« Az osztrák fősereg Szegednél átkel a Tiszán. 1849. augusztus 3-án. | KEZDŐLAP | A szőregi csata (1849. augusztus 5-én). » |
A főseregnek fenti műveletei alatt Ramberg a vett parancshoz képest, Szabadkán őrségül csupán 1 zászlóaljat és 1 lovas századot hagyván hátra, augusztus 2-án délután 3 órakor Magyar-Kanizsát érte el hadtestével s azonnal hozzálátott a következő éjjelre elhatározott átkelés előkészítéséhez, hogy azután haladék nélkül Gyala irányában nyomulhasson előre.
A Tisza tulsó partján, Török-Kanizsánál eleinte mindössze csak 2 löveggel ellátott gyengébb magyar osztagok állottak, mihelyt azonban a hadtestével Gyalánál állást foglalt Guyon az osztrák III. hadtest menetirányáról értesült, még 2-án délutáni fél 5 órakor 2 zászlóaljjal, 4 lovas századdal és 12 löveggel személyesen siet Török-Kanizsára, hogy Rambergnek a Tiszán való átkelését meghiúsítsa, illetőleg megnehezítse.
Ez utóbbi 3-án reggel Althann ezredes parancsnoksága alatt újból 1 zászlóaljat, 4 chevauxlegers századot és 1/2 lov. üteget küldött ki, a Tisza mentén és Földváron át a bán seregével való összeköttetés helyreállítására, aki dacára annak, hogy most már a Bácskában mindössze néhány apróbb magyar osztag portyázott, csak nem akart megmozdulni állásából.
Miután Magyar-Kanizsa közvetlen közelében a terepviszonyok a hidverésre alkalmatlanoknak bizonyultak, Ramberg egy félórával feljebb fekvő helyet jelölt ki az áthidalás pontjául, bár a magyar csapatok még itt is erősen zavarólag befolyásolták az előkészületeket, melyeket estefelé a hidverés tényleges megkezdése követett. A legszorgosabb munkálkodás közepette éjféltájban Ramberg Haynautól parancsot vett, hogy az átkeléssel Kanizsánál hagyjon fel és e helyett azonnal vonuljon hadtestével Horgos felé, ahol a magyarok állítólag máris átkelőben vannak a Tisza jobbpartjára s így a fősereg oldalát és hátát veszélyeztetik. E parancs folytán Ramberg a Veigl lovas dandárt néhány üteggel még az éj folyamán útnak indította Horgos felé, melyet hadteste fenmaradó részével másnap korán reggel ő maga is követni szándékozot; ámde ekkorára már kiderült, hogy a magyarok átkeléséről szóló hir tévedésen alapult s így Ramberg Haynautól megint csak azt a parancsot kapta, hogy hadtestével az általa Kanizsánál kiszemelt helyen a 4. és 5-ike közötti éjjel keljen át a tulsó partra, hogy az immár 5-ikére elhalasztott támadásnál szintén közreműködhessék. Ramberg azonban jobbnak látta az immár úgy is elárult átkelés kierőszakolását aug. 5-én hajnalra elodázni, amikor is a 22. vadász zászlóalj egyik osztálya 3 ütegnek támogató tüze alatt pontonok segítségével hozzálátott az átkeléshez.
A magyarok részén Török-Kanizsa és Rác-Keresztúr között mindössze egy zászlóalj, és ez is apróbb osztagokra darabolva, ettől délre pedig népfölkelő osztagok állottak; ezenkívül 3 löveg a török-kanizsai komppal, 3 löveg Magyar-Kanizsával, 3 pedig a választott átkelő hellyel szemben foglalt állást; a csapatok fenmaradó része, 2 zászlóalj, 4 lovas század és 3 löveg Török-Kanizsától délre tartalék viszonyban állott fel; úgy látszik tehát, hogy Guyon itt várta az átkelést.
A legelöl átkelt osztrák vadászoknak csakhamar sikerült lábukat a tulsó parton megvetni, sőt az ott álló 3 magyar löveget is hatalmukba kerítették, melyeknek tüzét aztán a menekülő honvédekre irányozták. Mihelyt a Török-Kanizsánál álló magyar tartalék az osztrákok átkeléséről értesült, azonnal az átkelés szinhelyére sietett, de már későn érkezett oda, mert elszánt rohama dacára, melyet a gyalogsággal arcban, a lovassággal pedig a töltés mögött igen jó állásban befészkelt és időközben meg is erősített ellenség baloldala ellen hajtott végre, a mindjobban szaporodó osztrákokkal szemben már nem vergődhetett zöld ágra. A hátrálásra kényszerült magyar csapatok egy része Török-Kanizsán át Oroszlámosra, másik része pedig Rác-Keresztúrra vonult vissza.
A hid elkészültével legelsőnek átkelt Dossen dandár mielőbb Török-Kanizsát iparkodott elérni; ez után a Veigl lovas-, majd a Wolf dandár a tüzértartalékkal is átkelt a jobbpartra, honnan Ramberg hadtestének egy részét a fősereggel való összeköttetés helyreállítása céljából Rác-Keresztúrra indította el, zömével pedig Oroszlámos felé tartott; 2 zászlóalj 1/2 lovas századdal és 2 löveggel a vert hid őrzésére maradt vissza.
« Az osztrák fősereg Szegednél átkel a Tiszán. 1849. augusztus 3-án. | KEZDŐLAP | A szőregi csata (1849. augusztus 5-én). » |