14. számú melléklet.

Wohlgemuth altábornagy az Alsó-Vág menti események hirére még a június 16-ikáról 17-ikére hajló éjjel, valamint az utóbbi nap reggelén a Perin dandárt Vaghára és e helyett a Galgócon álló Jablonowski dandár 2 zászlóalját és 1 ütegét Szeredre rendelte ki. Ezen mozdulatok végrehajtása közben kapta Wohlgemuth Haynau táborszernagytól a parancsot, miszerint saját IV. számú hadtestével, valamint az egyidejüleg rendelkezésére bocsátott Panjutin orosz hadosztállyal támadólag előnyomulva, a magyarokat mielőbb a Vág balpartjára visszavetni iparkodjék. Ehhez képest Wohlgemuth főhadiszállását június 18-án Galanthára tette át és a következő napon a Zsigárdnál álló Pott dandár mögé a 4 zászlóaljat és 6 löveget számláló Theissing dandárt, valamint az Auersperg-vérteseket 1 lovas üteggel, nemkülönben 1 1/2 század Ferdinand-császár vértest 1 hatfontos üteggel Perednél egyesítette; Panjutin hadosztálya 18-án Szempc és Sárfőre, 19-én pedig Diószegig nyomult előre.

Herzinger tábornok, aki a 8 1/2 zászlóaljból, 7 1/2 lovas századból és 36 lövegből álló Pott és Theissing dandárok felett hadosztályparancsnoki minőségben szerepelt, még június 18-ika folyamán az Alsó-Vág felé erősebb kémszemlét tartott, mely alkalommal tudomására jutott, miszerint az Alsó-Vág és a Feketeviz alkotta szögben legalább 18-20.000 főnyi magyar sereg áll összpontosítva; ennek folytán Herzinger az elrendelt támadó műveletet csakis újabb erősbítések beérkezte után vélte megkezdhetőnek s így dandárjait június 19-én Zsigárd és Pered mellett elfoglalt állásukban hagyta meg, ahol azok 20-án az újból támadólagosan előnyomuló magyarok által megtámadtattak.

Ez utóbbiak közül a zsigárdi ütközet után a II. hadtest csapatjai Aszódnál, a III. hadtest Tardoskednél, az I. Mocsonoknál állott; Rakovszky különítménye Farkasdot és Negyedet tartotta megszállva.

Görgey a balul végződött zsigárdi ütközet után, bár Klapka egy június 19-én hozzá intézett levelében határozottan ellenezte azt, 20-ára a támadás megismétlését határozta el, melynek személyes vezénylete alatt, de különben ugyanazon elvek szerint kellett véghezvitetnie, mint az imént meghiusultnak. A vonatkozó intézkedés Tatán június 19-én kelt s Asbóth emlékiratai szerint szószerint következőleg hangzott: „Rendelet 1849. június 20-ára. A Vág háta megett az ellenségnek 16-án történt sikertelen megrohanása, 20-án hajnalban a II. hadtest által megújítandó. Az akkor adott rendeletek ez esetre is érvényesek, de a III. hadtest még azon útasítást kapja, hogy a Vág fölé még az ellen láttára is hidat vonasson.[1] Ha ez sikerült, a III. hadtest keljen át a folyón a II. támogatására, de csak akkor, ha e hadtestnek sikerült az ellenséget Zsigárdból kiűzni, (?!) különben a III. hadtest mindenesetre a II-iknak támaszul rendeltetett. Tarnóc és Vecsénél a III. hadtest egy dandára az ellenséget Sellyén zaklatandja, tévedésbe hozza, amennyiben ott hidépítési szándékot mutat, e célra némi építkezési eszközt és anyagot kell a partra vinni. E brigade-ba kell az ágyúütegeket is beosztani. – Az I. hadtest és Horváth ezredes úr őrcsapata egészen a 16-iki rendelethez tartja magát. Görgey főtábornok úr a II. hadtest mellett leend, hogy a támadást vezérelje. – A negyedi híd építésén szakadatlanul kell munkálkodni, hogy az holnap reggel okvetlenül kész legyen. A (III.) hadtest ezután Negyednek tart és Görgey tábornok úr rendeletére, szükség esetében a Vág jobbpartjára vonul. A dandárnak Tarnócon és Vecsén történő állomásozása esetében is, természetesen mindezek tartandók meg. (?) Bayer ezredes.” Ezenfelül Klapkának még külön meghagyatott, miszerint a VIII. hadtesttel Aszódra vonuljon, innen a Vásárutnál álló ellenség ellen tűntessen és ha a II. hadtest támadása nem sikerülne, úgy azt majd felvenni iparkodjék.

