Haynau táborszernagy már a vágmenti eseményeket megelőzőleg, mint ezt már korábban jeleztük is[1], a fősereg zömének a Duna jobbpartján, Magyar-Óvár körüli egyesítését határozta el, hogy azzal Győr és Komárom bevétele után a legrövidebb vonalon a fővárosok felé előnyomulva, azokat mielőbb hatalmába ejtse; hogy az osztrák fővezér Görgeynek közbejött támadólagos fellépése dacára szilárdan megmaradt e terve mellett, az minden esetre a helyzetnek teljesen megfelelő megítélésére és igen helyes katonai érzékre vall.

Az osztrák főerőnek ezen összpontosítása következőleg ment végbe: A IV. hadtestnél: Benedek dandára jún. 19-én Trencsénből Vág-Ujhelyre, 20-án Kosztolány és Pöstyénbe, 21-én pedig Nagy-Szombatba és Galgócra menetelt, ahol a következő napon is megmaradt, Jablonowski dandára 22-én Galgócról Szeredre nyomult előre. A hadtestnek a peredi csatában részt vett seregrészei a csatára következő napon következőleg helyezkedtek el: Pott dandára Negyednél és Sellyénél, Perin dandára Farkasdnál; Theissing dandára az orosz hadosztály egy részével Királyrévnél, Panjutin hadosztálya többi csapatjaival s a Lederer lovas dandár zöme Zsigárdnál. Június 23-án Perin Királyrévre, Theissing Eperjesre, Jablonowski Hidasra, Panjutin hadosztálya pedig Alsó-Szélyre vonult. A csapatok átszállítása céljából a Duna jobb partjára Vajkára 3 gőzhajó rendeltetett le Pozsonyból, melyek segítségével 24-én Perin, 25-én pedig Theissing és Jablonowszki dandárai keltek át. A hadtest lovassága és tüzérsége Pozsonyon át irányíttatott; ugyanide szállíttatott vasúton 22. és 24-ike között Benedek dandára is, Deutschmeister ezredének 4. zászlóalját kivéve, mely Nagyszombat helyőrsége gyanánt maradt vissza. Pozsonyból az összes osztrák csapatok, valamint a 25-én szintén odaérkezett Panjutin hadosztály Rajkán (Ragendorf) át Magyar-Óvár felé nyomultak előre. Ez alkalommal a Lederer lovas dandár és az I. hadtesthez tartozó Simbschen dandár báró Bechtold altábornagy parancsnoksága alatt a sereg lovas tartaléka gyanánt önálló lovas hadosztállyá egyesíttetett, míg Lobkowitz altábornagy a Benedek és Jablonowski dandárokból képzett 1. hadosztály parancsnoka lőn.

Az I. hadtest június 26-án Mosonynál és Kémlénél (Kimling) gyülekezett s elővédjét Öttevényre (Hochstrass) tolta előre; a Reischach dandár 2 zászlóaljból, 1 lovas századból és 2 lövegből álló különítménye a Szigetközben Hédervárnál állott fel.

A III. hadtestnél: a Wolf és Veigl dandárok június 23-án Nagy-Cenknél (Gr. Zinkendorf) gyülekeztek és 24-én Szerdahely és Szent-Miklósig, 25-én pedig a Colleri dandár felvétele után Kapuvárig, az elővéddel Babóthig vonultak előre, ugyane napon a Vitnyédnél (Letting) álló Schneider dandár Vezekény és Szárföldig, 26-án pedig, mely napon a hadtest zöme Egyedig, annak Wolf elővéd-dandára pedig Árpásig jutott, Csornára tolatott előre. A 2 lovas század által megerősített és június 23-án Kövesdnél gyülekezett Gerstner dandár a hadtest jobboldalát fedezendő, 24-én Csapodra, 25-én Mihályira, 26-én pedig Szányig nyomult előre.

Ez az összpontosítás ellenséges behatáson kívül hajtatott végre, amennyiben a különben is igen gyenge magyar megfigyelő csapatok minden ellenállás kifejtése nélkül húzódtak vissza a Rába mögé.

Ezek szerint június 26-én a teljesen összpontosított osztrák fősereg következőleg állott: az I. hadtest és mögötte a Bechtold lovas hadosztály Mosonynál; a III. hadtest Egyed- és Szánynál, annak Schneider dandára Csornánál; a IV. hadtest Magyar-Óvár mögött táborozott s végül Panjutin hadosztálya az általános tüzértartalékkal Rajkánál. A II. hadtest a Csallóközben s a Vág mentén maradt, mely folyót Farkasd és Szered között Pott dandára, annak alsó folyását pedig a Liebler dandár tartotta megszállva. Haynau ugyane napon Magyar-Óvárra tette át főhadiszállását, hova Ő Felsége is megérkezett, hogy jelenléte által a seregre lelkesítőleg hasson.

