan ezt az olaszok végrehajtani akarták, elég különösnek tűnik fel. A kiadott intézkedés szerint él gyanánt a 12 lovas századdal megerősített Regina-dandárnak a sona–veronai országúton május 6.-án reggel 7 óra 30 perckor Mancalaquanál kellett gyülekeznie. A többi dandároknak jobbról-balról fokozatosan 1000–1000 lépésnyire hátramaradva, lépcsős viszonyban kellett az előbb említett dandárral egyidejűleg előrenyomulniok, amint az a XXII/3. számú mellékletből kivehető. Ezek szerint a megerősített Regina-dandárnak (6¹/₄ zlj, 12 lov. század, 16 löveg) a sona–veronai országúton kellett előrenyomulnia. Tőle jobbra hátul az első lépcsőt az Aosta-dandár (6 zlj, 8 löv.) képezte, amelynek a Cuneo-dandárral egymagasságban a somma-campagna–veronai úton kellett előnyomulnia. Második lépcsőként jobbra-hátul a Casale-dandár (6¹/₄ zlj, 8 löv.) következett a custozza–santa-luciai országúton, a gárda-dandárral állandóan egymagasságban maradván. Jobbról a harmadik lépcsőt a 1000 lépéssel még hátrább álló Aqui-dandár (6 zlj, 8 löv.) képezte, melyhez a 12 lovas századból és 4 lövegből álló Olivieri-lovas dandár csatlakozott a jobb felé való portyázás és biztosítás végrehajtása céljából. A Regina-dandártól balra-hátul a Cueno-dandár (5 zlj, 8 löv.) képezte az első lépcsőt a sona–s.-massimoi országúton. Ettől balra-hátul második lépcső gyanánt a fél savoyai-dandár (3 zlj, 8 löv.) következett a s.-giustina–croce-biancai úton. A bal-hátsó harmadik lépcsőbe a savoyai-dandár másik fele és a savonai-dandár, továbbá 9 lovas század (7¹/₂ zlj, 9 lov. század, 8 löv.) volt beosztva; menetvonala: a bussolengo–veronai országút. Általános tartalékul a Gárda-dandár volt kijelölve, melynek 1000 lépés távközzel az Aosta-dandárt kellett követnie, a Casale-dandárral mindíg egymagasságban maradván.

Reggel 7 óra 30 perckor az egész hadseregnek menetkészen kellett volna állania, hogy aztán Feniletto–Moreschi vonalába érve, ott következőleg hajtsa végre felvonulását: középhad: az elsőharcvonalban jobbról az Aosta-, balról a Regina-dandár; a második harcvonalban jobbról a gárda-, balról a Cuneo-dandár és tartalékban a lovas dandár. Hasonló módon kellett felvonulnia a jobb- és balszárnynak, lépcsőzetesen hátravonva. Ezek szerint a jobbszárny-csoport 12¹/₄ zászlóaljból, 12 lovas századból és 20 lövegből állott volna 7200 lőfegyvert és 1200 lovast számláló ütközetállománnyal; a középhad 23¹/₄ zászlóalj, 12 lovas század és 40 löveg erejű lett volna, 13.800 lővegyvert és 1200 lovast számlálva, s végül a balszárny hadereje 10 ¹/₂ zászlóaljjal, 9 lovas századdal és 20 löveggel, vagyis 6000 lőfegyverrel és 600 lovassal volt megállapítva. Ez összesen 46¹/₄ zászlóaljat, 33 lovas századot és 80 löveget tett ki, 27.000 gyalogos és 3000 lovas ütközetállománnyal.[1] A jobbszárny-csoportnak S. Luciát és Tombát, a középnek S. Massimót, a balszárnynak Croce Bianca-t kellett megtámadnia.

Május 5.-én este a királyi főhadiszálláson az összes magasabb parancsnokokkal informáló megbeszélést tartottak, mely 6 óra tájban véget ért. Ámde a meglehetősen komplikált, több oldalra terjedő hosszadalmas intézkedést egyes csapatok csak másnap reggel 4 és 7 óra között kapták meg, ami többrendbeli késedelmeskedést maga után vonva, annyira zavarólag hatott a csapatok összműködésére, hogy többek között a Feniletto–Moreschi vonalában elrendelt felvonulás egyáltalában nem jött létre.