E szerint a támadás újból nem az egész erő által egységesen, hanem tulajdonképen csak a II. hadtest által volt végrehajtandó, amelynek most magára hagyatva, az osztrákok jobb összpontosítása és a Panjutin hadosztály közreműködése mellett, még kevesebb kilátása lehetett a sikerre, mint 16-án.

A II. hadtest, hogy intézkedésszerűen már hajnalban megkezdhesse a támadást, már 19-én éjfél előtt 11 órakor indult el Aszódról és hajnali fél 5 órakor érkezett Zsigárd közelébe, ahol sűrű köd által fedve várta Görgey megérkezését. Miután 1 teljes óra hiába telt el várakozásban, nehogy Rakovszky, akinek parancsa volt Negyed felől jőve szintén hajnalban megindítani támadását a zsigárdi állás balszárnya ellen, elszigetelten menjen neki az ellenséges túlerőnek, Asbóth elhatározta, hogy nem várva tovább Görgey beérkezésére, maga vezeti hadtestét támadásra előre, mihez az következőleg állott csatarendbe: Szekulits 5 zászlóalj és 3 ütegnyi hadosztálya a középet, a lovasság – Privoda őrnagynak egyik Württemberg-huszár osztályát kivéve – Mándy alezredes alatt a balszárnyat képezte; a 25. és 54. zászlóalj 2 üteggel Kisfaludy őrnagy alatt a jobbszárnyon állott, míg a Don Miguelek és az 56. zászlóalj, továbbá Privoda huszár osztálya 1 lovas üteggel a tartalékhadat képezte a közép mögött. Rakovszky őrnagy a 48. és a Bocskay-zászlóaljjal, mint önálló jobboldal különítmény Negyed felől nyomult előre, ellenben a pozsonyi vadászzászlóalj és a Beregi csapat a legszélsőbb balszárnyon Királyrév megszállására rendeltetett ki.

Reggel 7 óra tájban, amidőn a köd oszladozni kezdett, megkezdte Asbóth a támadó előnyomulást; Királyrévet a Beregi csapat s a pozsonyi vadászok csekély ellenállás után beveszik, mialatt a 49. és 60. zászlóalj, valamint Rakovszky őrnagy különítménye megelőző hatásos ágyúzás után Zsigárdra vetik magukat s Pott dandárát csakhamar visszavonulásra bírják Pered irányában. Ekkor érkezik be Herzinger a Theissing dandárral és Pott visszavonulását fedezendő, Királyrévet igyekszik hatalmába ejteni, ahol azonban igen makacs ellenállásra talált. Asbóth látva a fenyegető veszélyt, parancsot ád ütegeinek, miszerint tüzelésüket a támadó Herzinger ellen irányítsák s egyidejüleg Mándy alezredest a lovassággal szintén rohamra indítja ellene. A Württemberg-huszárok a 16-án szenvedett csorbát kiköszörülendő, a legnagyobb elszántsággal küzdenek Herzingernek szintén rohamra induló lovassága ellen és azt heves kézi tusa után a Theissing dandár balszárnyára vetik vissza, miáltal nemcsak ez, hanem csakhamar az egész dandár is rendetlenségbe jő, úgy hogy Herzinger kénytelen volt a magyar balszárny által üldöztetve, csapatjait Alsó-Székely felé visszavezetni.

Mialatt mindez Királyrév körül történt, Asbóth ezredes nyomon követte Pottot Pered felé s azt 3 zászlóaljjal arcban, 2 zászlóaljjal pedig Szekulits alatt oldalban támadta meg s egyidejüleg Rakovszky őrnagynak parancsot adott, miszerint a zsigárd-peredi erdőt megkerülve, az ellenséget hátba támadja.

Wohlgemuth a Pott dandárt s hadteste tüzérségének java részét Pered előtt ismét harchoz fejlődtette és különösen az utóbbinak tüze annyira érezhetővé vált, hogy Asbóth első harcvonala, a 60., 61. és 63. zászlóalj, de kivált ez utóbbi, mely közé egymás után két gránát csapott, ingadozni kezdett. Erre Privoda őrnagy, hogy a gyalogságot kissé degagirozza, egy század Württemberg-huszárral az osztrák balszárny ütegre veti magát, de ennek fedezésére a sövények mögött rejtve felállított vadászzászlóalj úgy a huszárokat, valamint a Zsigárd felől szintén errefelé tartó Szekulitsot is oly hatásos tüzzel árasztja el, hogy azok csakhamar hátrálni kénytelenek. Erre Asbóth tartalékhadát, az 56. zászlóaljat és a Don Migueleket, vezényli rohamra; ő maga ragadja kezébe a 63. zászlóalj lobogóját s így serkenti csapatjait a küzdelem folytatására. Ép ekkor, délután 1 óra után érkezett be Görgey is a harc szinhelyére, aki aznap reggel már csak a II. hadtest elindulása után ért Aszódra, ahol aztán, ahelyett, hogy a II. hadtestet mielőbb utolérni iparkodott volna, délelőtt 10 óráig környezetével együtt az erdő árnyékában húzta meg magát, állítólag azért, hogy a szintén odaérkező Klapkát a támadás folytatásának szükségéről személyesen meggyőzze.

