Június 21-ikére Görgey a következő intézkedést adta ki: „Főhadiszállás Pered, június 20-án. Hadi intézkedés 1849. június 21-ikére. Az ellenség a legnagyobb óvatosságot teszi szükségessé, kivált éjfél után szorgalmatos cirkálgatást Séllye, Deáki és Taksony felé. Amint hajnalodik, a csapatok tartsák csatakészen magukat és pihenve várják be a parancsot a támadásra. Ha az ellenség maga támad: akkor az ütközetet feltétlenül el kell fogadni. Ha veszteg marad az ellenség; akkor a valószínűleg részükről indítandó támadásra, vagy Szered felől hallatszó ágyúzás, vagy pedig a III. hadtestnek ma még a Vág tulsó partján eldisponált részeinek megérkezése fogja megadni az alkalmas percet. Ezen támadás esetén annak célpontja a III. hadtest számára: előbb Séllye, aztán Vágkirályfalva s a későbbi folyamatban Pallóc, Kajal és Galantha lesz; a III. hadtest balszárnya egyidejüleg a II. hadtest jobbszárnyával Deákit fogja bevenni és megszállani. A II. hadtest balszárnya ugyanekkor Alsó-Szélyben marad támasztva. Általában a II. hadtestnek feladata a II. hadtest hátrálási vonalának födözése. Csak mikor a III. hadtest Sellyén túl nyomult előre, lesz szabad a II. hadtestnek is az Alsó-Szély és Deáki közötti felállítását elhagyva, egy szinvonalban a III-ikkal, arcmenetben Taksony irányában előnyomulni. Mind a két hadtest biztosítja a maga szárnyát t. i. a II-ik a balt, a III-ik a jobbszárnyat, erős messzijáró cirkálók által. Királyrév és Alsó-Szély az előnyomulás közben is megszállva maradnak a II. hadtestől. Reggel 5 órakor egy század Ferdinánd-huszár az érsekujvári Dunán át Aszódra megyen, hol is Klapka tábornok rendelkezésére bocsátkozik; viszont ugyanezen órában két század Károlyi-huszár Aszódról Peredre indul Kászonyi ezredes úr parancsai alá. Klapka tábornok úrnak holnap ugyanaz a feladata, amelyet ma végzett, t. i. az aszódi hidnak biztosítása. A Klapka tábornok úr által segítségül kért ágyúüteg, az ellenség részéről ide fenyegető veszély miatt, emítten nem nélkülözhető. A hátrálási vonalak ugyanazok, melyek az eddigi s a jövendőbeli előnyomuláséi. Részünkre való balfordulat esetén, ha az ellenség még annyira szorít is: Peredet mégis tartani kell a végsőig. Görgey tábornok.”
Az I. hadtest és Horváth ezredes külön parancsot kaptak s feladatuk volt 21-én is megint csak Szered, illetve Galgóc ellen tüntetni. A seregtestek tehát a 16. és 20-iki tapasztalatok dacára megint csak egyenkint, egymással csak igen laza összefüggésben rendeltetnek harcba.
Miután június 20-án éjjel Görgey a Panjutin hadosztály Diószegre érkezéséről, nemkülönben Klapkának balul végződött nyárasdi ütközetéről is jelentést vett, ezek a körülmények szándékának megváltoztatására bírták s újabb elhatározása immár abból állott, hogy védőállásban bevárja az ellenség támadását s csak ha eközben a harc a magyarokra nézve venne kedvező fordulatot, megyen majd át támadásba. Ennek folytán a II. és III. hadtest 21-én hajnalban a következőleg állott csatarendbe: A jobbszárnyon, Pered középfőutcájától jobbra a vágmenti Hetmény pusztáig a III. hadtest állott fel s erősebb különítménnyel az arcvonala előtt fekvő Deákit tartotta megszállva; a balszárnyon a Dudvág mentén, Alsó-Szélytől mintegy 2000 lépésnyire délre Rakovszky állott fel a II. hadtest egyik gyalog dandárával, melyhez a kellő számú lovasság és tüzérség is osztatott be; ebből 2 zászlóaljat, ugyanannyi löveget és némi lovasságot Rakovszky Alsó-Szély megszállására tolt előre; a II. hadtest zöme az állás közepét foglalta el Rakovszkytól jobbra Pered középfőutcájáig, ahol a III. hadtesttel lépett érintkezésbe. A II. hadtest lovassága Mándy ezredes parancsnoksága alatt saját hadteste zömének balszárnyán, a többi lovasság Pikéthy ezredes alatt Pered mögött foglalt állást. Az ekként felállított II. és III. hadtest állománya: 19 2/3 zászlóalj, 21 lovas század és 80 löveg, összesen mintegy 19.000-20.000 főnyi létszámmal.
