Liechtenstein vett meghagyásához képest a Tisza balpartján fekvő várlakot, valamint a körülötte fekvő házakat gyalogsággal szállatta meg s annak védelme alatt 1 tizenkét-, 1 hatfontos és 1 röppentyű üteget vonultatott fel, melyek délutáni 4 órakor megkezdték a tüzelést az Uj-Szeged dunamenti részét megszállva tartó magyar csapatok ellen. Ezalatt az altábornagy a csapatok áthajózására és a hidverésre vonatkozó előkészületeket tétette meg, mi célból Jablonowski tábornok 2 Nassau-ezredbeli zászlóaljjal és 2 üteggel Szeged északi végére küldetett, hogy itt pontonokon a folyamon átkelve, a magyarokat oldalba fogja; 1 orosz üteg kellő fedezet alatt a város déli végén vette fel a tüzharcot, 1 orosz zászlóalj 1 üteggel pedig a vártéren tartalék gyanánt állott fel.
A magyarok egyideig viszonozták a tüzelést a túlpartról, de miután 2 lövegjük leszereltetett, lövegtüzük hatályossága mindinkább alább szállt. Ily körülmények között Liechtenstein már nem is tartotta szükségesnek Jablonowski átkelését, mely közbejött akadályok folytán amúgy is késett, bevárni, hanem parancsot adott Benedek tábornoknak, hogy a várkastély közelében kísérelje meg az áthajózást, mellyel egyidejüleg a hidverés is nyomban meg vala kezdendő.
Miután az osztrák ütegek időközben Ujszegedet felgyújtották s ennek folytán a magyar csapatok innen az ujszegedi hidfőbe húzódtak vissza, Benedek átkelése közben már csak kevés ellenállásra talált; mihelyt azonban csapatjai Uj-Szegedből a hidfő irányában bontakozni kezdének, a magyarok ismételten támadásra indultak ellenök, miből ismételten ide-oda hullámzó harc keletkezett, mely elvégre is avval végződött, hogy a folyton szaporodó osztrák csapatok, kivált miután időközben Jablonowski is átkelt különítményével a folyamon, magát a hidfőt is birtokukba ejtették.
Az osztrákoknak e napon 4 halottjuk és 19 sebesültjük, az oroszoknak 3 sebesültjük volt; a sebesültek között volt többek között Liechtenstein Ferenc és Cordon altábornagy, továbbá Benedek vezérőrnagy. A magyarok vesztesége ismeretlen, de bizonyára jelentékenyebb a szövetségesekénél.
Bár a hid augusztus 4-én viradóra teljesen elkészült s így azon az egész osztrák sereg haladéktalanul átkelhetett volna, Haynu mindazonáltal 5-ikére halasztotta a támadást Dembinski ellen, egyrészt hogy Ramberg és Schlick a magyarok állását oldalban és hátban jobban megközelíthessék, másrészt hogy az előreláthatólag kemény küzdelmet megelőzőleg seregének 1 napi pihenőt engedjen. Ilyformán augusztus 4-ike, miután a magyarok a hidfő ellen ismételten tüntetőleg nyomultak előre, csupán apróbb csatározásokkal telt el, ami azonban, éppen mert csak tüntetés volt, még csak kérdésessé sem tette Jablonowskinek a hidfő feletti uralmát s így az e napra még a Tisza jobbpartján hagyott sereg zöme valóban kipihentette magát.