Asbóth előrerendelt tartalékhada elszántan ment neki a Pered helységét megszállva tartó ellenségnek, de ennek öldöklő tüze folytán a magyarok vonala ismét ingadozni kezd; ámde Asbóth semmi áron sem akar tágítani, végig száguld a vonalon, egyik zászlóaljat a másik után bátorítja, lelkesíti, majd személyesen a közép támadó oszlop élére állva, negyedízben indítja rohamra csapatjait. Az erőteljes lökem a magyarok vonalát egészen a helység templomáig hozza előre, amely körül mindkét részről iszonyúan elkeseredett harc fejlődött ki. E válságos pillanatban nyomul be Rakovszky a 48. zászlóaljjal és a Bocskay-gyalogsággal hátulról a faluba, minek folytán Pott attól tartva, hogy minden oldalról bekeríttetik, dandárját, melyből mintegy 100 ember foglyul esett, harcolva Deáki felé vezette vissza.

Ily körülmények között az ellenfele által különben is szorongatott Theissing sem maradhatott meg Alsó-Szélynél, minek folytán Herzinger a két dandárt Vizkelet- és Taksonyra rendelte vissza. Asbóth a harc fáradalmaitól végkép kimerült csapatjait Pered, Deáki és Alsó-Szélynél gyűlekeztette. Csak ekkor, délután 2 óra után lettek láthatóvá a III. hadtest oszlopélei, amennyiben Görgey beérkezése után azonnal parancsot küldött a hadtestével a Vág tulsó partján veszteglő Knezicsnek, miszerint előnyomulását haladéktalanul kezdje meg.

Ezalatt Görgey Asbóthtal heves szóváltásba keveredett, s utóbbinak – bizonyára jogtalanul – szemrehányólag kifogásolta, hogy a támadást önhatalmúlag az ő beérkezte előtt indította meg, de egyszersmind hevesen kikelt a III. hadtest tétlensége ellen is. A hosszas vita eredménye lőn, hogy Görgey még ugyanaznap Asbóthot túltevékenysége, Keznicset ellenben, úgy e napi mint a 16-án tanúsított önállóság és tevékenységhiánya miatt elmozdította hadtestparancsnoki álásukból s a II. hadtest élére Kászonyi József ezredest, a III. hadtest parancsnokává pedig gróf Leiningen Károly ezredest nevezte ki; a legkülönösebb pedig a dologban, hogy Asbóthnak saját volt hadtestében a több heti szabadságra menő Szekulits helyett hadosztályparancsnokságot kellett átvennie. Egyidejüleg a II. hadtest vezérkari főnökévé, Meszéna alezredes helyett báró Hűgel őrnagy neveztetett ki, Leiningen ezredes hadosztályát pedig Földváry Károly alezredes vette át.

A csata befejeztével Görgey a következő tudósítást küldte a központi irodának Tatára: „Pöröd, június 20. 1849. délután 4 órakor. A II. hadtest jelenleg Alsó-Szélyt és Királyrévet tartja megszállva, és maga Alsó-Szély és Pöröd közt táboroz. A III. hadtest Pörödet tartja megszállva; táboroz pedig ezen helység és a Vág között. Hir szerint az ellenség Deákiból és Sélyéből is kivonult már; de mi már tovább nem bírjuk követni, annyira kifáradtak az emberek. A küzdelem kivált Pered birtokáért, meglehetősen meleg volt. Valami nagy veszteségeinkről nem tudok. Az ellenség, amint nekem jelentik, csak foglyokban valami 70 embert őrmestertől lefelé, és 13 tisztet vesztett. Holnap, 21-én megkísérlem a III. hadtesttel Sélyén át Galantha felé nyomulni előre, emellett természetesen arra számítok, hogy mind Klapka Vásárútnál, mind Nagy Sándor Szerednél szerencsésen harcolnak. A II. hadtest azalatt Alsó-Szély és Deáki között állva marad, hogy a III-iknak baloldalát fedezze. Ezen közlésnek egyik példányát egyidejüleg Nagy Sándornak küldöm. Lőszert, amennyi csak van, utánunk kell küldeni. Ha Klapka Vásárútat bevehetné és Nádszeget az érsekujvári Dunán át megszállhatná: ezáltal nekem a holnapi hadmíveletem nagyon meg lenne könnyítve. Épen most jelenti egy cirkálónk, hogy Sélye is üres. Görgey.”