Görgey, akin a peredi csata kedvezőtlen kimenetele miatt nagymérvű kedvetlenség és levertség vett erőt, még június 21-én éjjeli 11 órakor felkereste Aszódnál Klapkát, hogy vele a további teendőket megbeszélje, mely alkalommal abban állapodtak meg, hogy a hadtesteket a június 16-ika előtti elfoglalt állásaikba vezetik vissza. Ez azon feltevés alatt történt, hogy az osztrák sereg zöme még mindig a Vág mentén áll s hogy támadása legközelebb azon keresztül várható. Valóban különös, hogy a magyar intéző körök a tatai központi hadműveleti irodával együtt saját országukban, kiterjedt kémszolgálatuk és Nagy Sándor, valamint Horváth portyázásai dacára e téves nézetben egészen junius 26-áig megmaradtak, mely napon, mint tudjuk, Haynau teljesen és zavartalanul befejezte volt rokirozását a Duna jobbpartja felé.

A központi iroda főnökének Görgey a peredi csatáról a következő tudósítást küldötte be: „Gután, június 22-én 1849. reggeli 4 órakor. Édes Bayer. Én minden lehetőt megtettem, de tegnap nem bírtam boldogulni. A II. hadtest teljesen demoralizálva van; fel kell osztani. Tegnap két csatám volt: egyik Pered-Királyrévnél; és Aszódnál a másik. Most Klapka Apácaszakállason áll s a II. hadtest, Kászonyi ezredes, Gután. Most rögtön Tótmegyerre indulok, megtudni, mi van a II. és I. hadtestekkel. A Vág melletti offensivához gyöngék vagyunk – vezetők dolgában. Tehát defensiva! Még ma többet.

Görgey.”

Tót-Megyeren megtudta Görgey, hogy a III. és I. hadtest miatti aggodalma tárgytalan s egyidejüleg hirt vett arról, hogy a megtámadtatás veszélye innen fenyegeti. Útközben visszafelé Gután tehát meghagyta Kászonyinak, hogy mihelyt hadteste ismét rendben van és megpihent, vezesse azt vissza Érsekujvárra. Ezek után Görgey Tatára, onnan pedig Budapestre utazott, hogy az orosz hadseregnek Felső-Magyarországba történt betörésével szemben követendő rendszabályokat a kormánnyal megbeszélje.

Ezalatt a felsődunai sereg a központi hadműveleti iroda intézkedései nyomán következőleg helyezkedett el: Az I. hadtest, melynek egyik hadosztálya a peredi csata után Köpösdnél állott és Sopornyát, Sempthét és Patát tartotta megszállva, másik hadosztálya pedig Mocsonoknál állott, csak június 26-án este indult el Guttáról Érsekujvárra, ahova 27-én reggeli 5 órakor érkezett be; a Vág szemmeltartására Negyed és Gutta között 1 zászlóalj, 2 lovas század és 2 löveg maradt vissza. Horváth ezredes portyázó csapata már 22-én este Galgócót szállotta meg. A II. hadtest Guttánál állott és Aszódot, Kőszegfalvát és Szemőt tartotta megszállva. A III. hadtest Tót-Megyer és Tardoskednél helyezkedett el. A VIII. hadtest Janik-hadosztálya Apácaszakállas, Ekets és Szilasnál, Eszterházy hadosztálya Nagy-Megyer és Iszapnál állott.

Végre június 26-án, midőn már Haynau teljesen befejezte volt összpontosítását a Duna jobbpartján, ébredt csak a tatai központi hadműveleti iroda az ezen irányból fenyegető veszély tudatára, amidőn is a Pestről ismét Tatára visszatért Görgey a következő ellenrendszabályokat tette meg: A II. hadtestet Komáromba rendelte, ahova az 28-án érkezett meg, hogy onnan a Győrnél álló VII. hadtest támogatására nyomuljon előre. Az I. hadtest, Sempthe és Ürmény megszállása mellett 27-én Komjáthiba, Horváth hadoszlopa Nyitrára, a III. hadtest pedig Érsekujvárra vonatott.

Június 28-án az I. hadtest Hullra, Horváth hadoszlopa Verebélyre, a II. hadtest Gönyőre, a III. hadtest Komáromba vonult, Görgey Ármin pedig egyidejüleg parancsot kapott, miszerint 29-én a Garam völgyébe Barsra húzódjék vissza.

Mindezen rendelkezések nem igen voltak arra valók, hogy a Duna jobbpartján fenyegető veszélyen egyhamar segítve legyen; ahelyett, hogy az osztrákok legközelebb várható támadásával szemben a lehető legtöbb erő a védelemre különben is előkészített Győrnél egyesíttetett volna, a 28-iki csatában Pöltenberg egymagára maradt, mert mint látni fogjuk, még a II. hadtest sem érkezett be támogatására idejekorán.

[1] Lásd e kötet 55. oldalán.