Az osztrákok részén Wohlgemuth altábornagy a 20-iki kudarc után másnapra összes rendelkezésére álló erőinek egyesítését határozta el, hogy azokkal feladata értelmében támadólag előnyomulva, a magyarokat a Vágon át visszavesse. E célból Perin tábornok parancsot kapott, miszerint a semphtei híd elrombolása után még a 21-ikére hajló éjjel 3 zászlóalj, 1 lovas század és 9 lövegből álló dandárjával Szeredről Királyfalvára és Pallócra meneteljen s hogy másnap a Sellyénél álló zászlóaljat és 1/2 röppentyű üteget magához vonva, Hetményen át a Pered felé előnyomuló Herzinger hadosztály felé keressen csatlakozást. Panjutin hadosztályából még 20-án este az egyik vadász ezred 1 üteggel az újból Felső-Szélyig előrerendelt Theissing dandár erősbítésére Hidas-Kürtre tolatott előre, míg a hadosztály fenmaradó 3 gyalog ezrede és 3 ütege, valamint a hozzá beosztott 2 század Civallart-dsidás és 4 század osztrák vértes Taksonyig nyomult előre. Wohlgemuthnak ekként a támadásra rendelkezésre álló ereje 28 1/2 zászlóaljat, 13 lovas századot és 96 löveget tett ki s létszáma legalább 25.000 emberre tehető;[1] tehát néhány ezerrel több mint a vele közvetlenül szemben álló II. és III. magyar hadtest, melyhez azonban Görgey a június 21-ikére tervezett döntő támadáshoz legalább is Nagy Sándornak mintegy 9.000 főnyi hadtestét igen könnyen csatlakoztathatta volna.
Wohlgemuth 21-én reggeli 5 órakor hadaival a következő csoportosításban kezdte meg támadó előnyomulását: A Herzinger tábornok parancsnoksága alatt álló jobbszárny, 1. harcvonalban a Theissing dandárral és az ennek balszárnyához csatlakozó Auersperg vértesezredével Hidas-Kürtből Felső-Szélyen át, ahol az oszlop a Dudvág balpartjára kelt át, Alsó-Szély felé tartott, melyet Rakovszky előretolt különítménye harc nélkül odahagyott. A Panjutin által vezetett középen a 2 üteggel megerősített Kobjakov orosz dandár, melyhez jobbról 4, balról 2 osztrák lovas század csatlakozott, nyomult előre Taksonyon át Deáki felé; a szintén a középhadhoz tartozó Pott dandár az oroszok balszárnyán ugyancsak Deáki felé tartott; Pott és Kobjakov mögött középen tartalék gyanánt a Semjakin orosz dandár másik ezrede 1 üteggel következett. A csatavonal balszárnyát végre a Sellyén át Hetményre irányított Perin dandár képezte.
Görgey értesülvén, hogy az ellenség főtámadását Pered irányában szándékozik végrehajtani, Rakovszky hadoszlopának zömét a II. hadtest balszárnyához leendő csatlakozásra utasította, a Deákiba előretolva volt különítményt pedig az ellenséges oszlopok közeledésének hirére szintén a főállásba rendelte vissza.
Délelőtt 10 óra tájban végre, miután Panjutinnak középhada Deákinál teljesen harchoz fejlődött, a tulajdonképeni csata kezdetét vette, melyet a két orosz üteg a magyar II. hadtest és a III. hadtest balszárnya, Pott ütege pedig az utóbbemlített hadtest közepe ellen irányzott heves ágyúzás vezetett be. Az orosz ütegeknek majdnem egy órai hatásos tüze folytán, valamint azon körülménynél fogva, hogy Herzinger a Rakovszky elvonultával magával szemben talált igen gyenge magyar különítményt minden nagyobb erőfeszítés nélkül Királyrév felé szorította vissza, a magyar II. hadtest balszárnya tágítani volt kénytelen; ellenben annak jobbszárnya, miután a III. hadtest Pottal szemben derekasan kitartott állásában, továbbra is megtartotta Pered előtti terepszakaszát.