Radetzky serege május 6.-án reggel következőleg volt elosztva: a Taxis-dandár (3 zlj, 2 lovas század, 6 löv.) Chievonál; a Lichtenstein-dandár (2¹/₂ zlj, 2 lovas szd, 6 löv.) Croce-Bianca-nál; a Gyulay-dandár (3 zlj, 2 lov. század, 6 löv.) S. Massimo-nál; a Strassoldo-dandár (2 zlj, 2 lov. század, 6 löv.) S. Lucia-nál; Clam-dandár (3 zlj., 2 lov. század, 6 löv.) Tomba-nál és Tombetta-nál a Simbschen-lovasdandár (8 lov. század, 6 löv.) Croce Bianca-tól keletre; ugyanitt állott a tüzértartalék 12 lövege és további 15 löveg hátrább, Veronától nem messze. Ez összesen kitesz: 13²/₃ zászlóaljat, 18 lovas századot és 63 löveget, kereken 11.500 lővegyver és 1800 lovas ütközetállománnyal. Az Etsch keleti partján állott: a Wohlgemuth-dandár (3 zlj, 2 lov. század, 6 löv.) Tanti Balconi-nál; a Zsigmond főherceg-dandár (3¹/₆ zlj, 12 löv.) Parona-nál. A két dandár összege: 6¹/₆ zlj, 2 lov. század, 18 löveg, kereken 4200 lőfegyverrel és 200 lovassal. Veronában volt: a Rath-dandár (6 zlj, 2 lov. század, 6 löv.), a Maurer-danádr (5²/₃ zlj, 2 lov. század, 6 löv.) és a 10 lovas századból álló Schaaffgotsche-lovasdandár. A veronai erők összege 11²/₃ zlj, 14 lov. század, 12 löveg, vagyis kereken 7800 lőfegyver és 1400 lovas. Mantuaban állott: a Nugent-dandár (4¹/₂ zlj, 6 löv.) és a Benedek-dandár (4²/₃ zlj, 3 lov. század, 12 löv.) vagyis összesen 9 zászlóalj, 3 lov. század és 18 löveg, azaz kereken 7800 lőfegyver és 300 lovas. Peschieraban volt 1¹/₃ zlj, 1350 lőfegyverállománnyal; Legnagoban egy 1000 főnyi, Ferrarában pedig egy 900 főnyi zászlóalj. Tirolban állottak: a Zobel- és Melczer-dandárok és egyéb alakulatok; összesen 6¹/₂ zászlóalj, 2 lovas század és 9 löveg, kereken 4100 lőfegyver és 200 lovas.

Radetzky összes hadereje tehát 50¹/₆ zászlóaljból (38.650 lővegyver), 39 lovas századból (3900 lovas) és 120 lövegből állott. Anak élelmezési létszáma 50.000 embert tett ki.

A csapatok állásaikat védelemre előkészítették. Radetzky figyelmeztette alparancsnokait, hogy a Veronában visszatartott erőből támogatásra nem igen számíthatnak, mivel az alig elegendő arra, hogy a lakosságot féken tartsa. Utóbbit egyébiránt proklamációban figyelmeztette, hogy a legkisebb rendzavarás és zendülés esetén a várost romhalmazzá löveti.

A Regina-dandár az intézkedésnek későn történt kézhezvétele folytán maga is elkésett és csak 9 óra tájban bukkant rá a Gyulay-dandár előőrseire, amiből meglehetősen gyenge csatározás fejlődött ki, de ez is elég volt ahhoz, hogy az olasz dandár folyékony előnyomulása megakasztassék. Ezért tulajdonképpen az Aosta-dandár került elsőnek komolyabb harcba,[2] miután ez nem várta be, hogy a többi dandárok is felvonuljanak, ahogyan azt a főhadiszállás intézkedése elrendelte, hanem egymaga kezdte meg a támadást, aminek nagy része volt abban, hogy a hadsereg felvonulása a Feniletto–Moreschi által jelölt vonalban meg nem történt.

Az osztrák előörsök mindenütt harcolva a főállásba húzódtak vissza.

Miután az Aosta-dandár 9 óra 30 perckor felvonulását Moreschinél befejezte és 2 ütegét is harckész állapotba helyezte, parancsot kapott S. Lucia megtámadására, míg egyidejűleg tőle balra a Regina-dandárnak S. Massimo felé kellett támadólag előnyomulnia. Ez azonban nem történt meg, miután ez a dandár jó messze elmaradt. Ezért az Aosta-dandár 10 órakor 2 harcvonalba alakulva egyedül kezdte meg a támadást, még pedig kellő tüzérségi előkészítés nélkül. Ezért a dandár támadása, főleg az osztrák 10. vadász zászlóalj szívós ellenállásán csakhamar nagy veszteségek mellett fennakadt és egy újabb támadási kisérlet hamarosan szintén visszaveretett, főleg miután gróf Wratislaw altábornagy a Strassoldo-dandár támogatására még 4 gránátos századot rendelt előre.