A Vág mentén lefolyt e harcokkal egyidejüleg a Csallóközben is ütközetre került a dolog az osztrák II. és a magyar VIII. hadtest csapatjai között. Előbbi június 20-ikára azon parancsot vette, miszerint az érsekujvári Dunaág mindkét partján előnyomulva, a Csallóközben álló magyarokat lekösse és meggátolja, hogy innen esetleg a Vághoz erősbítések küldessenek. Miután viszont Klapkának is az volt a parancsa[2], hogy Vásárút felé tűntetőleg nyomuljon előre, az összeütközés e helység közelében kikerülhetetlenné vált.

Csorics altábornagy vett meghagyásához képest június 20-án reggel az eperjesi és nádszegi átkelők megfelelő megszállása után, egy 2 zászlóaljból, 4 lovas századból és 18 lövegből álló oszlopot Vásárútról Aszód felé, egy másik oszlopot Al-Bárról Nagy-Megyer s végül a Reischach dandárt Patason át szintén az utóbbemlített helység felé indította útnak.

Klapka, aki a Kosztolányi hadosztállyal a délelőtt folyamán Aszódnál megérkezve, azt a guttai út mindkét oldalán állította fel, déltájban értesült az ellenség előnyomulásáról s nehogy az általa védendő híd közelében támadtassék meg, elhatározta, miszerint maga is támadólg megy eléje az ellenségnek; e célból Kosztolányit 2 zászlóaljjal, 1 lovas századdal és 4 löveggel a guttai úton a Dunaág mentén, Rohonczy ezredest a csak nem rég felállított Károlyi-huszárok 3 századával és 1 lovas üteggel Királyföldén át Al-Bár irányában, gróf Zichy ezredest pedig egy kisebb hadoszloppal Apácza-Szakállasról az országúton Nyárasd felé indította el s végül Janik ezredesnek a 64. és 18-ik zászlóaljjal, 1 lovas századdal és 4 löveggel a Kosztolányi és Rohonczy hadoszlopokat tartalék viszonyban kellett követnie.

Csorics balszárnyoszlopa Nyárasdra érvén, ott a magyarok előnyomulásának hirére következőleg helyezkedett el: a 2 zászlóaljnyi gyalogság a helységet és a mellette a Kis-Duna irányában elterülő erdőcskét szállotta meg; a lovasság a jobb szárnyon, a helységen kívül foglalt állást; a tüzérség egyelőre a falu mögött maradt. Kászonyi nyomban támadásra indult s a föntebb említett erdőcskét hatalmába ejtvén, éppen Nyárasd ellen készül rohamra, midőn a 2 század Civallart-dsidásból és 2 század Liechtenstein chevauxlegersből álló ellenséges lovassággal összecsapott Károlyi-huszárok visszadobattak. Erre Klapka 1 század Hunyady-huszárt dobott az üldözésre induló osztrák lovasok elébe s ez, valamint az egyik közelben álló üteg tüzelése meg is állította az ellenséges lovasságot. Ezalatt Rohonczy újból összeszedte fiatal huszárjait és ismét nekiment az ellenséges lovasságnak, de ez alkalommal is visszaveretett. Erre a két osztrák zászlóalj kitört Nyárasdból, minek folytán az ellenséges lovasság által balszárnyában fenyegetett Kosztolányink szintén tágítania kellett. Az osztrák lovasság nyomon követte az elvonulókat, miközben a lovasság harmadízben is összecsapott egymással, de ebben is a magyarok húzták a rövidebbet, miáltal Klapka helyzete felette komollyá vált. Szerencséjére azonban végre beérkezett kissé elkésett tartaléka Janik alatt, valamint gróf Zichy oldaloszlopa is, minek folytán csakhamar újból sikerült a harcrendet helyreállítani. Ezt látván Csorics, azonnal beszűntette a harcot és csapatjait Nyárásdon át ismét Vásárútra vezette vissza, Klapka pedig korábban elfoglalt aszódi állásába vonult.

[1] Ezt ugyan Rakovszky őrnagy már 18-án esti 6 órára elkészítette, amiről azonban a hadműveleti irodának Tatán tudomása nem volt.

[2] Lásd e kötet 65. oldalán.