Görgey tökéletesen átlátta a balszárnyának visszanyomásából keletkezett nagy veszélyt s így főtörekvése oda irányult, hogy az említett szárnyon megbomlott harcrendet valamikép ujból helyreállítsa. E végből elhatározta, miszerint rendelkezésére álló összes lovasságát az ellenséges középhad jobbszárnya ellen hozza működésbe, másrészt pedig a már-már Királyrévig eljutott Herzinger visszanyomásával az említett helység felé újból kirendelt Rakovszky különítményt bízta meg.
Az elrendelt lovas támadásban egyelőre csak Pikéthy ezredes 12 lovas százada vehetett részt, miután Mándy ezredes 8 századnyi lovasságával időközben azt a parancsot vette, hogy a csapatjainak egy részével szintén Pered felé letért Herzinger tábornokot előnyomulásában lehetőleg tartóztassa fel.
Pikéthy ezredes elszántan vezette lovasságát Panjutinnak szintén lovasságból álló jobbszárnyhada ellen s a huszárok 80 lépésre az ellenséges lovasság elé érve, előbb elsütik karabélyaikat s aztán kardot rántva indulnk a tulajdonképeni rohamra, melyet az első sorban álló 2 század Civallart dsidás és 1 század Liechtenstein-chevauxlegers fogott fel. Ezeknek kézitusája alatt a Dudvág felől hirtelen még 4 vértes század jelenik meg az összeütközés szinhelyén, melyeket báró Burits altábornagy és báró Lederer Károly tábornok a huszárok oldala és részben azok háta ellen vezet, megjegyezvén, hogy e századokat még az egyik orosz üteg is hathatósan támogatta. A huszárok egyideig derekasan tartják magukat, végre azonban az oldal és háttámadás által zavarba hozva, tömör vonaluk felbomlik, minek folytán Pikéthy a további küzdelemmel felhagyva, Pered mögé húzódik vissza.
A balul végződött lovas támadás folytán Görgey kénytelen volt Pered előtti gyalogsági állását is, leginkább pedig annak jobbszárnyát hátrább vonni; az elrendelt visszavonulást Pereddel egy magasságra, azaz alig néhány száz lépésnyire, Leiningen harcolva és példás rendben hajtotta végre.
Ezalatt a Dudvág mentén igen jelentős dolgok játszódtak le. Herzinger ugyanis látván, miszerint Rakovszky elvonulásával Pered felé, előtte csak gyengébb ellenséges osztagok maradtak, ezek folytatólagos üldözésére csupán csak Theissing dandárát hagyja meg a Dudvág mentén előnyomulóban, aki a Királyrévnél állást foglalt gyenge magyar osztagokat – az újonnan e szárnyra rendelt Rakovszky különítmény ekkor útban volt az említett helység felé – mindjárt első rohamra visszavetette. Ellenben, mint már korábban is jeleztük, az orosz vadász ezreddel, ennek ütegével és még 10 osztrák löveggel, valamint az Auersperg-vértesek 4 századával, melyeknek sikeres közbevágását fentebb már érintettük, Herzinger Pered felé tért le, mely helység ellen Wohlgemuth ekkor már a döntő támadás végrehajtását határozta volt el. Ehhez Panjutinnak hadosztálya zömével arcban a helység északi szegélye ellen, ezzel kapcsolatban Pottnak dandárával a helységtől keletre fekvő erdőcske ellen, az éppen beérkezett Perin dandárnak pedig átkarolólag a magyarok jobb oldala ellen kellett előnyomulnia; ez utóbbiaknak már különben is benyomott balszárnyát képező II. hadteste ellen végre Herzinger volt hivatva döntőleg közbelépni magával hozott csapatosztályaival. Ez utóbbi előnyomulása közben mindenekelőtt az eléje küldött Mándy ezredesre bukkant, aki azonban, lovasságot alig találván magával szemben, csakhamar félre vonult, nehogy hadteste tüzérségét a kilövésben gátolja. Miután Herzinger a magyar II. hadtest balszárnyát löveglőtávolságnyira megközelítette, mindenekelőtt ő is tüzérségét vonultatta fel és annak rövid ideig tartó előkészítő tüze után az orosz vadász-ezredet támadásra indította. Ezt a Peredtől nyugatra eső erdőcskében felállított 3 honvéd zászlóalj oly hatásos puskatüz alá fogta, hogy, miután az oroszok ezredese, Baumgarten alól a lovat kilőtték, a 2. zászlóalj parancsnoka, Kubarkin őrnagy pedig elesett, utóbbinak zászlóalja ingadozni kezdett. Ekkor Baumgarten ezredes a zászlót kezében fennen lobogtatva, harsány hangjával új életet önt katonáiba, akik egy újabb elhatározó rohammal visszavetik a honvédeket az erdőből, kiket aztán a még idejekorán szintén odébb állt tüzérséggel együtt Görgey és Kászonyi a helység mögött újból rendezni igyekeztek.