Közben beérkezett a gárda-dandár is, de ez a kőhalmazok labirintusában felvonulását végre nem hajthatván, egyelőre menetoszlopban maradt meg. Később a két dandár mégis csak megkezdhette az együttes támadást s miután a Casale-dandár is a helyszínre ért, d. u. 1 órakor végre sikerült S. Luciát elfoglalni, ahová közben Radetzky is küldött 4 századnyi erősbítést. A Strassoldo-dandárnak, miután 2300 lőfegyverével a 9000 főnyi ellenség támadását 3 órán át feltartóztatta, végre hátrálnia kellett. De a támadás folyamán a piemontiak annyira összevissza keveredtek, hogy csak jó idő mulva állithatták helyre kötelékeiket. Állítólag ez volt az oka, hogy sem a visszavonuló osztrákokat nem követték sem S. Massimo felé fel nem kanyarodtak, hogy az ott álló Gyulay-dandárt oldalba fogják.

S. Lucia elvesztése után a Clam-dandár is megkezdte visszavonulását. Erre Radetzky még 1 zászlóaljat és a Schaaffgotsche-lovas dandárt küldte a harc helyreállítása céljából előre és gróf Wratislaw altábornagy nyomban hozzá is fogott az elveszett S. Lucia visszafoglalásához.

Közben d. e. 9 óra tájban a Regina-dandár is megkezdte a tüzelést S. Massimo felé, de ekkor Bava altábornagynak egy félreértett parancsa folytán Fenilone-re tért le, alighanem a S. Luciánál kemény harcban álló csapatokat támogatandó.[3] Sőt nemsokára a Cuneo-dandár is, melynek a Regina-dandárt kellett parancs szerint támogatnia, erre a tájra jutott és szintén ott eszközölte felvonulását. Végül még az Aqui-dandár is ideérkezett, úgy hogy d. u. 2 óra tájban S. Lucia környékén 6 piemonti gyalog és 2 lovas dandár összpontosult, amelyeknek ereje 35¹/₂ zászlóaljat, 24 lovas századot és 60 löveget tett ki 20.700 lőfegyverrel és 2400 lovassal.

Gróf Wratislaw altábornagy d. u. félkét óra tájban kezdte meg a Strassoldo- és Clam-dandárokkal és a Veronából kapott csapatokkal az ellentámadást 4 oszlopban. A 2 zászlóaljból álló 1. oszlopnak Bossa-n át Roveggia irányában az ellenséges jobbszárnyat kellett megkerülnie, az 1¹/3 zászlóaljból és 2 lövegből alakított 2. és 1¹/₂ zászlóaljból és 4 lövegből álló 3. oszlopnak arcban kellett S. Lucia felé előnyomulnia s végül még tovább jobbra az 1¹/₂ zászlóaljból és 6 lövegből álló 4. oszlop nyomult támadólag előre. Az ellentámadást végrehajtó erők létszáma 5500 lőfegyvert és 12 löveget tett ki, holott, mint tudjuk, akkoriban S. Lucia tájékán a piemontiak 20.700 lőfegyverrel és 60 löveggel állottak.

A két középső oszlopot 24 ellenséges ágyú oly hatásos tűzzel árasztotta el, hogy azoknak hamarosan vissza kellett húzódniok. Nemsokára ezek az oszlopok megújították támadásukat, de ekkor a Savoyai herceg, a későbbi Viktor Emánuel olasz kirrály, a Cuneo-dandár tartalékával szorította vissza az osztrákokat.

Ezalatt az osztrák 1. oszlop a Casale-dandár egy zászlóaljának visszaszorítása után oly elánnal tört előre, hogy a hátrább oszlopokban nyugvó Aqui-dandárt meglepően megtámadva és tűzzel elárasztva, ez a legnagyobb zavarba és rendetlenségbe jutott. Mindazonáltal a két középső oszlopnak visszavonulása folytán csakhamar az 1. oszlopnak is hátra kellett húzódnia. Az ellenség sem a két középső, sem ennek az 1. oszlopnak a visszavonulását nem háborgatta.

