Dembinski augusztus 6-án vonatát és a tüzérség nehezebben mozgatható részét még hajnali szürkület előtt útnak indította Ó-Besenyőre, ahova a csapatok zöme, majd az összes lovasság 5 üteggel hátvéd gyanánt az altábornagy által személyesen vezetve, néhány órával később szintén útra kelt. Ó-Besenyőre érve, a csapatok azonnal főzéshez láttak, melyet azonban az ellenség csakhamar megzavart.

Az osztrák sereg augusztus 6-án a következő mozdulatokat hajtotta végre: a IV. hadtest Szőreg és Deszkről Zomborig nyomult előre, ahonnan a Makónál álló I. hadtesttel összeköttetésbe lépett; a Panjutin hadosztály Klárafalváig, a Wallmoden parancsnoksága alá lépett lovas hadosztály Porgányra és Keresztúrra menetelt s végül Ramberg parancsot kapott, hogy Oroszlámosról a még mindig meg nem mozdult déli hadsereggel való összeköttetés helyreállítására újból egy erősebb különítményt rendeljen ki, ő maga pedig hadtestével Ó-Besenyőig vonuljon előre. Az 1 zászlóaljból, 3 lovas századból és 1/2 lov. ütegből alakított különítmény augusztus 6-án Mokrinig, 7-én Nagy-Kikindáig, 8-án Beodráig, 9-én pedig Melencéig hatolt előre, ahol tényleg Jellacsics seregének előörseire talált.

A Besenyő felé útban levő III. hadtest Veigl tábornok által vezényelt elővédének 2 századából és 2 lövegből álló éle a körülbelül 4 kilométernyire az említett helység előtt fekvő majornál a magyarok kiállított őrseire bukkant, melyek hamarosan visszahúzódtak Besenyőre, hirül vivén az ellenség közeledését. Dembinski erre azonnal a továbbindulásra adott parancsot, míg a lovasság néhány üteggel Dessewffy alatt a helység előtt azonnal csatarendbe állt.

Ramberg az elővédjétől vett ama hirre, hogy Besenyőnél alighanem az egész magyar sereg áll, az említett majornál, melynek megszállására nyomban a 22. vadászzászlóaljat rendelte ki, egész hadtestét harcrendbe állította és egyidejüleg a hadosztályával Keresztúr felé útban levő Wallmoden altábornagyot felszólította, hogy a III. hadtest támogatására legalább egyik ezredét Ó-Besenyő felé indítsa útnak.

Ezalatt Dessewffy, hogy a visszavonuló had mennél több időt nyerjen, három támadó oszlopba tagozott hadosztályával a különben is hosszasan készülő ellenségre veti magát s bár annak soraiban pillanatnyi rendetlenséget okoz, nemsokára visszahúzódni kényszerül. Erre Ramberg a magyarok által időközben teljesen odahagyott Besenyőt elfoglalva, hadtestét az Aranka tulsó oldalára vezeti át, hogy csapatjainak néhány órai pihenést engedjen. E közben érkezett ide a lovas hadosztály is, melyet e napon ideiglenesen báró Lederer Károly tábornok vezényelt, ki a kért részleges segély helyett jobbnak vélte mindjárt az egész hadosztályt Ramberg rendelkezésére bocsátani.

Dembinski ezalatt a sereg zömével feltartóztatlanul folytatta menetét, úgy hogy este háboríttatlanul Bánát-Komlóst érte el; itt vette Kmethy jelentését, hogy hadosztályával Nagy-Kikindára ért s mivel Dembinski időközben az oda menetelről lemondott, Kmethyt egyelőre Zsombolyára rendelte.

Dessewffy útközben Komlós felé Kis-Teremiánál (Albrechtsflur), ahol Dembinski 2 század felsőmagyarországi guerillát hagyott volt hátra, hadosztályával hoszabb pihenőt szándékozott tartani, de ezt sem tölthette el háboríttatlanul, Ramberg ugyanis délután 4 órakor, bár aznapra számára, mint tudjuk, Besenyő volt kitűzve menetcélul, újból megindult hadtestével s mihelyt Kis-Teremiánál Dessewffy őrseire bukkant, ismét megtevé intézkedéseit egy nagyobbszerü támadásra, mire azonban most sem került a dolog, mivel azt sem Dessewffy, sem a két guerilla század nem várta be. Erre Ramberg, miután különben is esteledett már s mivel csapatjait a zivataros és esős időben megtett 5 mértföldnyi út alaposan kifárasztotta, a további üldözést beszűntetve, hadtestével Kis-Teremiánál ütött tábort. Vesztesége e napon mindössze 1 halottra és 12 sebesültre rúgott; ellenben a magyarok – természetesen osztrák forrás szerint – csupán csak foglyokban 700 embert vesztettek.