Ezalatt Panjutin arctámadása is előbbre jutott, melyet két zászlóaljjal az első, kettővel tartalék gyanánt a második harcvonalban hajtott végre. Az oroszok Pered északi szegélyét hatalmukba ejtvén, egészen a templomig nyomultak előre, melynek környékén a magyarok erősen elsáncolták és eltorlaszolták magukat, ugyanott felvonult 4 lövegükből pedig a leghatásosabb tüzet fejtették ki, úgy hogy itt az ellenség nem várt makacs ellenállásra talált. Ámde e maroknyi magyar had hősies magatartása már csak keveset nyomhatott a latba, miután Pott és Perin időközben a helységet keletről megközelítvén, azt annyira elárasztották röppentyű lövedékekkel, hogy az több helyen kigyuladt s így a bennmaradás lehetetlenné vált. Azonkívül Herzinger is mind jobban előbbre vonult s már nemcsak oldalát, hanem visszavonulási vonalát is fenyegette a magyaroknak.
Mind e körülmények arra bírták Görgeyt, hogy középhada és jobbszárnyának hátrább vonását rendelje el. E tekintetben kiadott intézkedései értelmében a II. és III. hadtestnek Zsigárd előtt újból állást kellett foglalnia, melyből, ha majd Rakovszkynak Királyrévet visszafoglalnia sikerül, Nagy Sándor pedig az ellenség hátában megjelenik, mire úgy látszik Görgey erősen számított, - az egész magyar hadnak újból támadólag kellett volna fellépnie. Az erők visszavonása és újbóli csatarendbe állítása Zsigárd előtt, kivévén, hogy a Pered templománál utolsó pillanatig kitartott 4 löveg a helységben rekedt, csodálatos módon elég jó rendben hajtatott végre, ami csak akként magyarázható meg, hogy az ellenség a visszavonulókat nem igen szorongatta.
Mialatt Leiningen Pered és Zsigárd között az új csatavonal helyreállításán fáradozott, addig Görgey Királyrév felé vágtatott, ahol akkor már Rakovszky 4 zászlóajból, 2 lovas századból és 4 ágyúból álló különítményével oly erélyes támadást intézett volt a Királyrévet megszállva tartó Theissing dandár ellen, hogy annak egy része a Dudvág mentén Alsó-Szélyre, másik, a Feketevizen át szorított része pedig Rakovszky által hatásosan üldöztetve, Tallós felé vonult vissza. Herzinger, mihelyt a Királyrévnél megélénkülő ágyúharcot meghallotta, küldött ugyan Theissing támogatására egy orosz zászlóaljat 4 löveggel, de mire ezek Királyrév közelébe jutottak, a Theissing dandár már rég vissza volt vetve. Az ezen eseményekről értesült Wohlgemuth Herzinger tábornoknak nyomban azt a prancsot küldte, miszerint a korábban Peredre vezetett összes csapatokat és a Theissing dandárt újból egyesítse s így kísérelje meg Királyrév visszafoglalását. Erre azonban már nem került a dolog, ami részben annak is köszönhető, hogy a Pered alól elvonuló Herzingert Mándy ezredes többször sikeresen nyugtalanította és feltartóztatta lovas támadásai által, míg végre az osztrák lovasság sikerült ellentámadásba átmenve, a huszárokat ártalmatlanná tette.