Miután Radetzky S. Luciát minden áron vissza akarta foglalni, még 1²/₃ zászlóaljat és 1 üteget küldött Wratislaw-nak, aki e csapatok beérkezése után d. u. 4 órakor azonnal megkezdte az új támadást. De amikor a csapatok d. u. 5 órakor S. Luciához értek, ott már ellenséget nem találtak. – Károly Albert ugyanis hiába várt ama előre megállapított jelekre, amelyekből a veronai lakosság felkelésére következtethetett volna. Ezt Radetzky fenyegetése és elég bőséges erővel való jelenléte annyira lekötötte, hogy meg sem mert mukkanni. Ezért, mivel d.u. 4 órakor balszárnyának vereségéről értesült, hamar kiadta az egész seregnek a visszavonulásra vonatkozó parancsot, amelyet a Cuneo-dandárnak kellett az erősbítésére kiutalt 6 lovas századdal és még 8 löveggel, vagyis 5 zászlóaljjal, 6 lovas századdal és 16 löveggel fedeznie, de ezek a csapatok többé harcba nem kerültek.

A piemonti sereg balszárnyán közben következőleg alakultak a viszonyok. A Savoya- és Savona-dandárok csak fél 12 óra tájban érkeztek meg Feniletto tájékára. Az innen meginduló támadást 16 lövegnek kellett volna előkészíteni, ámde D'Aspre altábornagy nyomban megszólaltatta igen jól feállított tartalék-tüzérségének 18 lövegét, melyek az ellenséges tüzérséget már felvonulásközben leküzdötték. D. u. 1 óra után a Savona- és Savoya-dandárok első harcvonalában álló 5 zászlóalja megkezdte a támadást Croce bianca felé, azonban az osztrák tüzérség kartácstüze oly rettenetes pusztítást vitt végbe azok soraiban, hogy csakhamar futásban kerestek menedéket. A Savoya-dandár ugyan többször megkísérelte és megújította a támadást, de mindannyiszor sikertelenül. Nagyban fokozta az osztrákok jó tüzérségi hatását, hogy Gyulay tábornok, miután a Regina- és Cuneo-dandároknak Fenilone felé való lekanyarodása folytán vele szemben ellenség egyáltalában nem maradt, tüzeréségével oldalzólag lövette a Croce bianca-ra támadó olaszokat, aminek igen nagy hatása volt. Amikor végre d. u. 3 óra tájban a piemontiaknak Croce bianca felé intézett oldaltámadása is összeomlott, ezek után a Savona- és Savoya-dandárok megkezdték a visszavonulást, mely csakhamar vad futássá változott át. Ez látván, illetve erről hírt kapván, rendelte el Károly Albert az általános visszavonulást, melyet a csapatok – bár az osztrákok helyükön maradva, nem üldöztek – meglehetősen rendetlenül hajtottak végre.

A csata folyamán a piemontiak halottakban és sebesültekben 17 tisztet és 744 embert vesztettek, míg mintegy 1000 emberük eltűnt, de ezek jó része utóbb ismét megkerült. – Radetzky vesztesége halottakban és sebesültekben 15 tisztre és 247 emberre, eltűntekben pedig 85 emberre, összesen tehát 15 tisztre és 332 emberre rúgott.

[1] Ezek az adatok Kunz (id. m. 24.) számításán alapulnak. Ezzel szemben Hilleprandt id. m. 108. oldalán a 46 zászlóaljból, 33 lovas századból és 80 lövegből álló piemonti sereg állományát, valószínűleg élelmezési állományt értve alatta, 41.000 főre teszi. Ezenkívül a genuai herceg a 9000 főt számláló 4. hadosztállyal Peschierát zárta körül, a toscana–modena–nápolyi hadosztály pedig továbbra is Mantua megfigyelésére maradt vissza.

[2] Grüll id. m. 182: „Beim aufnahmsposten auf der von Sommacampagna nach Verona führenden Strasse entspann sich zuerst das Geplänkel, wobei der Gefreite Biró von E. H. Ernst-Infanterie (soproni 48. gyal. ezred), viel Entschlossenheit bewies, indem er mit 4 Mann, einer Abteilung Lanciers, welche die Vorhut der feindlichen Avantgarde bildete, aus eigenem Antriebe entgegenging, und dieselbe mit solchem Ungestüm angriff, dass sie umkehrte.”

[3] Rüstow id. m. 115: „Bava sendete an den General d'Arvillars (a Regina-dandár hadoszályparancsnoka), er möge sich rechts ziehen und mit dem rechten Flügel der Brigade Regina dem linken der Brigade Aosta anschliessen D'Arvillars ... verstand den Befejl falsch dahin, er solle sich zur Unterstüztzung der Brigade Aosta rechts ziehen, und kam, in dem bunten Terrain verirrt, um 2 Uhr Nachmittags bei Fenilone hinter der Gardebrigade an.”