Augusztus 7-én Dembinski, a felázott útakra való tekintettel, mindössze Csatádig folytathatta visszavonulását, ahol arra az elhatározásra jutott, hogy másnap a visszavonulást Kis-Becskerekig folytatja. Azonnal írt tehát Kmethynek Zsombolyára, hogy hadosztályával még az éj folyamán a minden valószinűség szerint Csatád felé előnyomuló ellenség jobboldala ellen felriasztó támadást intézzen.

Alig hogy Dembinski ezen, valamint a temesvári ostromló hadak parancsnokának, gróf Vécsey tábornoknak a közeledéséről szóló értesítést továbbította, Aulich és Kossuth aláírásával Aradról parancs érkezett, melynek értelmében az egész sereget gyors menetekben haladéktalanul oda kellett vezetnie. Ezt a meghagyást azonban Dembinski legkevésbé sem méltatta figyelemre, hanem korábbi elhatározásához képest a visszavonulásnak Kis-Becskerekre való folytatásához adta ki intézkedéseit, mely nem tudni mi okból, csak 8-án délutánra terveztetett. A hátvédet most is Dessewffy lovassága s 1 üteg volt hivatva képezni.

Az osztrák sereg augusztus 7-ike és 8-ika folyamán a következő mozdulatokat hajtotta végre: az I. hadtestnek zöme 7-én a Maros balpartjára kelt át és Rác- és Német-Csanádig nyomult előre. E hadtest Sartori dandára a Ludwig dandárból hozzá beosztott 3 századdal a folyó jobbpartján Apátfalva és Magyar-Csanádig nyomult előre; 1 zászlóalj és 1 lovas század Makó megszállására maradt vissza. A IV. hadtest Zomborból Szent-Miklósig, Wallmoden lovas hadosztálya Valkány és Mokrinig s végül a Panjutin hadosztály a tüzér tartalékkal és a főhadiszállással Ó-Besenyőig nyomult előre; a III. hadtest Kis-Teremiánál elfoglalt állásában maradt.

E napon vette Haynau az értesítést, hogy Klapka aug. 3-án egy sikerült kirohanása által a pest-bécsi összeköttetést megszakította.[1] Bármennyire kellemetlenül érintette is ez a hir a táborszernagyot, annál kevésbé engedte magát általa a nap-nap mellett várható eldöntő összeütközés előtt útjában feltartóztatni, mivel a Komárom körülzárására visszahagyott őrség szükség esetén Nugentnek ez időtájt Székesfehérvárnál álló,[2] valamint a Morva völgyében összpontosuló Nobili-féle tartalékhadtestek támogatására is számíthatott. Másrészt azonban nyugtalanította a táborszernagyot az az eshetőség, hogy Klapka kitörése Pesten és más városokban esetleg zavargásokra szolgáltathatna okot. Hogy tehát ennek elejét vegye, Jablonowskinak három I. hadtestbeli lovas századdal és 1 lov. üteggel megerősített dandárát Szegeden át Pestre küldötte vissza.

Augusztus 8-án az I. hadtest Csanádról Rác-Szent-Péterig, elővédével Perjámosig, Sartori dandára a Maros jobbpartján Nagy-Lakon át Sajtényig, a IV. hadtest Szent-Miklósról Pészakig, elővédével Varjásig, a III. hadtest Kis-Teremiáról Bánát-Komlóson át Grabácig, jobboldaloszlopával Zsombolyáig, Panjutin hadosztálya a tüzértartalékkal és a főhadiszállással Ó-Besenyőről Lovrinig nyomult előre; a lovas hadosztálynak parancsa volt, hogy zömével a III. hadtesttel Grabácra vonuljon, elővédét pedig Csatádig tolja előre.

Amint ez utóbbi déltájban Grabácból kibontakozni kezdett, tudomására jutott, hogy Csatádon innen egy ellenséges lovas ezred áll, melyet t. i. Dembinski éppen megkezdett visszavonulásának födözésére állított ki. Erre Wallmoden az élen levő Simbschen dandárt 2 lov. üteggel nyomban támadásra rendeli előre, melyet a Lederer nehéz dandárnak 1 üteggel beérkezése után szintén támogatni kellett volna.

Simbschen Csatádhoz közelebb érve, dandárát az elrendelt támadáshoz az út mindkét oldalán közbefogott ütegekkel felvonultatván, habozás nélkül a magyar huszárokra veti magát, megjegyezvén, hogy Dessewffy időközben az ellenség közeledéséről értesülvén, hátul hagyott ezredének támogatására hadosztályának többi részeit is előrerendelte Csatád mellől. Ám úgy látszik, hogy a megtámadtatás pillanatában a huszár osztagok egyesülése még nem volt teljes s így Simbschen Dessewffy első harcvonalát csakhamar visszavetette. Az időközben beérkezett Lederer dandárral együtt nyomban felvett és Nagy-Jécsáig folytatott üldözés közben Dessewffy elkésett osztagai egymás után az osztrák lovasság feltartóztatását kísérlik meg, de eredménytelenül, míg végre a császáriak üldöző utánnyomulásának Nagy-Jécsánál a visszavonulásukat beszűntetett és ismét arcot váltott zászlóaljak és ütegek tüze szabott határt. Ennek folytán Wallmoden délután 3 órakor Ramberg beérkezéséig a további üldözést beszűntette. Mire azonban az altábornagy hadtestének egy részével Nagy-Jécsa elé ért, a magyarok azt már rég elhagyták volt. Erre a III. hadtest és Simbschen dandára Nagy-Jécsánál, Lederer dandára pedig Csatádnál szállott táborba.

Wallmoden hadosztálya e napon 16 halottat és ugyanannyi sebesültet, továbbá 20 lovat vesztett; a magyarok vesztesége Ramberg szerint: 60-70 halott és sebesült, továbbá 1 löveg, 1 lőszerszekér és az Attila-huszárok lobogója; 3 tiszt és nagyobbszámú legénység foglyul esett.

[1] Bővebbet erről a 40. fejezetben.

[2] Lásd erre nézve bővebben e fejezet végén.