Mihelyt Királyrév Rakovszky birtokában volt, Görgey nyomban parancsot küldött Leiningennek, hogy a támadólagos előnyomulást Pered és Zsigárd közt elfoglalt állásából kezdje meg, ekkorára azonban már Panjutin, Pott és Perin is újból folytatták volt a Pered birtokbavételével egyidőre beszűntetett támadást. Leiningen ezáltal jobbszárnyát túlszárnyalva látván, a támadólagos előnyomulást meg sem kezdette, sőt ellenkezőleg szükségesnek látta egy újabb összecsapás elől kitérni és visszavonulását Farkasd felé megkezdeni, miről azonnal jelentést küldött Görgeynek.
Ezzel a csata sorsa el volt döntve s Görgeynek mi sem maradt egyéb hátra, mint a végleges visszavonulást elrendelni, mely a III. hadtest által Farkasd-Negyeden át a Vág balpartjára, a II. hadtest által pedig a sereg-akoli hidon át a Csallóközbe volt végrehajtandó. Az előbbit Pott és Perin nyomon követték, míg ellenben Panjutin azt baloldalba akarta fogni, mely szándékát azonban a Vágnak akadályt képező egyik holt ága meghiusította. Leiningen még aznap este, illetve éjjel minden komolyabb baj nélkül kelt át a Vágon, míg utóvéde egészen június 22-ike reggeléig tartotta Negyedet megszállva, ahova aztán Pott dandára minden ellenállás nélkül vonulhatott be.
Kászonyi szintén nagyobb baj és veszedelem nélkül hajthatta végre visszavonulását Aszódra, ahova Görgeyvel együtt csapatjainak élén este 8 óra tájában érkezett meg. Üldözésére, vagy jobban mondva szemmeltartására mindössze 1 orosz zászlóalj 1 vértes századdal és 2 löveggel rendeltetett ki, mely még aznap este Sereg-Akolt szállotta meg. Úgy itt, mint Negyednél a hidat a magyarok átkelésük befejezése után hasznavehetetlenné tették.
A Csallóközben kölcsönösen felállított erők aznapi működése röviden összefoglalva a következő volt: Csorics altábornagy 20-án Haynautól azt a parancsot vette, hogy a következő napon Wohlgemuth támadását elősegítendő, a Liebler dandár zömével és a Simbschen lovas dandárral az érsekujvári Dunaág balpartján Nádszegen át Sereg-Akol felé, tehát a magyarok oldalába és hátába támadó mozdulatot eszközöltessen, ami a peredi csata kimenetelére való tekintettel a magyar II. hadtestre nézve kétségkívül végzetessé válhatott volna, - Vásárútról Aszód irányában ellenben csupán erélyes tűntetésre szorítkozzék. Ámde Csorics erőinek gyengeségére és a megteendő nagy távolságra való tekintettel a balparti támadó mozdulattól teljesen elállott és 21-ikére is csupán a Csallóközben végrehajtandó tűntetőleges magatartásra határozta el magát; de még ennek kiviteléhez is későn, csak 21-én a délután folyamán fogott hozzá.
Klapka szintén teljesen védőleges magatartásra szorítkozott, micélból rendelkezésére álló 4 zászlóalját, 5 lovas századát és 10 lövegét következőleg állította fel: 2 zászlóaljat 4 háromfontossal Kosztolányi alatt a gutai úton Nyárasd felé, a hidtól mintegy 1000 lépésnyire; 2 zászlóalj, 4 lovas század és 1 lov. üteg Janik alatt Aszód körül, míg e két csoport között összeköttetésül a lovasság fenmaradó része foglalt állást; gróf Zichy gyenge hadoszlopával végre Apáca-Szakállasnál maradt.
Az osztrák csapatok az elrendelt tüntetéshez a délután folyamán 4 oszlopban nyomultak előre és pedig a Reischach dandár egy része Nyárasdon át Aszód felé, annak zöme pedig Bösről Patas felé, honnan aztán egy kisebb különítmény Nagy-Megyer irányában vált el. A Simbschen dandárnak 1 1/2 zászlóalj, 8 lovas század és 18 lövegből álló főoszlopa végre Apáca-Szakállas ellen nyomult előre.
Az Aszód ellen irányított oszlop este 6 és 7 óra között érkezett be Nyárasd előtt, melyet Kosztolányi előcsapatjai hamarosan odahagytak; 7 órakor, tehát ép abban az időben, midőn a magyar II. hadtest elővéde az aszódi hidhoz érkezett, felvonultatta Reischach tüzérségét a Kosztolányi által elfoglalt állás ellen, kinek lovas ütege jó ideig kitartással viszonozta számára nézve sokkal erősebb ellenfelének tüzelését; miután azonban néhány lövege leszereltetett, állását odahagyni kényszerült. Szerencsére ekkor érkezett be a Klapka kérelmére Görgey által segítségül küldött 1/2 üteg és 1 osztály Württemberg-huszár, mely csapatok segítségével Klapka tüzérségét ismét az imént elhagyott állásba vezette előre, melyből aztán az éj beálltáig – miután az osztrák hadoszlop a gyalogsági támadást még csak meg sem kísérelte – hatástalan lövegharc vívatott. E kedvező körülménynek köszönhette a magyar II. hadtest, hogy bántatlanul kelhetett át az aszódi hidon. A többi osztrák oszlopok közül csupáncsak a Simbschen által vezetett bukkant Apáca-Szakállasnál ellenségre, Zichy hadoszlopára, s miután ezzel néhány lövést váltott, Simbschen is Nyárasd felé húzodott vissza, ahol az időközben szintén odaérkezett Reischachhal egyesült. Esti 10 óra felé végre végkép megszűnt az eddig is gyéren fantartott puskaropogás s mindkét fél bátran nyugalomra hajthatta fejét, mire különösen az erősen megviselt magyar II. hadtestnek volt égetően szüksége.
Nagy Sándor és Horváth ezredes a június 21-iki csata alatt csupán arra szorítkoztatk, hogy előbbi Szereddel, amaz pedig Galgóccal szemben erejét többször kibontakoztatta, mialatt tehát a Vágon túl élet-halálra folyt a küzdelem, ők a szemben álló oszrák őrszemeket, mert még osztagoknak is alig nevezhetők, csapatjaiknak ide s tova mozgatásával s koronkénti ágyúzással foglalkoztatták.
Ezzel szemben különösen hangsúlyoznunk kell, hogy a vágmenti harcokban tényleg résztvett magyar csapatok, nemkülönben az osztrák és orosz hadak is dicséretes kitartással küzdöttek, minek az e harcokban szenvedett veszteségek is élénk tanujelét adják.
A magyar III. hadtestnek Perednél szenvedett vesztesége halottakban: 4 tiszt és 77 főnyi legénység, sebesültekben: 7 tiszt és 111 főnyi legénység, eltűntekben: 1 tiszt és 324 főnyi legénység; összesen 12 tiszt, 512 főnyi legénység és 157 ló. A II. hadtest 2602 főnyi és 9 lövegnyi veszteséget mutat ki, ami azonban alighanem a zsigárdi és peredi harcokra együttvéve vonatkozik, az utóbbiakra marad tehát 4 ágyú és mintegy 2000 fő; de ez utóbbi számban is nagyrészt oly eltűntek foglaltatnak, kik később ismét visszatértek csapattesteikhez.
Az osztrákok peredi vesztesége halottakban: 2 tiszt és 89 főnyi legénység, sebesültekben: 9 tiszt és 236 főnyi legénység, eltűntekben: 2 tiszt és 120 főnyi legénység; összesen 13 tiszt, 445 főnyi legénység és 160 ló.
Az oroszok vesztesége halottakban: 3 tiszt és 31 főnyi legénység, sebesültekben: 1 tábornok és 10 más tiszt, 126 főnyi legénység, eltűntekben 5 fő; összesen 15 tiszt, 162 főnyi legénység és 60 ló.
A csallóközi ütközetekben szenvedett veszteségek nagysága az osztrák II. hadtest részéről halottakban 1 tiszt és 8 főnyi legénység, sebesültekben: 29 fő; összesen: 1 tiszt, 37 főnyi legénység és 40 ló. Kosztolányi vesztesége: halottakban 45, sebesültekben 62 és eltűntekben 195 fő; összesen 302 fő, 2 löveg, 3 lőszerkocsi és 135 ló.
[1] Raming ezen haderők létszámát 22.000, Rüstov ellenben 28.000-re teszi.